A Hyundai és Patrick Bergel vállalkozása, hogy egy szériagyártású országúti járművel szelik át az Antarktiszt, kicsit sem veszélytelen.
Egy szalonautó a jégen nem szokványos látvány. A Hyundai csapata és Gísli Jónsson, a 21. század egyik legtapasztaltabb antarktiszi felfedezője készítette fel a Santa Fe modellt. Jónsson az eltelt 5 évben a déli sark felfedezésével foglalatoskodott. Az autógyártó kereste meg azzal, hogy lenne-e kedve egy közönséges utcai autó vezetéséhez a zord, jeges vidéken, először azt válaszolta, hogy ez lehetetlen.
„Akik már rengeteg tapasztalatot szereztek az Antarktiszon, tudják, mit tesz ez a kontinens a gépekkel: gyakorlatilag minden tönkremegy. Az emberek rengeteg műszaki problémával küzdenek errefelé a járműveikkel. Még a nagy gépek is tönkremennek és szétesnek, a sítalpak leesnek, a hernyótalpak eltörnek, a sebességváltók elromlanak. Ez volt az első alkalom, amikor valaki megkísérelte a teljes földrészt átszelni, ráadásul oda-vissza. A Déli-sarkra és a McMurdo bázisállomásra kiépített útvonalak vezetnek, de még soha nem kíséreltek meg személyautóval egy kicsit is hasonlót véghez vinni ahhoz, mint amit mi terveztünk” - mondta a csapat vezetője, Gísli Jónsson.
A Hyundai rengeteg átalakítást végzett az autón ,annak érdekében, hogy megbirkózzon a barázdált, szaggatott jeges tereppel. Ennek érdekében kapott egy nagyteherbírású és alacsony nyomású gumiabroncs szettet. Emellett megemelték a gépkocsi karosszériáját, új felfüggesztéssel és kiegészítő alváz kerettel is ellátták, míg a sebességváltót magába a kerékagyba helyezték el, hogy meg tudjon birkózni a különféle rá ható erőkkel, és hogy ugyanolyan sebességgel való haladás mellett is lassabban forogjon.
„A motor, a vezérlés, a sebességváltó, az első differenciálmű és kardántengely mind teljesen szabványosak voltak. Az üzemanyagtartály űrtartalmát 230 literre növeltük és repülőgépbenzinnel (Jet A-1) töltöttük meg, illetve egy motor előmelegítő berendezést építettünk be a rendkívüli hideg ellen” - említette az expedíció első embere.
„Ez egy valódi expedíció, olyan kihívással, amit azelőtt még soha senkinek sem sikerült teljesítenie. Úgyhogy elég gyorsan döntöttem el, hogy vállalom. Megragadtam az alkalmat, hogy magamnak is bizonyítsak.” - tette hozzá
A társaságnak összesen 30 napot kellett kibírnia a -28 °C-os hőmérsékleten, úgy, hogy napi 20 órát vezettek a rengeteg veszélyt rejtő vidéken, ahol rengeteg szakadék és a tejköd jelentette a legnagyobb kihívást. Végül azonban a rekordot döntő Santa Fe megérkezett, vissza az alapállomásra: a küldetést teljesítette.
„Nagyon jó volt a csapat, egy csomó remek emberrel, és az expedíció is kiválóan elő volt készítve. Így kell ezt csinálni és akkor minden veszély elhárítható. A leghosszabb megállás, amit javítás miatt kellett tennünk 45 percet vett igénybe pedig csak egy meglazult csavarról volt szó! Rengetegen gondolták úgy, hogy ez nem fog sikerülni, és amikor megjöttünk, csak rázogatták a kezünket és alig hitték el, hogy tényleg megcsináltuk! - vallja be Jónsson.
