A Red Bull Racing holland versenyzője a Top Gear számára adott interjút, melyben a gokartos időkön át jelenlegi helyzetéről is szót ejtett. Édesapja, Jos Verstappen elárulta, hogyan egyengette fia pályafutását.
Társszerző: Hajdu Balázs
Amikor ennek az interjúnak megkezdődtek az előkészületei, Max Verstappen olyan mérhetetlen pechszériában volt, hogy sokan azt is furcsállták, miért érdeklődik iránta bárki is. Való igaz, a Red Bull fiatal üstököse átlagosan kezdte a 2018-as szezont, miután aláírt egy komoly megállapodást azzal a csapattal, mely 2016-ban kiemelte a Toro Rosso istállóból. A Top Gear munkatársai az Azeri Nagydíj időmérő edzése előtt pár órával találkoztak a holland pilótával. Másnap bekövetkezett minden csapatfőnök rémálma: a Max Verstappen ütközött csapattársával, Daniel Ricciardoval. Később Verstappen egy valószínű pole pozíciót tékozolt el, miután összetörte a Red Bullt a Monacói Nagydíj szabadedzésén. Talán mégis igazuk volt a kétkedőknek?! Talán mégsem. Amikor egy pilóta ekkora nyomás alatt van, rendelkezik a tehetséggel, ami csak százévente egyszer adatik, ehhez ráadásul eget rengető önbizalom is párosul, ám egyszerűen nem tudja mindezt eredményre váltani versenypályán. Ekkor derül ki, milyen fából faragták a Forma 1-es pilótákat. Talán nem a legjobb pillanat ilyenkor beszélgetni velük, ám kétségkívül nagyon érdekes. A Kanadai Nagydíj óta Verstappen újra szárnyalásba kezdett, és a dobogós helyezéseket kezdte szállítani a csapatnak. Az önbizalom és a tehetség hirtelen higgadtsággal és megbízhatósággal párosult. Az elmúlt hétvégén megrendezett Osztrák Nagydíjon olyan megmozdulásra késztette a sokat látott Kimi Raikkönent, mely során a Ferrari pilótája kisodródott a 4-es kanyar kijáratában. Verstappen így ki tudta használni azt, hogy mindkét Mercedes pilóta feladni kényszerült a futamot, és pályafutása negyedik győzelmét aratta. A győzelem ízét még édesebbé teszi, hogy senki – talán még a Red Bull garázsában sem – számított erre a végeredményre a csapat nevét viselő versenypályán. A volt F1-es pilóta, Jos Verstappen és a belga gokartos csillag Sophie Kumpen fia, Max Verstappen soha sem a könyvelői pályára készült. 4 éves korában ült először versenyautóban, 7 éves korában már versenyzett is. „Apámnak volt egy gokartos versenycsapata. A barátom, aki még mindig az egyik legjobb haver, mindössze háromévesen kezdett versenyezni. Én láttam őt, és azt mondtam: „Én is ezt akarom csinálni”. Apám ekkoriban még Forma 1-es pilóta volt, és így szólt: „várj, amíg hatéves leszel.” Én elkezdtem sírni, amit napokig nem is bírtam abbahagyni, amíg anyám fel nem hívta apámat. „Szerintem vennünk kéne neki egy gokartot.” A koraérettsége hamar nyilvánvalóvá vált. “A gének nyilván bennem vannak, jól is ment a versenyzés. Ám ez még önmagában nem garancia semmire, hiszen rengeteg elpazarolt tehetséget láttunk már. Trükkös dolog ez. Előttem mindig ott volt a megfelelő iránymutatás. Apám keményen bánt velem. Segítettem neki a gokartok karbantartásában, ami nem volt gyerekjáték. Ő pontosan tudta, milyen kemény munka árán lehet bekerülni a Forma 1-be, így engem is erre próbált felkészíteni, ami persze nem ízlett az elején.” Fájdalom nélkül nincs eredmény. Verstappen 68-at megnyert abból a 70 versenyből, amin elindult. Rendszerint idősebb gyerekeket sikerült megelőznie. „Apám mindig azt mondogatta: 'lesz majd egy olyan pillanat,, amikor valaki jobb lesz nálad.' Én mindig azt gondoltam, 'milyen érzés lehet az?!' Volt egy verseny, ahol másodikként ért célba, mivel kisodródtam a pályáról. Nem volt jó érzés, de egyszer meg kellett történnie.” Elkerülhetetlen dolog volt ez, ám nem fordult elő gyakran. Max valóban erre született. De mi a helyzet az iskolával? „Unalmas volt”, mondja. Néhány dolog azonban biztosan kimaradt az életéből, nem volt például normális gyerekkora. „Ez nem így van. Én imádtam a versenypályán lenni. Az iskola számomra csapdát, kalitkát jelentett. Kockázatos kiszállni az oktatásból, de szerencsére működött a dolog.” Az apa, Jos Verstappen válaszolt arra a felvetésre, hogyan reagált volna, ha a fia hirtelen érdeklődését veszíti, és áldozatául esik a tinédzsereket általában megérintő kísértéseknek. A korábbi Benetton és Arrows pilóta, aki nem a végtelen türelméről híres, szinte kinevette a kérdést. „Persze, csalódott lettem volna. Soha nem kellett azonban emiatt aggódnom, hiszen a kissrác bele volt esve a versenyzésbe.” Jos Verstappen hamar felismerte a lehetőséget, és komoly figyelmet fordított a fiára. A felnőtté váláshoz vezető út nem könnyű, ezt minden szülő tudja. „Csak a versenyzés érdekelt, semmi más.”, mondja Jos. „Állandóan versenyezni jártam Max-szal, gyakorlatilag nem volt életem. Én voltam a szerelője, sofőrje, motorbeállítója, éjt nappallá téve. Alig voltam otthon, reggel 8-tól este 10-ig ezzel foglalkoztam. Rengeteg áldozatot kellett hoznom.” A holland pilóta még mindig nagyon fiatal. A Forma-1-be való bekerülés kényszere tulajdonképpen az ő végzete. A genetikai kódoltság egy dolog, az önbizalom viszont egy megszentelt helyről érkezik.„Én csak beülök az autóba, és megyek. A mentális része jön magától. Nem kell előre felkészíteni az elmémet a verseny előtt. Amint rajtad van a sisak, belekerülsz egy másik világba.”Ross Brawn mindig azt hangsúlyozta, hogy Michael Schumachert a mentális képességei különböztetik meg a többi pilótából. „Ez a helyzettől függ” - vágja rá gyorsan Max. „Ha egy olyan autóban vagy, ami egy másodperccel gyorsabb a többieknél körönként, akár szundíthatsz is egyet a hátsó egyenesben. Ha ekkora előnyöd van, nem kell száz százalékot kiadnod magadból. Ha az autód viszont egy kicsit lassabb, keményebben kell dolgoznod.” A beszélgetés idején Max éppen egy szerencsétlen sorozatban van, és minden oldalról kritika éri. „Nem nevezném ezt pechsorozatnak. A helyzet az, hogy egyáltalán nem vagyunk lassúak, én pedig évről-évre fejlődni tudtam. A balesetek valóban elkerülhetnének, próbálok mindenből tanulni, és mindennek a pozitív oldalát nézni. Gyorsak vagyunk. Ez a legfontosabb szempont, a többin pedig könnyen lehet javítani.” Megkérte-e vajon bárki is, hogy vegyen vissza egy kicsit? „Nyilván nem kell minden helyzetben hősnek lennem, nem is ez a célom. Ami mondjuk Kínában történt, abból sokat lehet tanulni, az ilyenektől lesz az ember jobb pilóta. A helyzet az, hogy tudtam, mit kell tennem tavaly, most valahogy nem úgy működnek a dolgok. Ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekem kell megváltoznom.” Beszélt a tavaly Brazil Nagydíjon mutatott teljesítményéről is (14. helyről jött fel a harmadikra, borzasztó időjárási körülmények között). „Jó verseny volt, de azért szerencse is kellett hozzá. Most hősként állítanak be, ám könnyedén lehettem volna bűnbak is. Ezek 50-50 helyzetek. Most a másik oldalon vagyok. Vegyük például a Hamilton elleni manővert a Bahreini Nagydíjon. Ott is hős lehettem volna, ha megelőzöm. Kínában elszámoltam magam. Mint tudjuk, nagyon vékony a kötél, amin táncolunk. Az autóversenyzés erről szól. A fotelkritikusoknak könnyű dolguk van, mindenkinek van véleménye a történtekről. Ettől azonban én nem alszom rosszabbul.”
Ami az ő részét illeti, Jos Verstappen még a fiánál is eltökéltebb. „Nekem tetszik a stílusa, küzdő típus. Szerintem nem kell megváltoznia. Mostanában egy kicsit nehezebb a helyzet.” Max nagyon nyugodtan kezeli a dolgokat. „Ez vagyok én, én így versenyzem.” „Igaza is van, előbb-utóbb pedig a szerencséje is megfordul”, tette hozzá az édesapa. Max azt állítja, hogy általában nagyon nyugodt. Adódik a kérdés, vajon ő is úgy reagált volna, mint Sebastian Vettel tavaly Bakuban (ráhúzta a kormányt az előtte hirtelen fékező Hamilton autójára). „Az ilyen dolgok nagyon hamar megtörténnek. Ők mindketten négyszeres világbajnokok. Hirtelen elveszíted a hidegvéredet, állandóan a határon autózunk, feszült a helyzet, ezek emberi dolgok. Szerintem ez nem hirtelen haragúság, hanem mindent felülíró győzni akarás. Seb nagyon akarta a győzelmet, Lewis féktesztet hajtott végre előtte és tönkretette a versenyét.” Beszéltünk az Aston Martin DB11-ről (az üléseken narancssárga a varrás és ugyanilyen színűek a féknyergek is), valamint a Porsche 911 GT3 RS-ről is. Egyik sem olyan autó, melyet egy átlagos 20 éves megengedhetne magának („drága is a biztosítás”, mondja Max). A szeme még mindig elkerekedik, ha arról kérdezem, milyen érzés egy F1-es autót vezetni. „Egy gyors kanyarban átfut az agyadon, hogy ez nem is lehetséges. Elképesztő, ahogy az autó tapad az aszfalthoz. Amint az autó 30 kilóval könnyebbé válik, a kanyarokban érezhető a jelentős különbség.” A gokartos kisgyerek ragyogása ma már szemmel látható. A tehetség öröklődik. Jos Verstappen egy 2016-os, interlagosi esetre emlékezett vissza: „Én ezt már gyerekkorában láttam. A Forma-1 azonban más kávéház, nehezek tudnak lenni a körülmények. Meg kellett találni a megfelelő utat. A tehetség sokat számít, érezni kell, hol a tapadás. Amikor még gokartoztunk, esőben mindenki elkezdett csomagolni, én viszont feltettem az esőgumikat. Rengeteg időt töltöttünk a pályán, ebből pedig sokat lehet tanulni. Max magabiztos, hisz magában és az autóban. Mindent egybevéve, nagyon különleges fiú.” Forrás: