Az utakon észre sem veszik, a lámpánál pedig inkább a szomszéd autó mögé állnak. Suzuki Splash néven ciki, míg Opel emblémával már kívánatos. Megmutatjuk, miért!
Évente 30-40 Opel Agilát, és legalább ennyi vele pontosan megegyező Suzuki Splash-t adunk el a kereskedésünkben. A vevők tetemes része az idősebb korosztályhoz tartozik, és többek közt a magas üléspozíció miatt választja a típust. Döntésükben az autó kis alapterülete és az akváriumhoz hasonlítható jó kilátás is szerepet játszik.
Az „elit” vásárlók Agilát keresnek, mert valamivel több presztízst vélnek felfedezni benne, mint azok, akik a Splash-re esküsznek a Suzuki híres megbízhatósága okán. Íme, ennyit ér önmagában egy embléma, illetve az, amit az autósok mögé képzelnek. Nem szabad megfeledkeznünk a márkahűségről sem, hiszen akinek Opele volt az Opelt választ, akit pedig a Suzukihoz kötnek romantikus emlékek, az a Suzukit viszi haza!
Stílusos, praktikus és mindig akcióra kész! - sorolja az Agila jellemzőit a tizenöt éves gyári brosúra, miközben a 2008-ban gyártott üvegkalitkából nézek farkasszemet az Aldi parkolóban cipekedő nagymamákkal. „Utolsó autót keresünk!" - jut eszembe hirtelen a mondat, amit oly sokszor hallok mielőtt egy újabb Agilára kerül „elkelt” tábla a telepünkön. A teszt írásakor már túl voltam az Agila volánja mögött töltött napok javán és sikerült minden körülmények között kipróbálnom. Hogy miért olyan közkedvelt a kis Opel és miben más, mint az ikertestvére? Most megmutatom!
Az Opel Agila második generációja 2008-ban kezdte pályafutását a Suzuki Splash ikertestvéreként. A General Motors és a Suzuki nem először állt össze közös kisautó fejlesztésére, hiszen az első generációs Agila is a Suzuki WagonR+ másolataként látott napvilágot. Műszakilag teljesen megegyezik a két típus és dizájn terén is szemfülesnek kell lenni a különbségek megtalálásához. Eltérőek az első és hátsó lámpák, más a hátsó rendszám pozíciója, amely az Agila esetében a lökhárítón kapott helyet, a Splash pedig a csomagtérajtóján viseli.
Az első generációs, vagyis a lengyelországi Gliwicében gyártott Agila a Corsával megegyező egyliteres, háromhengeres Z10XE és az egykettes, négyhengeres Z12XE láncos vezérlésű blokkokkal üzemelt, míg a vele karosszéria testvérséget élvező és Esztergomban készült Suzuki WagonR+ japán szíjas motorokkal szuperált. Az idők próbája a Suzukit igazolta, így a második generáció mindkét európai piacra szánt szereplője Esztergomban készülhetett a badge-engineering eredményeképp, és benzinmotorjaik a japánok technikáját alkalmazták a silány minőségű, 1,3 literes Fiat Multijet-dízel társaságában.
Az olasz-eredetű dízelmotor híres alacsony fogyasztásáról, ám ezzel szinte minden jót elmondtam róla. Esetében a gyártó elszámolta a kötelező olajcsere-intervallumok adatait és ezen az sem segített, hogy az eleinte megtehető 50 000 kilométert később 30 ezerre módosították. Ha valaki betartotta ezeket az előírásokat, az mostanra kinyírta a motort. A talján dízelre jellemző az olajfogyasztás és a kompresszió-vesztés, valamint vezérműlánca is elszakadhat egyik pillanatról a másikra, ami manapság már könnyen vezethet gazdasági totálkárhoz.
A rizikós dízelmotorral szemben az 1994 óta reszelt benzines Suzuki K-motorcsalád mai napig gyártásban van kisebb-nagyobb módosításokkal. Kapaszkodj meg, eddig 84 típusba szerelték be világszerte az alapkonstrukciót. Az alumíniumból készült 998 köbcentis, háromhengeres K10B és 1242 köbcentis, négyhengeres K12B motorok láncos vezérlést és hengerenként négy szelepet kaptak. Megbízhatóságukat mi sem igazolja jobban, mint hogy továbbfejlesztett változatukat ma is használja a Suzuki az éppen futó Swiftben, de már lágyhibrid-hajtáslánccal.
Az igazi differenciákat az alapfelszereltségek közt találjuk. A Suzuki alapáron elérhető volt kipörgésgátlóval és hat légzsákkal, míg az Opel drágábban kínálta a négylégzsákos Agilát és a kipörgésgátlóért is külön kellett fizetni. A legkisebb kvázi Opel névadása egyszerre volt szerencsés és szerencsétlen, ugyanis az érdeklődők könnyen megjegyzik az Agila nevet, de legalább ilyen könnyen helyettesítik azonnal valami mással, valahogy így: Aliga, Algida, Aldiba.
Ez az autó tényleg nem több és nem kevesebb, mint amit a prospektus ígér. Fiatalos, mókás, vidámak színei, és funkcionális kialakítása miatt kényelmesen lehet használni, ahogy azt az Atlanta-kék példányt is, amit kipróbáltam. Tervezésekor gondoltak a kezdő sofőrökre és az idősebbekre is: óriásiak az ablakai, így minden irányba könnyű a kilátás és a nagy visszapillantó tükrök miatt hátrafelé is könnyen látok, hogy a fordulékony Agilával tolatni se legyen megpróbáltatás.
A manuális váltó ötsebességes, kiosztása is klasszikus, a rükverchez pedig nem kell semmit felhúzni vagy lenyomni, elég egyszerűen csak jobbra/hátra húzni a kemény műanyag váltókart. A típust egyébként árulták automata váltóval is, ami ritka és keresett kivitel a használtpiacon, a legutóbbi ilyen példányt órák alatt eladtuk.
Az újkori vásárlók három motorvariáns közül választhattak. Opelék a hatvan lóerős, ezer köbcentis szívó benzinmotort kifejezetten városi használatra ajánlották, amit nem is csodálok, hiszen a közlekedési tápláléklánc legaláját képviseli. Kakukktojásként felbukkan a már említett 1,3 literes dízel 75 lóerővel, amelyet a prospektus autópályára (!) és hosszabb utakra ajánl. Ezt ma már nem kell komolyan venni, hiszen a keskeny és magas Agilák mégsem lepték el a végtelen sztrádák belső sávjait, noha a dízelekről most már mindenki tudja, hogy rövid városi utakkal lehet őket gyorsan kinyírni és lakott területen kívül érzik jól magukat.
2022-ben a használtpiac sztárja a 86 lóerős ezerkecske, vagyis az 1,2 literes, négyhengeres bigblock, amellyel bátran televásárolhatjuk a fagyasztót, hiszen biztos hazaérünk, mielőtt kiengedne a Vienetta.
A hétvégére kölcsönvett nagy motoros Agila könnyedén tartja a ritmust Budapest zsúfolt forgalmával, ami nem csoda, hiszen 1050 kilós tömegével manapság a pehelysúlyú kategóriában versenyez, és ez menetdinamikája mellett fogyasztásán is érezteti hatását. A gyári adatok szerint 5,5 és 5,9 liter/100 km körüli átlaggal számolhatunk vegyes használatban, az Agila-Splash-tulajok beszámolói szerint a valóságban fél literrel többet kér az autó. Ez azt jelenti, hogy benzinárstop idején 3000 forintból jutunk le vele a Balatonra, szigorúan hátszélben.
A magas bódé miatt az utasoknak elöl-hátul bőséges a fejtér, de szintén emiatt minden széllökés hatványozottan érezteti hatását az autó egyenesfutásán. Viharos időben pályázva folyamatosan korrigálnunk kell a kormánnyal, hogy irányban maradjon a kis gömböc. Városi forgalomban egyébként kifejezetten jó volt vezetni az Agilát, mert jól manőverezhető és fürge kisautó, viszont a könyöklő hiánya rettentően zavart, így aki ezt a típust választja, az jobban teszi, ha utólag beépíti a két első ülés közé.
Az egyik legfontosabb, minden leendő vásárlót azonnal meggyőző aduász azonban az ultra magas üléspozíció, hiszen fájó derékkal és térdekkel elég csak begyalogolni az utastérbe majd leülni, mintha csak az ebédlőasztalnál foglalnánk helyet. Hivatalosan öt személynek kínál utazási lehetőséget az Opel Agila, legalábbis a biztonsági övek száma erre utal, ugyanakkor kényelem csak négy embernek jár, közülük is csal az elöl ülők fogják igazán komfortosan érezni magukat. A hátul ülők sem panaszkodhatnak nagyon, hiszen lábaik beférnek az első ülések alá és térdük előtt is marad még hely. Ők tekerős ablakokat kaptak az elektromosak helyett, de ennyit talán megbocsájtanak majd a pattogós utazásért cserébe.
Az Agila ugyanis magas építése miatt borulékony lenne, ezért a mérnökök feszesre hangolták a futóművét. Ennek köszönhetően sokat fejlődött stabilitása, ami egyben a menetkomfort kárára ment, hiszen a 2360 milliméter tengelytávú mini-Opel rázós élményt nyújt rosszabb minőségű útfelületen. A jó hír viszont az, hogy a féket németesen harapósra hangolták a tudósok, így egy hirtelen felbukkanó úthiba láttán azonnal lelassíthatunk, hogy a kráter lágyan koccinthassa össze fogsorunk.
Utasterében a műanyagok dominálnak, ugyanakkor minden tartós, érdekesre texturált és gömbölyded. A kormány bőrrel borított, tapintása kellemes, ráadásul állítható és még a rádió gombjai is helyet kaptak rajta. Az első ablakok elektromosan működnek, ahogy a fűtött külső tükrök állítása is elektromos. Kedves kis geg, hogy a fordulatszámmérő külön egységként kapott helyet a műszerfal tetején, így az olyan, mint egy félszemű csiga.
A gyár szerint abszolút a látómezőben helyezkedik el, de ez nem igaz, mert a fordulatszám még sok használat után is nehezen leolvasható vezetés közben. A számtalan tárolórekesz és tégely mellett az egyik legfontosabb extra a méretes aprótartó a középkonzol tetején, hiszen egy bevásárlókocsihoz mi sem dukálhatna jobban, ugye?!
A középkonzol egyszerű, könnyen áttekinthető és kijelzője a műszercsoporthoz passzoló piros háttérfénnyel világít. A rádió gombjai alatt helyezkedik el a klímapanel, üzemeltetését magától értetődőnek gondolhatnánk, ha a vásárlóközönség átlagéletkora nem ütné meg a hatvan évet. Egy-egy eladott Agila átadásakor szinte mindig bemutatót tartunk az utastér gombjainak funkcióiról, amit a vevők csodálattal néznek, hiszen nekik minden újdonság, ami sokaknak már alapértelmezés.
Az Agila esetében nem szabad megfeledkeznünk az elsőre aprónak tűnő csomagtérről sem, amely méretével ellentétben óriási szerepet tölt be a választás során. Az alap csomagtér osztott fedelű és 225 literes, ami megegyezik egy átlagos bevásárlókocsi méretével. A csomagtér padlója alatt egy nagy plusz rekesz található, amiben az állandóan velünk utazó autós kellékeket tárolhatjuk.
Az ülések osztottan dönthetőek, így 1050 literre növelhetjük a kapacitást. A literekben kevésbé hívő olvasók figyelmébe ajánlom: ledöntött ülésekkel befér egy akciós mosógép is a Médiamárból! További nem mellékes funkció, hogy a csomagtérajtó az előd Agilától örökölten magasra nyílik és mérete közel egy négyzetméter, így eső ellen is védelmet nyújthat piknikezéskor vagy horgászatkor.
A kényelem, illetve megbízhatóság és praktikum mellett fontos néhány szót ejtenünk a biztonságról is, hiszen senki nem szeretne olyan autót, amelyben könnyű meghalni egy balesetben. Az EuroNCAP nem tesztelte külön az Agilát, de a vele pontosan egyező Suzuki Splash-t igen. Ez alapján úgy tűnik, méretbeli lehetőségeihez képest biztonságos a kicsike, ahogy a következő, hivatalos szakvéleményben is olvashatjuk:
Frontális ütközéskor az utastér elemei a helyükön maradtak, azonban a műszerfal elmozdulása sérülést okozhat az első utasok térdén és combcsontján. Oldalról érkező karambolban nem tesztelték, vagyis nem csapták az oldalát oszlopnak, mert a tesztelt példányban épp nem volt függönylégzsák, így ez feleslegesnek lett volna.
Gyermekek tekintetében az utasoldali légzsák kikapcsolható, így a menetiránynak háttal elhelyezkedő gyermekülés alkalmazása megengedett, azonban a figyelmeztető címke szövegét nem fordították le elegendő nyelvre, így a tájékoztatást elégtelennek minősítették a szakemberek, ahogy a hátsó ülés ISOFIX pontjainak megjelölését is kritizálták. Jó hír, hogy a lökhárító maximális pontszámmal védi a gyalogosok lábát, viszont a géptető elülső éle nem szerzett hasonlóan jó eredményeket, mert éles pereme komoly sérülést okozhat az áldozat testén.
A típushibákról Hiller Árpádot kérdeztem a Suzuminn Kft.-től. Jellemző a kuplungbowden gyakori szakadása, valamint az EGR-szelep lekokszolódása az elmulasztott olajcserék miatt. A probléma könnyen eszkalálódik, ha 95-ös benzinnel üzemeltetjük az autót a jobb minőségű,és ajánlott 98-as (itthon inkább 100-as) oktánszámú helyett.
Csapágyhibát produkálhat a váltó, ha nem cseréljük időben a váltóolajat és az ABS-kocka is tönkremehet, ha nem cserélnek kétévente fékfolyadékot. További gyakori probléma az első futómű toronyszilentjeinek elhasználódása és tapasztalatainkból kiindulva az elektromos kormányszervo is meghibásodhat, amelynek javítása kormánymű-cserével kezdődik.
Hibátlan autó nincs, ahogy az Agila és a Splash esetében is tisztán látszik, azonban a problémák felsorolása között nem találjuk a hengerfej, az olajfogyasztás, a turbofeltöltő és az olajlehúzó-gyűrű szavakat, ahogy a motorfelújítás, örvénycsappantyú és a mechatronika kifejezéseket sem. Ezek alapján az Agila-tulajdonosoknak nem kell több százezres javításoktól rettegniük, mert autójuk megbízható és olcsón fenntartható.
A típust azonban fenyegeti az előbb-utóbb minden autót utolérő átok, a rozsdásodás. Extrém körülmények közt a korai példányokon már felfedezhetők korróziós pontok, amelyek az alvázat, a küszöböket, az ajtók alját és a kipufogórendszert érintik. Nem maradhatnak ki a buliból a futómű alkatrészei sem, így találkoztunk már rugótörést szenvedett példánnyal is. A többség még a korrózióval folytatott harc elején jár, így egy időben elvégzett alváz- és üregvédelem még sok évet hozzáadhat a kis Agila (illetve Splash) életéhez.
A cikk írásakor 140 második generációs Agilát és Splash-t találhatunk Használtautó.hu-n, vagyis a kínálat óriási. Érdemes megfigyelni, hogy ezek közül mindössze három példány dízel. A kínálat 800 ezer és egymillió forint közt indul sokat futott korai szériás autókkal, amelyeket a kisebb, egyliteres, háromhengeres motorral szereltek. A kívánatos, fiatal, keveset futott Agilák és Splash-ek másfél millió forint körül elérhetőek a nagyobbik, egykettes motorral és ezek mostanában nem lesznek olcsóbbak.
Az Agilát a hazánkban már nem forgalmazott Opel Karl követte volna a kínálatban, de az importőr szerint túl közel került volna árban a slágernek számító Corsához és csak rontotta volna az eladási statisztikákat. Nagy kár, hiszen a használtpiacon komoly igény van a most 10-12 éves, olcsón fenntartható és megbízható kisautókra, így a lassacskán kiöregedő Agilák és Splash-ek utánpótlás nélkül maradnak majd a jövő évtizedben.
Opel Agila 1.2 (2008)
- Lökettérfogat: 1242 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 86 LE
- Max. forgatónyomaték: 114 Nm
- Hossz./szél./mag.: 3740/1680/1590 mm
- Tengelytáv: 2360 mm
- Saját tömeg: 1 040 kg
- Tesztfogyasztás: 6,4 l /100 km
- CO2 kibocsátás: 129 g/km
- Végsebesség: 175 km/h
- 0-100: 12,3 s
