Magyar zsenik és legendák, akikre méltán lehetünk büszkék, mert maradandót alkottak a világ autóiparában.
Ha a magyar autógyártás nem is lett világszerte ismert, a magyar emberek rengeteget tettek az autók, az autózás és az autóipar fejlődéséért. Legfrissebb sorozatunkban összeszedtem azt a tizenkét magyar személyt, akik nevét illik ismerni, mert jelentőset alkottak, munkásságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma kényelmesen eljuthatunk úticéljainkhoz. Megérdemlik, hogy ismerjük tevékenységüket az autózás vonatkozásában.
Az első részben szeretnék visszakanyarodni az autózás kezdeteihez, gyökereihez. Ehhez egészen a középkor végéig, és Mátyás királyunkig (1443–1490) kell visszamennünk az időben. Nem gondolnád, de kijelenthetjük, hogy végső soron az uralkodása alatt hozott intézkedései alapozták meg a mai autógyártást. Magyarországon az első kocsipostát Mátyás rendelkezésének megfelelően 1485-ben hozták létre, amikor elfoglalta Bécset, és áthelyezte oda székhelyét.
Persze a kocsi, mint teherhordó szerkezet már sokkal korábban is létezett (szekér néven), de az igény a gyors postai szolgálatra Ausztria és a Magyar Királyság között hozta magával annak gyors ütemű fejlődését. A postaútvonalon fekvő Kocs község lakói már régóta foglalkoztak lovasszekerek készítésével, iparának nyomban fellendülést hozott az új helyzet: a termék korszerűsítésébe és fejlesztésébe kezdtek.
Sikerült megalkotniuk egy, a korabeli szekerekhez képest sokkal könnyebb felépítésű szerkezetet, amelyet így sokkal gyorsabban húzhattak a lovak azonos terhelés mellett. A szekérépítők hamar rájöttek, hogy ha a nehéz vasmerevítéseket elhagyják, és a megfelelő faanyagok összeválogatásával alkotják meg a „járművüket”, akkor rengeteg súlyt takaríthatnak meg.
Ehhez csupán kellően rugalmas, de mégis ellenálló fákat kellett felhasználniuk. Így lett a szekérből kocsi, amely szó emléket állít Kocs község nevének, és az ott tevékenykedő embereknek is.
Az új technológiának hála nem csupán könnyebbé váltak a régi szekerek, de egyúttal sokat javult a kényelmi színvonaluk is. A rugalmas faszerkezet sokkal nagyobb hatékonysággal nyelte el az utak egyenetlenségeit, mint a korábbiak. Ne feledjük, ekkor még nem használtak rugós kerékfelfüggesztéseket.
A javulás oly mértékű volt, hogy a lovasszekeret onnantól kezdve nem csupán teherhordásra vagy a postai küldemények szállítására használták, hanem a tehetősek „kocsikázáshoz”, azaz szórakozásból történő helyváltoztatáshoz is elkezdték rendelni az új kocsikat.
Ezzel valami elkezdődött, a sebesség és a kényelem fokozásának hála elindult az emberiség a gyorsabb helyváltoztatás felé. Mindezt ráadásul a magyaroknak köszönhetően, akik élen jártak ekkor a könnyűépítésű kocsik készítésében. Messze földön híres és gyors termékeinknek mindenfelé a csodájára jártak, és a kocsik világszerte eltejredtek. Ennek köszönhetően a kocsi szavunk egyike lett azon kevés magyar eredetű szónak, amely más nyelvekbe is beintegrálódott.
A kifejezés az angolban coach, a spanyolban coche, lengyelben kocz vagy a svédben kusk szavakként lelhető fel, de több tucat más nyelvben is hasonló szavak állítanak emléket neki. Érdekesség, hogy szerte Ázsiában nem a kocsi szó terjedt el, arrafelé madzsarnak nevezték el a könnyűépítésű szekereket, tehát ott is egyértelmű nyoma van a lingvisztikában a magyar eredetnek. Azt hiszem, valóban büszkék lehetünk erre, amely részben a középkori magyar emberek leleményességének, részben pedig Mátyás király postarendeletének köszönhető.
