Emlékezzünk vissza egy picit erre a legendás műremekre.
Ha egy igazán inspiráló és szívhez szóló sztorit szeretnél ma olvasni, akkor a jó hírem az, hogy megérkeztél. Ismerd meg Amir Bentatou vezetéstechnikai instruktor történetét. Ahogyan én is teljes mértékben magaménak érzem ezt a világot, úgy sokunknak lehet inspiráció az ő életútja és munkássága.
1963-ban mutatta be a Porsche a legendás 911-et, egy farmotoros sportkupét, amely az autóversenyzés történelmének egyik legnépszerűbb és legsikeresebb autójává vált. A Porsche 911 a mai napig az egyik legismertebb autónak számít, és nem csak a benzinvérűek körében. Jellegzetes alakja alig változott az elmúlt 50 évben, meghagyva a stílusos, klasszikus formát az örökkévalóságnak. A kupaversenyektől kezdve a Le Mans-i huszonnégyórásig a 911 és utódai rengeteg helyszínen győztek, és minden autórajongó szívében elfoglalták helyüket.
Ahogy sokunknak, Amir számára is mély ez a kötődés, neki a 911 a tökéletes sportautó. Az ő története már azelőtt elkezdődött, hogy megszületett volna. Az édesapjának minden létező német autója megvolt, ami a háború utáni időszakban egyáltalán elérhetővé vált a Benztől a BMW-ig, édesanyja pedig offroad-múlttal rendelkezett. Azt hiszem, ezek után senkinek sem kérdés, miért is vált Amir az autók szerelmesévé. "Gyerekként apámmal sokat beszélgettünk az autókról, ő pedig mindig arról áradozott, milyen nagyszerű a német mérnöki tudomány. Ez rám is ragadt."
Az autók élete szerves részévé váltak: "Amikor épp nem a munkahelyemen vagyok, akkor az autómon dolgozom, a versenypályán oktatok vagy vezetek, autós találkozókon lógok, vagy az autókról beszélgetek pár ital társaságában a barátaimmal.”- meséli Amir, aki főállásban az Avus Autosportnál dolgozik.
„Gyerekként láttam a Porsche 911-eseket és 964-eseket, és arról álmodoztam, hogy egyszer lesz majd egy sajátom. 14 éves koromban apám leültetett és arra kért, hogy írjak le mindent, amit csak akarok az életben, és hogyan érném el mindezt. Visszatekintve, a listáról csak a Porsche érdekelt. Emlékszem, hogy fiatalként folyton képeket és videókat néztem versenyautókról. Versenyezni akartam, kerüljön bármibe.
Aztán 16 évesen megkapta apja E21-es BMW-jét. „Ahogy az életkorom engedte, megszereztem a jogosítványomat, és onnantól folyton a hegyi utakon autóztam. Nem sokkal később a vezetés öröme egy szűnni nem akaró vágyakozássá alakult, hogy versenypályára hajthassak.”
Az édesapjától kapott BMW után Amir beszerzett egy másik E21-et, amit tökéletesíthetett. Bár nem engedhette meg magának a pályanapokat, de legalább volt autója. Minden maradék pénzét a BMW kupé felfüggesztésére költötte, hogy késő este a hegyi utakon vezetve gyakorolhassa a könyvekből megtanult vezetési elméletet. Amir végül autokrossz versenyekre nevezett, ahol tovább csiszolhatta vezetési képességeit. Idővel elkezdett pályanapokra járni, és azóta sem állt le. Körről körre a jobb és jobb köridőkért küzdött. Amir következő projektje egy turbós Mazda Miata volt - egy kicsi és fürge autó, némi plusz erővel. Ez sokat tanított neki, de még mindig nem egy Porsche volt.
Miközben tehetsége és képessége révén egyre jobb és jobb lett, egyre erősebben motoszkált benne a gondolat, hogy szüksége van egy Porschéra. Némi keresgélés után rátalált az interneten egy 1980-as 911 Targa hirdetésre, és meg is beszélt egy időpontot az eladóval. Találkoztak, Forma-1-ről és autókról beszélgettek, aztán pedig elmentek egy próbakörre, amit Amir sohasem felejt el. Elmondása szerint szerelem volt első látásra, és azonnal tudta, eljött az ideje, hogy 911 tulajjá váljon, ám végül nem ezt vette meg.
Megtalálni a tökéletes autót azonban nem volt könnyű. Amir már-már kezdte feladni a keresést, amikor egyszer csak felbukkant egy új-mexikói ex-versenyző hirdetése. Az autó az eladó elmondásai szerint közúti használatra alkalmas volt, és fel volt készítve a versenypályára is. „ Lehet hogy furán hangzik, de éreztem, hogy ezt az autót nekem szánták.”-jegyezte meg Amir.
Így hát meghozta a döntést, még aznap karon fogta egy barátját, felkapta a pénztárcáját, és munka után egyből autóba ültek, hogy levezessék a kb. 12 órás utat Új-Mexikóig. Ott kipróbálta az autót, kifizette, és elindultak vele haza. Egyetlen tankolásra álltak meg, és Amir 38 óra ébrenlét után kimerülten érkezett haza, viszont volt már vele valami: a valóra vált álma, egy 1976-os Porsche 911 S. „Férfiasan” bevallom, a cikk írása közben most először lábadt könnybe a szemem, és azt hiszem, lesz még ilyen a végéig.
Később sajnos kiderült, hogy a versenyautónak szüksége van egy teljes felújításra. Amir az első évet az autó javításával és átalakításával töltötte, miközben más emberek gépeinek utasüléséből folytatta az autózást.
"Abban az évben több mint 30 pályaeseményen oktattam, és nagyon zavart, hogy beugrottam valaki autójának utasülésébe és onnan néztem, ahogy száguld, miközben az én autóm a garázsban állva várja, hogy elkészüljön."
Amir elképzelése végül szép lassan elkezdett formát ölteni. 2,7 literes, Nikasil blokk került be 9:5:1 JE dugattyúkkal, 40 IDA Weber karburátorral és Sebring kipufogóval, maga a megtestesült álom. Csak hogy fokozzuk még egy picit, Solex vezérműtengely és Pentronix gyújtásrendszer felel a tökéletességért. Persze a felfüggesztés sem hagyhat kívánnivalót maga után, 23/30-as torziós rúd állítható Koni lengéscsillapítókkal és Weltmeister állítható stabilizátor felel az autó kanyarképességeiért. Természetesen egy ilyen nagyvadat megállítani is tudni kell, a 928S első és a 930 –as hátsó fékek gondoskodnak erről.
Amir rengeteg figyelmet fordított az autó belsejére is. Az interiőrt teljesen lecsupaszította az utolsó panelig, minden egyes darab a kukában kötött ki. A vezetőülés helyére egy Sabelt ötpontossal szerelt Bride Low Max kagylóülés került, természetesen utasülés nincs. Ódákat lehetne még zengeni a belsőről, de a Harget Precision pro váltó, a Key!s versenykormány és az Autopower bukókeret mind magáért beszél.
Nézzük a külsőt. Ötleteit a Japán GT Bajnokság győztes 964 3.8 Turbo és RSR, valamint a 993 GT2 Evo típusokból merítette. Ennek a karosszériának azonban visszafordíthatatlan átalakításokra volt szüksége ahhoz, hogy az ötlet megvalósulhasson, ki kellett vágnia és szélesítenie az autó karosszériáját, hogy helyet biztosítson a szélesítéseknek, a nagyobb felniknek és gumiknak. Egy ekkora léptékű módosításba belevágni nagy felelősséggel és nyomással jár. Amir elmondása szerint élete ebben az időszakban amúgy is fenekestül felfordult, és az autóval való munkát ez még inkább megnehezítette.
Módosítani az álomautódat egy dolog, de darabokra vágni azt, na az már egy teljesen más sztori. Amir azonban tovább dolgozott az álmaiért, és belevágott (szó szerint) az átalakításba. A sárvédő után következett a tető, amit teljes egészében eltávolított, és GT Racing karbon panelre cserélte. Ezzel elérte azt, hogy az autó súlypontja a lehető legalacsonyabbra kerüljön, ezzel is növelve a stabilitást, ami egy igazi versenyautónál elengedhetetlen részlet. A szellőzőrostélyt egy 3.8 RS-től kölcsönözte a 911-re, amit egy dupla hátsó szárnnyal egészített ki a lehető legnagyobb leszorítóerő érdekében, az első lökhárító pedig egy 964 turbótól való. A külső átalakítás nem lehetett végleges azok nélkül a Hartmann felnik nélkül, melyek több mint 5 hónap várakozás után kerültek Amirhoz, és így végre befejezhette álmai autóját.
Azonban két év elteltével Amir még mindig úgy gondolja, hogy a munka korántsem ért véget. „Egy évvel azután, hogy a 911 először versenypályára hajtott, 11 másodpercet tudtam faragni a legjobb köridőmből. Az autó jelenleg tiszteletre méltó köröket fut, de még mindig 5-6 másodpercnyire vagyok a kitűzött célomtól. Az előző kocsim egy tuningolt Miata volt, csodálatos autó, tökéletesen kezelhető és nagyon erős. Így az utód megépítése mindenképp hatalmas kihívás volt. A 911 viszont többet adott, mint amennyit vártam tőle. Igazi nyers erő, nincs ABS, nincs szervokormány, nincs semmilyen elektronika. Teljesen eltérő vezetési élményt nyújt, mint a Miata vagy a BMW. Ez az autó jobb sofőrré tett.”
A könyvek, a gyakorlás, a pályanapok és versenyek ugyan hozzásegítették Amirt a fejlődéshez, de ez még nem minden. Rengeteg segítséget kapott egy kollégájától, akinek tudása és segítsége felbecsülhetetlen értékű volt a 911-es megépülésében.
„Szinte mindenben segített nekem, rengeteg időt szánt rá, több hétvégéjét is feláldozta. Nélküle nem haladtam volna ilyen gyorsan a fejlődésben.” –árulta el Amir.
Vannak dolgok, amelyeket csak az idő taníthat meg, tapasztalatok és sokéves kemény munka árán. Amir mostanra felkészültebb, mint valaha, és szeretett 911-esének továbbfejlődése már kilátásban van. Epekedve várom a következő fejezetet, hiszen ez a történet valóban szívből szól, hogyan válik valósággá egy először elérhetetlennek tűnő álom, sok belefektetett munka és türelem árán. Mindannyiunk számára példaértékű lehet.
