Azok a boldog ‘60-as ‘70-es évek…
Mondom ezt úgy, mintha nem a ‘90-es évek elején született gyermek volnék, akinek még az édesanyja is csak a csattogós lepkét húzogatta maga után a játszin, amikor ezek a csodák kigurultak a gyártósorról. Kamu lenne azt állítani, hogy én mindent IS tudok a japán autókról, főleg azokról a modellekről, melyeknek a közelébe sem sűrűn kerülök, pedig járok ide-oda Európában autókat megnézni. Ehhez egy kicsit messzebb kellene mennem valószínűleg.
Na, de hála az internet csodálatos világának mégiscsak van lehetőségem gyakorlatilag végtelen mennyiségű infót összekanalazni olyan modellekről, amelyek kontinensekkel arrébb is vagyonokat érnek, ráadásul nagyon ritkák is. Így kerültek a szemem elé a ‘60-as ‘70-es évek klasszikus japán autói, amelyek megalapoztak hosszú hosszú generációkat, és egyiket sem gyártották le túl nagy számban. Ilyen például a Datsun 510, azaz Bluebird. Engedd meg, hogy bemutassam Wes Glockzin 1969-es Kék Madarát.
Maga az 510-es elsőként 1967-ben jelent meg a Tokiói Autószalon keretei között. Az akkor bemutatott modell egy 1,3 literes, háromhengeres egységgel rendelkezett 72 lóerővel, amelyet egy 3 sebességes manuális váltóval szereltek. Az 510 Bluebird, ahogy az minden más gyártó és modell esetében is, többféle néven és motorral volt elérhető annak függvényében, hogy a világ melyik kontinensére és paicára szánták. Wes egy Kanadába exportált darabot vásárolt meg, amikor 7 évvel ezelőtt rálépett a hosszú építés útjának első kövére.
Az észak-amerikai piacra szánt kivitelek 1,6 literes, négyhengeres, “sportos” 96 lóerős darabok voltak, melyekhez már 4 sebességes váltót és független hátsó felfüggesztést is csatolt a gyártó. Alapvetően a modellt nem izomautónak álmodták meg, egy kényelmes, megengedhető modell volt, ami mégiscsak hordozott magában némi vezetési élményt. Wesnek azonban a “sportos” nem volt elég, így közel 10 év alatt egy 275 lóerős utcai nagylegényt varázsolt belőle.
Amikor egy ennyire régi és gyárilag ennyire erőtlen autót kezd el építeni valaki, mindig vannak rossz és jó visszajelzések. A “minek ölsz pénzt ebbe a betegágyba” és a “Te aztán egy igazi vadállat vagy öcsém, nagyon király lesz” mondatok hasonló arányban érkeznek. Ha pedig valami olyan sül ki belőle, mint amit Wes hozott össze, garantált a feltűnés.
Ennél a Datsunnál nem az volt a cél, hogy RM Sotheby’s aukciókon kelljen el mint OT verda. Ez egy igazi utcai gengszter, amelyben ott sejlik a ‘60-as évek végének kockasága, mégis rendelkezik minden modern trend elvárásának megfelelő részletekkel. Vérbeli restomod.
A karosszéria szélesítő ívekkel egy jóval agresszívabb megjelenést kapott, ami Wes kifejezett célja is volt, hiszen valami kiemelkedőre vágyott.
A modernizáció érdekében az első fényszórókat is kicserélte, az eredeti Datsun quad lámpák helyett egy BMW E30 lámpatestei kerültek a kocsi orrára. ( dzsízösz! - a szerző megjegyzése). Biztosan ismerős lehet a kék fényezés is, hiszen minden japán autó fan jól ismeri már, a Subaru WR Blue Pearl árnyalata került a kasztnira, amivel TALÁN a Datsun ralis múltjára kívánt visszautalni a tulajdonos, szerintem csak úgy volt vele, hogy elég menő. Láttunk már Subaru kék arany felnis Almerat is. Mi van abba’?
A beltérben Wes szinte mindent kipakolt, ami valaha ‘69-ben lekerült a gyártószalagról, különös figyelmet szentelve a leglényegesebb összetevőknek. A kocsit egy Nardi Deep Corn kormánnyal tartja egyenesben. A sofőr és az utasülés is egy Vintage megjelenésű Recaro darab, amely gondoskodik a stabil üléspozícióról szigorúbb kanyarokban is. A műszerfal sokkal inkább hasonlít egy modern rali autó belsejére, mint egy személyautóra, hiszen Wes mindent eltűntetett, amit csak lehetett. Még kapcsolókat sem nagyon hagyott. Egy gomb vezérli az üzemanyag-befecskendezést, az ECU-t, az indítást és a világítást is. Hát, végülis ha már elindul vele, ezek így is úgy is kellenének, nem?
A kormány előtti műszerek mutatják a sebességet, a fordulatszámot és az üzemanyagszintet, illetve van egy AEM Serial DataStream Gauge visszajelző is a kocsihoz, ami elengedhetetlen kiegészítője egy SR20-szal futó kocsinak. A versenyautós jelleg szellemében a hátsó üléssortól kezdve kibelezték az autót, és homokszórták a kasztnit.
Wes kedvenc része, és a kocsi valódi lelke a motorháztető alatt bujkál. A Datsun családhoz hűen egy Nissan S14 Silvia SR20DET 4 hengeres, turbós egységét lógatta a kocsi orrába, amit egy AEM EMS v2 ECU-val társított, így 275 lóerőt programoztak rá a motorra. Hogy még autentikusabban japán legyen a kocsi, az SR gyári turbója egy Garret GT28RS-re lett cserélve, amire egy Tial V-band turbóházat rakott. A rendszer tartalmaz még egy Mazworx üzemanyag-rendszert, ID 850CC befecskendezőket, Aeromotive üzemanyaghűtőt és Doc Race kipufogócsonkokat is. A lista pedig még nem ért véget.
A Bluebird stabil futásáról egy minden elemében cserélt futómű gondoskodik. Az első felfüggesztés egy univerzális, állítható Datsport futó, ami valójában a Sunny B210-es első felfüggesztése. Hátul az állítható Datsport keresztlengőkarok és a Techno Toy Tuning által gyártott gátlók dolgoznak Eibach rugókkal kiegészítve.
Az eredeti dobfékekkel és két aprócska tárcsával a Datsun nem 275 lóerő megfékezésére volt kitalálva, Wes tehát ezeket is leszerelte, és a helyükbe Wilwood-rendszert szerelt.
A legnehezebb pont akkor érkezett el, amikor felnit kellett választani az autó alá. Ki tudna ellenállni egy szett Work keréknek? Na ugye. Ennek jegyében a Datsun alá egy CR01 szett került, 15x10,5 méretben, 032 fokos kerékdőléssel, ami elegendő helyet hagy az abroncsoknak is amellett, hogy biztosítja a kocsi modern vonalas megjelenését.
Wes ‘69-es Bluebirdje kifogástalan építés, és egy remek hajtómű került bele, remek futóművel kiegészítve. Kellően modern, hogy felvehesse a versenyt az utcai suhancok között, mégis minden részletéről üvölt a Datsunos méltóság, hogy “egy klasszikus autó vagyok”. Egész biztosan rengeteg boldog pillanatot hoz majd a gazdájának, és minden autós találkozón kiemelt szereplő lesz.
Ha szereted a restomod autókat, de inkább a németek felé húz a szíved, ne hagyd ki Márk riportját Indivel és az ő BMW E21-esével!
