Nem múlik el nyomtalanul két évtized.
Nehéz ilyenkor mit írni. Konkurencia ide vagy oda, az a hír azért megrázó volt, hogy Winkler elhagyja a Totalcar szerkesztőségét. A konkrét okot egyelőre nem tudjuk, de azért sejthető az elmúlt hónapok ismeretében…Nem is ebbe szeretnék most belemenni, hanem inkább azt adom ki magamból, hogy mit jelentett számomra az ő munkássága.
Sokan mondják rá, hogy „kókler”, hogy „pojáca”. Ebben néha volt igazság, de bizony sokan szeretnének ilyen „kóklerek” és ilyen „pojácák” lenni. Egy generáció nőtt fel a Winkler-Karotta kettőst nézve, köztük én is. Winklire lehet azt mondani, hogy igazi dumagép, akit órákig lehetne hallgatni. Mivel ő is emberből van, így nem mindig mond valid dolgokat, de még azt is élvezetesen teszi. Jó pár évvel ezelőtt, még a pályám elején volt alkalmam gyakornokként egy rövid ideig a keze alatt dolgozni. Tisztán emlékszem az első neki leadott anyagomra, amely ugyan szerintem viszonylag élvezetesre és olvashatóra sikerült, ám nem Winkleresen élvezetesre. Csak ennyit reagált az írásra: „Egészen rendben volt, kicsit azért beletúrtam.” Ez annyit jelentett, hogy belevitte azt a „funky” fűszert, amitől egy cikk meg tud ragadni egy olvasót. Igaz, ez azzal járt együtt, hogy elk*rta az alcímemet, mert kihagyta belőle az állítmányt, de ettől még izgalmas lett.
Számos barátom irigy volt akkor, hogy én azon a tájékon tevékenykedem, azokkal az emberekkel. Amelyek közül az egyik legkreatívabb Winkler Róbert volt. Sokat jelentett számomra, hogy az írásomat ő lektorálta. Ő, aki a hazai online autós újságírás egyik úttörője. Mára már látszott rajta, hogy megfáradt ebben a szakmában, ez tény és való. Olyan, mintha most egy nekrológot kellene összeraknom róla, pedig nem halt meg, csak véget ért egy jelentős korszak. Nehéz ilyenkor mit írni…
Nyitókép: Winkler Róbert YouTube
