Conor Auld E34-ese megtartotta a BMW klasszikus értékeit.
Annak ellenére, hogy 10-20 éve a klasszikus BMW-k ára a mélyponton volt, most igen komoly vételárakkal találkozhat az, aki a ’80-as ’90-es évek bimmerjei közül szeretne megkaparintani egyet. Az E30 M3 szinte megduplázta újkori árát, de a hathengeres E34-ek sem olcsók, pláne nem a hatos manuálissal ellátott 540i-k vagy épp az E34 M5. Ercole Spada és Claus Luthe keze munkáját dicséri az E34, ami az E28 után igazán komoly technikai előrelépést jelentett többek között a Touring karosszériával, a V8-as motorokkal, az összkerékhajtással, a biztonsági extrákkal és a hatos manuális váltóval.
Nos, Conor egy E34-et szeretett volna a saját ízlése szerint átszabni, a művelet az Avus Blue színnel kezdődött, ami általában az E36 M3-asokon és E34 M5-ösökön volt jellemző. Mély, sötét metál szín, amely a Dakar Yellow, Techno Violet és Evergreen árnyalatokkal a márka egyedülálló színpalettáját erősíti.
A beltérben gyakorlatilag mindent bőrbe húztak, és kék cérnát használtak a középkonzoltól a műszerfalig, a coolerworx short shifter váltokar körül viszont Alcantarát alkalmaztak. Ja, és persze nem maradhattak el az egyedi kagylóülések és a Nardi sportkormány sem.
Az M50-es, 2,5 literes hathengeres blokk maradt a motorháztető alatt, hengerenkénti leömlőket kapott, és amennyire lehet, lecsupaszították a motorteret, így kerekedett némi hely a turbónak, ami hála a pandémiás időszaknak hamarosan bekerül.
Az autó körbe megkapta a kötelező toldatokat, gyakorlatilag minden króm kiegészítőt feketére cseréltek, Black Hella fényszórók találhatók elöl, heckblende a két hátsó lámpatest között. A középpontban azonban az AC Schnitzer Type II-es felnik vannak 18x9,75 és 18x 10,75-ös méretben. A felniközép BMW Steel Grey színt kapott, a peremeket felpolírozták. Az autó megkapta az Air Lift Performance felfüggesztést és az U2-es menedzsment rendszert, amivel természetesen szabályozható hasmagassága.
