A méltatlanul lenézett, szándékosan félresöpört, a magasélet oltárától pixelhibának tűnő jelentéktelenséggel semmibe vett Daewoo/Chevrolet Lacetti hamarosan emelt fővel lép felnőtt korba, hogy végül oldtimeres ígéretek és rajongók hiányában dobja vállára nyolcvanas évekből örökölt pisztáciazöld zakóját és távozzon a számára savanyúuborkás-vödörrel kitámasztott hátsó kijáraton. Jogos, vagy csupán presztízsvágyból elkövetett alulértékelés? Lássuk, mit tud felmutatni a félmillió forintos árkategória versenyzője!
A gyorsulási élmény tragikus, az autó egyetlen porcikája sem kívánja a padlógázt és további kockázatot jelent, hogy legalább ketten fordulnak ki eléd, mire eléred a halálos, százas tempót. A GM E-TEC II nevű dupla vezérműtengelyes benzinmotorja ebben az autóban 1399 köbcentis és 95 lóerőt képes kipukkantani magából 6300/perc, azaz tiltáshoz közeli fordulaton. Ez 11,6 másodperces 0-100km/h gyorsuláshoz elég nagyon ideális esetben, miközben idegességtől eltorzult arccal facsarsz vizet a gumikormányból, hogy nem az 1,6-ot választottad.
Nem gyorsul jól, de legalább sokat fogyaszt
Ha már a sprint nem sikerült túl fickósra, mégis maradt valami, amiben sportautós jegyeket vonultat fel a kismotoros Lacetti, ez pedig a fogyasztás. A Spritmonitor szerint 8,22l/100km az átlagos étvágya, ami meglep annak ellenére, hogy sosem érdekelt az üzemeltetés ezen költsége.
Ezt az 1,4 literes, benzines Lacettit egy kedves házaspár vette még évekkel ezelőtt, végül most beszámíttatták a három éves Lada kombink árába, amit elmondásuk szerint utolsó autójuknak szántak és évek óta erről a cseréről álmodoztak. A típus lassan, de biztosan távolodik lekapcsolt fényszóróival a feledés homályának szánalommal kikövezett, nyirkos és sötét országútján, mert a félmisiért német prémiumot hallucinálók feljebb hazudják magukat képzeletbeli kasztrendszerükben, hogy a csattogós lepke hangjával duettet éneklő fostalicskákból könyökölhessenek ki a bulinegyed csábító forgatagában.
Már kicsit több mint félmillió forintért is van jó állapotú Lacetti
Nagy várakozásokkal indultam próbakörre, mert rég volt már Lacetti a telepen, ráadásul a komolyabb okostelefonokkal megegyező árkategóriában ritka az ilyen zsenge, megóvott példány szinte bármiből, aminek műszakija van és önerőből mozgásra képes. A Chevy előző gazdája a kitakarított, lemosott autó kulcsait nyújtotta kezembe, majd a még üzemmeleg motorral hívogató amero-koreai táltos volánja mögé pattanva szúrhattam is az egyest, majd a padlógázt.
Egyenesfutás ötös, a szél- és motorzaj átlagos, a kilátás viszont szokatlanul remek, hiszen nagyok az üvegfelületek és alig van holttér, legalábbis a mai új autók lövészárkaihoz viszonyítva. A kormányzás semmilyen, bár kanyarban, nagyobb tempónál könnyedén tolja az orrát a Lacetti, de sem a 95 lóerős motor, sem a vásárlóközönség nem adnak okot a vagányságra. A futómű egyébként kellemesen feszes, és az autó meglepően halk puffogással tűri a hazai úthálózat jellegzetességeit.
A fékek jók, a váltó mint egy jó bográcsgulyás
A fékek még így, kicsit több mint 100 ezer kilométer után is jól teljesítenek, ennek oka könnyen lehet csalás, vagyis a megnövelt szervorásegítés, de sokkal inkább a hátsó tárcsafékek, amelyek a versenytársak közt nem számítottak alapvetésnek, különösen egynégyes motor esetén. A váltásérzet sajnos nem az igazi, a Lacetti belépő-kategóriája ellenére is gyakorlott sofőrt kíván, a fokozatok pontos helyét elsőre csak sejteni lehet, de már percek után rutinba hajlik a hit és akarat, innentől nincs megállás, csak a végállomás Detroit! Amikor sikerül végre elérnem a százat halálos baleset nélkül, körbepillantok a Lacetti utasterében és Giorgetto zsenialitásának bizonyítékát keresem. Hiába…
2002-ben a Daewoo piacra dobta az új Nubirát szedán és kombi karosszériával, de megfeledkezhettek az Európában oly népszerű kompakt/ötajtós kivitelről, így a Golf és Astra-szorongató kiadás a "jobb később, mint soha" jegyében már a General Motors teljes fennhatósága alatt követte elődeit két év késéssel, 2004 őszén.
Pininfarina off, Giugiaro on
Gömbölyded testének idomait a Pininfarina helyett Giorgetto Giugiaro és az Italdesign álmodta meg. Igen, az a dizájner és tervezőirodája, akiknek korábbi, valószínűleg jobban megfizetett munkássága alatt olyan autók sziluettjei születtek, mint a De Tomaso Mangusta vagy a Maserati Merak. A bemutatásakor modernnek ható formaterv mára semmitmondóan átlagossá öregedett, így végül Giorgettónak lett igaza, hiszen bár a Lacetti időközben 18 éves lett, vonalai még mindig illeszkednek a Bentley-mentes kisvárosok középosztálybeli utcaképébe.
A klub egyszerre csettint, Lacsettint!
A magyar Chevrolet Lacetti Klub közössége gyorsan és segítőkészen válaszolt minden kérdésemre. A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy az üzemeltetés nem okoz óriási fejtörést 2021-ben, vagyis hét évvel a márka Európából való kivonulása után sem. Leszámítva persze az egy-két ismert típushibát, amely gyorsan és fillérekből javítható, ilyen például a szelepfedél-tömítés szivárgása. Az időszakos javításokhoz szükséges utángyártott alkatrészek még az összes nagykereskedésben elérhetőek és nem is túl drágák, ám a speciálisabb gyári alkatrészek már okozhatnak nehezebb pillanatokat.
A termosztátház műanyag, hajlamos az elrepedésre, ezt érdemes mielőbb utángyártott fémházra cserélni, amelynek további előnye a később külön cserélhető termosztát, míg a gyári megoldás esetében ez együtt cserélendő a házzal. A futómű hajlamos az elfáradásra, ám az utángyártott alkatrészek tárháza széles és semmi sem kerül egetrengető összegekbe. Az egynégyes motorral szerelt példányok EGR-szelepe hajlamos a kokszosodásra, amit lomhaságáról vehetünk észre, de ilyenkor a magasabb oktánszámú benzin és egy takarítás többnyire orvosolja a problémát, feltéve, hogy később hajlandóak vagyunk egy kicsit magasabb fordulaton pörgetni a motort.
„A Chevy tulajdonosok elégedettek"
Üzemanyagból, száz kilométerenként 7 és 12 liter között tud fogyasztani a legkisebb motorral szerelt Lacetti valós körülmények közt, bár a felső érték sietős iramban és főleg télen közelíthető meg vele. Apróbb és idegesítő elektromos problémák is előfordulhatnak, mint például a műszerfal mögötti csatlakozók elolvadása, amit az óracsoport háttérvilágításának sötétbe burkolózása jelez. Különös rozsdásodási hajlamról nem tudnak a lacettisek, az ajtók aljának és a küszöböknek a pörsenése már természetesnek mondható ebben a korban, de ezek néhány tízezer forintból javítható problémák, amennyiben az autó gazdája nem hagyja elharapózni a rozsdát. Vásárláskor nincs semmi extra, amit érdemes lenne megnézni egy ilyen egyszerű, koreai Chevrolet-n, csak az alapvető dolgokra érdemes figyelni, mint bármilyen használt autón. A Lacetti-klubtagok összességében elégedettek autóikkal, így nem ritka, hogy a hatchback és szedán tulajdonosok a kombira váltásban gondolkodnak, és nem váltanának márkát, illetve típust.
Kerek popsi, szemérmesen terpesztő kerekek, szélesített sárvédők, szimmetrikusan felosztott hátsó lámpák, pótféklámpa és szűkre szabott csomagtérnyílás. Isten alapcsomagja, nincs hozzáadott érték, nincs elvett. Hátulról korrekt kisautó, se több, se kevesebb. A pakolhatóság átlagos, a csomagtér csak 275 literes, bár én jobban hiszek a szememnek és ez alapján bőven elég lehet a hétköznapokra. A hátsó ülések ugyan nem dönthetőek síkba, de legalább egyharmad-kétharmad arányban mozognak, így könnyedén szállíthatunk vele nagyobb tárgyakat anélkül, hogy a gyereket az Ikea játszóházában kellene hagynunk. A pótkerék teljes értékű, van emelő és elakadásjelző is, a láthatósági mellény és az egészségügyi doboz viszont hiányzik, ajjajajj.
Az utastérhez érve joggal sóvároghatunk adrenalin-injekció után, de a fröccsöntött műanyag és gumi megfelelő arányban keverve jó minőségű plüss kárpitokkal a biztosíték arra, hogy ennyi idősen se legyen elhasznált vagy lelakott. Nincsenek valaha tapintásjavítónak szánt, mára lekopott bevonatok, nincs mattra karcolt zongoralakk, csak örökéletű és rugalmas tapintású gumi, megdermedt kőolaj és plüssmaciszőr-kárpitok kellemesen érdektelen formákba öntve.
Tartós műanyagok és elmálló linóleum
A linóleumhoz közelebb álló műbőr váltó- és kézifékszoknya ugyan már vedleni kezdte prémium báját, ezek a kezelőszervek pont kiesnek a látótérből. Nem úgy, mint a japánoktól lopott kvarcóra-barlang a műszerfal tetején, a fém karimás műszerek a kormány mögött, vagy az M6-os autópálya alagútjaihoz hasonlító légrostélyok, amelyek a négyküllős kormánnyal és a lógó sörhast formázó középkonzollal alkotják a Lacetti utasterének főbb stíluselemeit.
A klímapanel kezelése nem igényel útmutatót, feladatát remekül ellátja, a rádió pedig szabvány egy DIN méretű Blaupunkt átlagos hangzással és a két DIN-es érintőképernyős navigáció vágyával. Korábbi tulajdonosa váltózárral kívánta megvédeni autóját, ez ma már csak felesleges nagyzolásnak tűnhet, hiszen kétlem, hogy a rablók mostanság Lacettiben gondolkodnának, de azért jobb félni, mint megijedni.
A hátsó traktus meglepően kellemes lehet két személy számára, de háromra már inkább a kombit választanám. Karesz kollégám a maga 190 centijével könnyedén elfért, és még fejtér is marad számára, bár egy könyöklő nem ártott volna a teljes kényelemhez. A tesztelt autó hátsó ablakai kézzel tekerősek, de legalább puha plüssel bevont ajtókárpitokhoz dörgölhetjük működtetés közben az alkarunk. Mi ez, ha nem keleti kényelem?
A félmillió forintos árkategóriában álmokat kergetők többsége csak elnyújtott kappanhangú sikollyal nyivákolja a „Nem akarunk Lacsettit" himnusz többre vágyó dallamát, miközben lebomlott utasterű, a halálból visszaműszakiztatott Audi A3-ért állnak sorba izgatottan. A kis koreai Chevy rezzenéstelen cicaarccal tűri a lenéző tekinteteket és megvetést, mert tudja, hogy ő már bizonyított és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tudja, hogy nincs miért szégyenkeznie, mert végül mindig jön egy normális vevő, aki képes kifizetni nem túl extra fenntartási költségeit, cserébe a töretlen lelkesedésért és a komoly hibáktól mentes működésért.
Amikor majd úgy döntesz, hogy nem a haveroknak akarsz villogni egy lerúgott, szétdohányzott és kitaposott belű egykori prémiummal, hanem egy olcsón fenntartható autót keresel, jusson eszedbe a kis Lacetti. Ugyan fogyasztása magasabb az átlagosnál az utastér pedig közelebb áll a kőolaj-alapállapothoz, mint szeretnéd, az autó ár-érték arányban remek, a presztízse nem a külvilágnak szól, hanem az egyszerű használati tárgyak kedvelőinek.
