Gelencsér András vegyész-légkörkutató szerint 2050-re kimeríthetjük az akkumulátorfémek nyersanyagkészleteit.
A Pannon Egyetem rektora szerint valójában nem fenntartható a folyamatban lévő, a fenntarthatóságot előtérbe helyező technológiaváltás, mivel nincs meg a szükséges nyersanyag-fedezete. A szakember úgy látja, az elektromos autó egy zsákutcát jelent – olvasható a 24.hu által készített interjúban.
Gelencsér elmondta, az elektromos autó az erőforrások értelmetlen pazarlása, ugyanis az olyan kritikus elemek készletei, mint a lítium vagy a kobalt kimerülőfélben vannak. Ezzel indokolja azt az állítását, amely szerint ezeket a járművek távolról sem lehet a zöld jövő zálogának tekinteni. Elmondása szerint az emberiség rendelkezésére álló erőforrások közül a nyersanyagok oldaláról sokkal keményebb korlátaink vannak, mint az energia oldaláról. Ha lenne végtelen mennyiségű nyersanyag, nem lenne gond az energiával sem, ám a nyersanyagok mennyisége véges a bolygón, így ebből a szempontból zárt a rendszer. Nem úgy működik a világ, hogy ha nincs elegendő lítium, akkor gyártunk még lítiumot. Ezeket az anyagokat nem tudjuk sem előállítani, sem máshonnan beszerezni - fejtette ki gondolatait Gelencsér.
A kutató hozzátette, az elektromos autók divatját az autóipari lobbi a politika támogatásával találta ki annak érdekében, hogy újra lehessen gazdasági növekedést produkálni és extraprofitot termelni. Ráadásul a szabályozást úgy módosítják, hogy még azok is kénytelenek legyenek igazodni hozzá, akik nem értenek vele egyet.
Ugyanakkor az elektromos autók technológiájának nincs meg a fedezete az erőforrások oldaláról. Gelencsér kihangsúlyozta, ha az úgynevezett fenntarthatóságra történő átállás jegyében valóban meg akarják valósítani a 2050-re kitűzött elképzeléseket, beleértve az elektromos autókat, akkor az ehhez szükséges kritikus elemek ismert készletei gyakorlatilag már az évszázad közepére kimerülnek. Ezzel a problémával rengeteg tudományos munka foglalkozik, ám a politika és a gazdasági lobbi egyszerűen nem hajlandó ezekről tudomást venni.
A rektor azt is elmondta, gazdasági szemléletváltásra lenne szükség, és a szándékoltan elavuló, profitmaximalizáló irány helyett inkább az anyag- és energiatakarékos szemlélet felé kellene fordulni. Egyúttal a fogyasztói szokásokat is gyökeresen át kellene alakítani. Példaként megemlítve a városi közösségi rollereket, melyeket ez emberek szolgáltatásként vesznek igénybe, de nem birtokolják őket.
Hasonló a helyzet az autóhasználattal is. Ugyanakkor a szakember szerint a közösségi autózás és a „sharing economy” elképzelések még nagyon gyerekcipőben járnak. Ráadásul a tulajdonosi személet mellett az emberek státusszimbólumként tekintenek az autójukra, ezért rendkívül nehéz változást elérni ezen a téren. Pedig ezeknek a szolgáltatásoknak töredéke volna az erőforrás-igénye ahhoz képest, mint amire a mostani világ fel van építve. Egy ilyen modell akár globálisan is működőképes lehetne.
Az interjúban Gelencsér kitért a bioetanol-tartalmú üzemanyagokra is, mondván az energetikai célú növénytermesztés csökkenti a biodiverzitást, és a bioetanol előállításának közel akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak. Ezen túlmenően a megtermelt növényekből nyerhető energiamennyiség kevesebb annál, mint a befektetett. Így a bioetanol jelentette, zöldnek látszó kezdeményezést egy olyan zsákutcának tekinti, amivel egyáltalán nem teszünk jót a bolygónak.
Nyitókép: Tesla
