Gyémántok az örökkévalóságnak - Mitsubishi Lancer 1.6 GLXI (1994) használtteszt

Közzétéve:
2019-03-05, 13:40

Létezik végtelenül megbízható és élvezetesen vezethető autó a párszázezres kategóriában is. Persze csak gondos előző tulajdonostól szabad megvenni, és csak akkor, ha elég felkészültnek érzed magad a rozsda elleni kilátástalan állóháborúra

A családból vettem, és több mint 11 éve használom napi szinten a közel 25 éves Mitsubishi Lanceremet. A szokásos napi munkába járós utak mellett ez az autó vitt el a hosszú nyári túráinkra, köztük a nászutunkra, és vele siettünk be a szülészetre is. Extrahosszú tartóstesztem elfogult észrevételei következnek.

Mitsubishi Lancer elölről

Lándzsás útitárs

A szóban forgó példány 1994-ben hagyta el a gyártósort Japánban. Élénken emlékszem még arra az évre: az Egyesült Államokban akkor megrendezett focivébé volt Maradona utolsó, és sajnos elég dicstelen világversenye. De ebben az évben kezdődött a ruandai polgárháború, nyerte meg Nelson Mandela az első szabad választásokat Dél-Afrikában, halt meg Észak-Korea első diktátora, Kim Ir Szen, és mutatják be a két kultikus filmet, a Forrest Gumpot és a Ponyvaregényt. Hát, kétségtelenül nem ma volt, de 2019-ből visszatekintve dicső korszaknak tűnik. Az autógyártás szempontjából is az: a technikai színvonal már magas, de a legyártott járművek még nem az emissziós kalodába zárt autóipar fogyasztói társadalom számára gyártott, eldobható termékei.

Mitsubishi Lancer hátsó lámpa

Az érthetetlen módon Lancernek, vagyis „lándzsásnak” elnevezett modell ötödik generációja, amit 1992 és 1995 között (a kombit viszont egészen 2002-ig) gyártottak, egészen tartós darabnak bizonyult. 1600 köbcentis, 113 lóerős, négyhengeres motorja a végtelenségig elmegy, ha rendszeresen cserélik benne az olajat. Pörgős karaktere élvezetessé teszi a vezetését, azonnali, közvetlen gázreakciója szintén egy letűnt kort idéz. Persze az is, hogy károsanyag-kibocsátása korántsem hozza a ma elvárt normákat, bár az Euro2-t már teljesíti. De hol voltak akkor még a mai szigorú szabályozások! A típust nem ismerők számára meglepően fürge az autó, a nem egészen egytonnás kasztnit könnyen mozgatja a 113 paripa – vagy legalábbis ami még maradt az érzésre meglehetősen összetartó ménesből. A motor karaktere viszonylag rugalmas, de rendes, régi vágású japán szívómotorként igazán csak 4000 felett indul meg, akkor viszont igazán meggyőzően teszi. Magas fordulaton autózva igazi élménygyár ez a negyedszázados szedán.

Mitsubishi Lancer elölről

Ez még megy?

Az ötödik generációs Lancerhez olcsón hozzá lehet jutni, bár a munkásautó-státusznak már vége, mert kezd teljesen elfogyni. Jelenleg 4 darab 1.6-ost hirdetnek a legnépszerűbb használtautós hirdetőoldalon, és mindegyik borzasztóan kókadt állapotúnak tűnik. Érezhető, hogy közeleg az a korszak, amikor csak azok a példányok maradnak fenn értelmezhető állapotban, amikre gazdáik odafigyeltek, áldoztak az állagmegóvásra, és amik a mindennapi iga helyett lassan hobbiautó státuszba kerülnek. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy lehetnek bármilyen szépek, ezeknek a Lancereknek sohasem lesz jelentős piaci értéke. Ahhoz a csúcsváltozatokat, a rallilegendák által kultautóvá emelt EVO I, II, vagy III közül kell egyet a garázsunkba rejteni. Ezzel a generációval kezdődött ugyanis a Lancer EVO dicsőséges menetelése a ralliban és a közúton egyaránt, ami az EVO X-szel, 2013-ban ért szomorú véget.

Mitsubishi Lancer EVO típusok
Egy kis Lancer EVO-történelem: az első három épült ötödik generációs alapokon

A 25 éves Lancert hajtva érezhető, hogy a mindennapi autómasszában ez egy gyakorlatilag nulla presztízsű autó, de ugyanakkor nem is veszi teljesen semmibe a többi közlekedő. Sőt, adott esetben még le is húzódnak előle, ha dinamikusabban közeledsz a többi autó felé – és talán nem csak abbéli rettegésük miatt, hogy összerozsdázod a féltett járművüket.

Széleskörű tapasztalatom, hogy sokan csodálkozva szállnak be a Lancerbe, hogy mennyire egyben van. Mivel az emberek az autóikat általában 10-12 éves korukra már teljesen lelakják, nem figyelnek a jelzésekre, nem javítják ki a kisebb és közepes hibákat, inkább elfogadják, hogy annak mindene lóg, elhasznált, zörög, kopog. Nem tudják, hogy egy jól karbantartott 25 éves japán autó ilyen feszes tud lenni. Csak odafigyelésre van szükség, na meg egy olyan autóra, amelyik motorikusan ennyire tartós, mint ez, a hazai ismerői által gömbölyű Lancernek, vagy egyszerűen Gömblancernek nevezett ötödik generációs modell.

Mitsubishi Lancer oldalról

Öreges, de sármos külső

Jó, azért nem annyira sármos, mint George Clooney, de adott Lancerünk tényleg egy jó kiállású, hagyományos alsó-középosztályú szedán, klasszikus arányokkal. A mai autókhoz szokott szemünknek divatjamúlt az egyszerű, legömbölyített szögletekkel megdizájnolt, lapos formája és filigrán tetőoszlopai. Ez a nagyon kilencvenes évekbeli japán formanyelv különösen gyorsan kiment a divatból, és átadta a helyét a magas fenekű, élekkel tagolt dizájnnak. Egy szép állapotú példány viszont ma már nosztalgikus érzéseket kelthet az erre érzékeny (különc) szemlélőben, annyira hagyományosan háromdobozos a formája.

Mitsubishi Lancer oldalról

A kasztni körüli alapos szemlélődést azonban érdemes megakadályozni, mert elkerülhetetlen, hogy szembe ne tűnjenek a rozsdamarta lemezek. A japán autókat annyira előszeretettel csámcsogó rozsda ugyan később és kegyesebben jelentkezik ennél a generációnál, mint a felmenőinél, de ha egyszer beköszön, nem lehet többé lerázni. A barna pestist csak feltartóztatni és ideiglenesen visszaszorítani lehet, legyőzni azonban sajnos nem.

A sárvédőívek és a küszöbök esnek először áldozatul. Előbbihez, mivel már több mint tíz éve nem lehet javítóívet szerezni hozzá, a karosszérialakatosok kreativitása nyújthat csak megoldást: lehet lemezből hajlítgatni, az első íveket ráműteni, vagy Volvo S40 íveket felhasználni a művelethez. Így 1-3, talán 4 évig ideiglenesen visszaszoríthatod az ősellenséget, mielőtt a korábbinál is keményebb csapataival ismét harcba száll ellened. De az ajtók alja, a taposók, a padlólemez többi része, a tornyok, és ami a legrosszabb mind közül: a tető is előbb-utóbb áldozatul esik a rozsdának, csak idő kérdése. Az ellene folytatott küzdelem sikeressége meg pénz, türelem és jó karosszérialakatos szakember ismeretségének függvénye.

Mitsubishi Lancer baloldala

Az egyébként még nagyjából elérhető utángyártott karosszériaelemek nem drágák, de sokszor nem éppen mérethelyesek, a bontott gyári elemek általában szintén rozsdásak. A legtöbb kortárs Lancer belépőjegye a roncstelepre a tetőmerevítők és a tetőlemez találkozásánál elindult rozsdásodás, amit költséges és kínszenvedés kijavítani, általában csak kivételesen jó állapotú donorautóról átrakott, komplett tetővel oldható meg. Vagy akár a Twingo elhúzható vászontetejének ráműtésére is van példa itthon is. Az adott modell esetében is már elindult tetőrozsdásodás által okozott dilemmát rövidre zárta egy meghibásodott elektromos garázsajtó, ami a tetőre csukódott, alaposan behorpasztva azt – jöhetett a tetőtranszplantáció. De ezzel legalább régi vágyam is teljesülhetett: a megfelelő donornak hála végre tetőablakos lett az autó.

Mitsubishi Lancer kormány

Plüss a kánikulában

Kell is a jó légmozgás nyáron a szürke plüssbelsőbe huppanva, ugyanis ahogy a többségben, ebben a példányban sincs sajnos klíma – az csak néhány különösen jól felszerelt Lancer kiváltsága volt. A napfénytetőt kinyitva, a négy automata ablakot lehúzva 30 fokig bőven elviselhető így is az autózás, az extrém kánikulában meg autózás helyett maradjon inkább vízpart közelében az ember.

Mitsubishi Lancer hátsó ülés

A sportosan alacsony üléspozíciót kínáló, kissé izzasztó plüss ülések különben viszonylag kényelmesek, de teljes mértékben a japán emberek méretére szabták azokat. Az ülőlap viszonylag rövid, a háttámla alacsony. Az átlagosnál kisebb embereknek jó oldaltartást kínálnak az ülések, a rövid és alacsonyan elhelyezett könyöklő is csak nekik kényelmes igazán. A plüss könyöklős hátsó üléssor viszont királyi kényelmet kínál a nem túl magasra nőtt hátsó utasoknak. A szürke beltér éke a szent japán kvarcórát, síkegyszerű műszereket és tolható-tekerhető állítókapcsolókat tartalmazó, természetesen szintén szürke, gömbölyített műszerfal.

Mitsubishi Lancer műszerfal

Fontos kiemelni, hogy 25 év után is minden gomb és kapcsoló hibátlanul működik, és nem kopott a műanyag sehol sem. Illetve de, használattól függetlenül a belső kilincseken elkezdett lehámlani a külső műanyagréteg, de azokat az eggyel későbbi Lancer-generáció kilincseire cserélve kijavítottam a szépséghibát. A 320 literes, viszonylag szűk nyílású csomagtartó láttán a háttérben felröhög egy Octavia, de a maga korlátai között ez egy egészen használható méretű, klasszikus szedáncsomagtartó. Ledöntött ülésekkel két és fél méteres léceket is simán lehet benne szállítani, többszörösen tesztelve. 

Mitsubishi Lancer hátulja

Ilyen motor már nincs

A sornégyes motor simán, pontosan jár 430 ezer, valósan megtett km után is. Előfordul pár típushiba, így a gyújtáselosztó fedél repedése, vagy idővel az alapjárati motor rendetlenkedése – ennek ellenére nem mondható, hogy a gyújtásrendszere igazi betegágy lenne. Megbízhatóságára jellemző, hogy 11 év alatt összesen kétszer hagyott ott az út szélén: egyszer a gyújtáselosztó-fedél lefordult a helyéről, másodszor pedig az utólagos immobilizer adta be a kulcsot. Nem mondhatni tehát, hogy drága és rendszeresen visszatérő fantomhibákat produkálna a Lancer. A kopó alkatrészek egy kortárs európai autóhoz képest drágábbak és bizonyos esetekben nehezebben elérhetők, de a karbantartása összességében tényleg fillérekből megoldható. 

Meglehetősen feszes a futóművét érdekes módon még a magyar utak sem eszik meg túl gyorsan, de idővel, kitartó aknamunkával azért sokat rontanak rajta. A mai autókhoz képest pattogós, érezteti az úthibákat, ugyanakkor a kanyarokat kellemesen tempósan lehet vele bevenni.

Mitsubishi Lancer jobboldala

Pörgős motorja az ötsebességes váltó rövid kiosztása miatt háromezret forog 100 km/óránál. Autópályán meglehetősen zajossá válik, a modern autók jól szigetelt csendjéhez szokott utasok gyakran gyanakodva pillantanak le a váltóra, hogy vajon miért megyünk hármasban az autópályán. Persze azért könnyedén tartja a 130-at, és többel is tudna menni, de inkább ne kísértsd a sorsot. Az egytonnás kasztni könnyűsége jót tesz a dinamikának, de ne legyenek kétségeid, hogy egy ütközésnél nem indulsz jó esélyekkel a mai kor autóival, vagy éppen az út menti fákkal szemben – pláne légzsákok nélkül. Az 1995-ös, késői példányokat már légzsákokkal és ABS-szel gyártották, nem véletlenül. 

A tesztelt példány 1600 köbcentis motorja jó kompromisszum a dinamizmus és a fogyasztás tekintetében. Nyáron 6-7, télen 7-8 liter közötti vegyes fogyasztása teljesen elfogadható. A motorpaletta alja, a 75 lóerős 1.3 inkább a Coltba való, a 140 lóerős 1.8 GTi viszont finom darab lehet. A kétliteres, 68 lóerős dízelt inkább jobb teljesen elfelejteni.

Mitsubishi Lancer motortér

Kéne?

Nekem mindenképpen, de szerencsére már van, és nem hiszem, hogy valaha is el tudnám engedni – a használati értéke ugyanis magas, a piaci meg szinte semmi, és nem tudnám elviselni, hogy a következő műszakiig lelakja egy kőművesbrigád, aztán menjen a roncstelepre. Nagyon szeretem a megbízhatóságát, soha nem merül fel, hogy ne indulna be és vinne oda, ahova csak szeretném, mindezt sportosan, dinamikusan, élvezetesen. Ugyan még a legelvetemültebb lakatosok is megpróbáltak lebeszélni, hogy az autó értékét otthagyjam náluk és a fényezőnél pár évente, de nekem megéri viszonylag délceg állapotban életben tartani ezt az autót.

Mitsubishi Lancer logó

Ha már a lakatosokról esett szó: világos, hogy éppen egy korszak vége érkezett el minden hasonló korú autó vonatkozásában: a jó szakemberek egyszerűen eltűntek. Akik vannak, azok az eszméletlenül drágán dolgoznak, többhónapos/éves várólistával rendelkeznek és kóklerek hármasból legalább az egyiket hozzák. A fényezők szintén. Ezek a mesterek már szeretnek kínlódni a kívülről felmérhetetlen mértékű rozsdásodással, lemezeket hajlítgatni, foltozgatni, sokkal egyszerűbb és gyorsabb munka a karambolos modern autókon kész elemeket cserélni. Ha a jövőben nem változik ez a tendencia, csak a nagyon elkötelezettek tudnak majd fenntartani egy ilyen, amúgy filléres, végtelenül megbízható, és nagy élvezettel vezethető autót. Az erre fogékonyaknak érdemes még most gyorsan bezsákolni egyet, amíg még lehet!

Mitsubishi Lancer

Mitsubishi Lancer 1.6 GLXi (1994) adatok:

  • Lökettérfogat: 1597 cm3
  • Hengerek/szelepek hengerenként: 4/4
  • Max. teljesítmény: 83 kW (113 LE) @6000/perc
  • Max. forgatónyomaték: 137 Nm @5000/perc
  • Hossz./szél./mag.: 4275/ 1690/ 1385 mm
  • Tengelytáv: 2500 mm
  • Saját tömeg/ Össztömeg: 995 kg / 1520 kg
  • Csomagtér: 320 l
  • Vegyes fogyasztás: 7,2 l /100 km
  • Végsebesség: 190 km/h
  • 0-100 km/h: 9,8 s