Amikor a végeredménynek szinte csak a képzelet szab határt.
Jean Pierre, más néven JP Performance, nem szeret kompromisszumokat kötni. Félreértés ne essék, nem arrogáns vagy diktátorszerű módon, a valóság felfogása vagy elfogadása nélkül működik ő; egyszerűen csak olyan megoldásokat talál, amit mások általában nem. A Speedhunters munkatársa meglátogatta, és megnézte közelebbről az új Golf tuningját.
Az ötlet először 2018 -ban merült fel Khyzylben; ahol a B-csoport és az úgynevezett Dimma stílust kombinálta egy Mk2 Golfon, pusztán azért, hogy lássa, vajon hogyan nézhet ki. Két évvel később ez az elképzelés még aljasabb verzióvá alakult. Khyzyl azt is elmondja, hogy a dizájn soha nem a valóságot szem előtt tartva készült.
JP első gondolata erre pedig nem az volt, hogy „hogyan lehetséges ez egyáltalán?”, hanem az, hogy „Ez jó. Most hogyan tegyük igazán őrültté?” Számára nem ismeretlen az Mk2 Golf platform, ismeri a tipikus korlátait.
„Amint az a hátsó kerekek elhelyezéséből is látszik, a rögzítési pont nagyon magas a normálishoz képest. Végül egy teljes Mk3 Golf hátsó részt használtunk, hogy lehetővé tegyük a felfüggesztés működését az Mk2 karosszéria alatt ” - mondta JP.
JP elmondása szerint az Air Lift Performance felfüggesztéssel könnyen elérték a szuper alacsony pozíciót, de a széles kerekek megfelelő illeszkedése (és még meghajtása) sokkal több erőfeszítést igényel. Összességében a bodykit elkészítése körülbelül 100 napot vett igénybe, beleértve a panelek kialakítását. Az egyes panelek, különösen a hátsó részek nagy mérete miatt nem egy, hanem két vagy három kisebb darabból kellett elkészíteniük őket, és azokat a végleges formába összeilleszteni.
Khyzyl renderelése sosem határozta meg, hogy a Golf milyen hajtáslánccal fog működni. Az Mk2-be egy VR6-os motor került hátra, ami a hátsó kerekeket kézi váltón keresztül hajtja.
Mindez ragyogóan egyszerűen hangzik, de biztosan jól kombinálható az ilyen típusú motorcsere és az ilyen karosszéria? A fő probléma a bukókeret és a kipufogó helyzete volt. Ahhoz, hogy az autó stabil maradjon, egészen alacsonyra kellett mennünk a hátsó Mk3 Golf elemekkel.
Mindenki, aki valaha autó átalakításába kezdett, az tudja, hogy egy autó soha sincs igazán kész, de a JP Mk2-jét a jelenlegi formájában nézve nincs más, mint tiszteletem az elvégzett munka iránt. Autóként pedig nem mindenkinek fog tetszeni és nem is ez a célja, hanem egy ötlet kivitelezéseként - amit egyébként túl vadnak ítéltek volna ahhoz, hogy valaha is létrehozzák, majd ezek után még egy VR6-ot pattintottak a farába, na az teljesen zseniális.
Az ilyen konstrukció megvalósítása időt, pénzt, mérnöki munkát és még több pénzt igényel. Nem ez a normális megközelítés, de JP ezt elfogadja. Minden rendelkezésére álló eszközt és kapcsolatot használ annak érdekében, hogy minden autót a lehető legtökéletesebbre alkosson ahelyett, hogy a lehető legkevesebbet tenné a munka során.
Függetlenül attól, hogy kinek tetszik, vagy ki tud azonosulni a stílusával, ezt az elkötelezettséget mindig értékelni kell, különösen akkor, ha Jean Pierre már azzal a gondolattal játszik, hogy következő autóját elektromos hajtáslánccal szereli. Hogy miért? Természetesen a JP Performance miatt.
