A Jaguar Mark X dizájnját fél évszázada vetették papírra, de talán azóta se készített még egy ilyen brutális kinézetű limuzint az autóipar!
A Mark X volt a Jaguar csúcsmodellje a 60-as években, ez váltotta a jóval bumfordibb kinézetű Mark IX-et 1961-ben. Kimondottan az amerikai piacra tervezték, a gyártó azt remélte, hogy ez a modell lesz az állami vezetők, diplomaták, filmsztárok kedvence az említett évtizedben. Sajnos ez nem, vagy csak részben jött össze, mivel saját maguknak állítottak konkurenciát: ugyanebben az évben, 1961-ben debütált az E-Type is, ami már rögtön bemutatásakor esélyes volt a „minden idők legszebb autója” cím megszerzésére. A playboyok, autóversenyzők és filmcsillagok egyből lecsaptak a csodálatos kétajtós sportautóra, így a Mark X kapásból hátrányból indult. De vélhetően nem hullottak fejek egy ilyen apró malőr miatt, tudták a Jaguarnál is, hogy két bitang jó kocsit építettek. Meg amúgy is, a hatalmas limuzin gyorsan favorittá vált az angol szervezett bűnözés vezetői körében.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Dizájnja meglehetősen korszakalkotóra sikeredett, a lapos, tepsiszerű front-rész, és az oldalanként dupla fényszórók azóta számos modellen visszaköszöntek, nem csak a szigetország formatervezőit ihlette meg a megoldás. A Mark X egy kimondottan fejlett gépjárműnek számított akkoriban, elődjeivel ellentétben önhordó karosszériával készült, amit „Zenith” névre kereszteltek. Ennek padlólemezét még bőven a modell nyugdíjazása után is használták, egészen 1992-ig volt porondon, a Daimler DS420-as alapjául szolgált hosszú éveken keresztül. A beltér faberakásai a legjobbnak számítottak.
A márka történelmében a Mark X volt az első szedán, ami hátul független felfüggesztést kapott, az E-Typeban használt Jaguar IRS (Independent Rear Suspension) kiszélesített változata került alá. Ettől jelentősen javult a menetkomfort, amire az egy collal kisebb keréktárcsák ballonos gumikkal párosítva csak rádobtak még egy lapáttal, a Mark X egy igazi repülőszőnyegnek számított a 60-as évek színvonalán.
Rokonsága az E-Typeal a motortérben is megmutatkozott: megkapta a 3781 köbcentis hathengeres erőforrást, amit a sportautóban is használtak. A Jaguar XK kódjelű motorjának történelme egészen 1949-ig nyúlik vissza, az angolok előszeretettel pakolták bele mindenbe, ahol számított a teljesítmény. A sztenderd változat 9:1-es kompresszióviszonnyal rendelkezett, így 250 lóerő volt a Mark X teljesítménye, azonban lehetett kérni 8:1-es aránnyal, így 15 lóerővel többet tudott a soros hathengeres egység. Már ez is bőven elegendő lett volna a hatalmas kasztni mozgatásához, de az 1964-es Londoni Autószalonra elkészítettek egy vérmesebb változatot, 4235 köbcentivel. És, ami igazán elképesztő, hogy a hengerszám továbbra sem változott! Egy egyszerű matematikai művelettel kiszámítható, hogy egy henger durván 700 köbcentis lökettérfogattal rendelkezett.
Három karburátort aggattak rá, viszont ereje így is 265 lóerő maradt, ami megfelelt az combosabb 3,8-as teljesítményének. Nyomatékban viszont jeleskedett, 384 Nm-t tudott 1964-ben! Az előbb említett erőforrásokhoz 3 féle váltót párosíthattak a vásárlók: manuálist, manuálist overdrive funkcióval és automatát. A tekintélyes menetteljesítmények és a könnyűnek épp nem mondható önsúly (1900 kg) miatt szükségvolt egy hatékony fékrendszerre: a Mark X négy tárcsafékkel operált, amelyek hidraulikus rásegítéssel működtek, ahogyan a kormányzás is.
1966 egy fontos év volt az angol cirkáló karrierjében: ekkor átnevezték a típust 420G-re. De ennyivel ciki lenne kiállni a Londoni Autószalonra, ezért még egy faceliftet is rádobtak, hogy megnyugodjon mindenki. Mondjuk túlzásba nem vitték, a laikus számára szinte láthatatlan az innováció: a legmarkánsabb változást talán a függőlegesen kettéosztott hűtőrács jelentette. Meglepő módon a 420G-ből csupán a harmad annyi fogyott, mint az 1961-ben bemutatott eredeti Jaguarból. Viszont érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban dobták piacra az XJ6-ot, ami rendkívül népszerű lett a vásárlók körében, mivel ugyanazt a színvonalat képviselte, csak egy méretosztállyal kisebben. A márka igazgatósága belátta, hogy a 420G gyártása nem kifizetődő, így 1970-ben végül nyugdíjazták az öreg csatahajót.
Végezhette volna szebb grande fináléval, a Mark X-et azonban mégsem kell annyira sajnálni. Az arculat, ami 1961-ben debütált, hosszú évtizedekre meghatározta az angol márka dizájnirányvonalát, az oldalanként két körfényszóró mondhatni a Jaguar stílusjegyévé vált az idő múlásával. Közel fél évszázada vetették papírra először, a formaterv mégis kiállta az idő próbáját, mindmáig az egyik legfenyegetőbb kinézetű limuzin a Mark X. Nem véletlenül jártak ilyennel a szigetország leghíresebb gengszterjei, a Kray-fivérek.
