Nehéz elhelyezni Volvót az autóipar hierarchiájában. Az elmúlt években nagyon belehúztak, jót tett a márkának a teljes megújulás, aktuális termékeik elegánsak, trendik kívül-belül, így érthető, hogy sokan teszik le a voksukat a márka mellett. Vételáruk miatt a prémiumok között említik modelljeiket, de a gyakorlat azt igazolja, hogy még nincsenek azon a szinten, mint a német konkurensek. Sajnos a svéd márka soha nem tudott igazán kilépni az Audi, a BMW és a Mercedes árnyékából, pedig számos nagyszerű típus köthető hozzájuk: a konzervatív megjelenésű, akár Yamaha-V8-assal is szerelt S80-as, a turbós öt- vagy hathengeres sportmodellek, amelyek hangjukkal és menetteljesítményükkel a mai napig megdobogtatják a szíveket. Meg hát ott vannak a régi „bűvös kockák”, amelyek vonalzóval rajzolt formája már kilométerekről felismerhető. Ilyen volt a híres 700-as széria is.

Volvo 760
A Volvo új felső-középkategóriás modellje is megkapta a szögletes dizájnt, amit később sokan kritizáltak

A ‘80-as évek elején a Volvo szeretett volna piacra dobni egy új modellt, amivel képviseli magát a felső-középkategóriás járművek között. A dobozszerű stílus már az előző évtizedben megjelent a 200-asokkal, mondhatni stílusjeggyé vált, így adott volt, hogy az új generáció is hasonló megjelenéssel fog rendelkezni. Az orrát mintha csak összenyomták volna, a fényszórók és a hűtőrács is laposabb lett, a kedvezőbb légellenállás mellett optikai szempontból is jó döntés volt. Természetesen itt sem lágyították a formát semmilyen gömbölyítéssel, egy igazi páncélszekrény hatását kelti.

Volvo 760
Robosztus felépítése már önmagában is biztonságot sejtet, de a Volvo limuzinjában már ABS is dolgozott

A meredeken lejtő C-oszlop miatt egy kicsit USA-style a 760-as, lehet, hogy nem is véletlenül, mivel itt mutatták be először 1982-ben. Érdekesség, hogy a Volvo változtatott a marketinges stratégiáján, és elsőként a nagy hathengerest dobták piacra, csak később következett a palettán a négyhengeres repertoár. A 2,8-as, V6-os benzines 156 lóerős teljesítményre volt képes, ugyanebben az évben mutatkozott a 2,4-es, 112 lóerős dízel. A gázolajossal szerelt példányok nagyon jól fogytak, Olaszországban például maga mögé utasította a W123-at és az 524d-t eladási számok tekintetében. Érdekes módon a későbbi 2,3-as, turbós motor 182 lóerőjével megverte a nagytesót is 1984-ben, amiből készültek még gyengébb teljesítményű változatok is.

Volvo 760
A kombi változatok nem a szépségről, hanem inkább a praktikumról szóltak: hatalmas raktér állt rendelkezésre

A modellciklus közepe felé megjelent az elektronikus kipörgésgátló, az ABS pedig több 760-asban már a szériafelszereltség részét képezte. A vásárlók 5 fokozatú kézi váltót vagy 4 gangos automatát kérhettek leendő Volvójukba. Az 1988-as ráncfelvarráskor számtalan újdonság érkezett: az amerikai piacos 760-asok szériában rendelkeztek légkondival, a szedánok pedig hátul is többlengőkaros futóművet kaptak, a tank kapacitása csökkent 2 literrel, szerencsére így is maradt 80. Az innovációk miatt felszedett 40 kilogrammot, de így sem volt nagyon nehéz: még a legsúlyosabb változatok is alig nyomtak többet 1,5 tonnánál. A robosztus felépítés miatt én többre saccoltam volna.

Volvo 740
A 740-esben kisebb motorok dolgoztak, mégis dinamikusabban lehetett vezetni, mint a 760-ast

1984-ben a Volvo piacra dobta a 760-as szerényebb változatát, a 740-est. A középkategóriába pozícionálták, az erőforrások szinte mindegyike 4 hengeres volt, csak a sorhatos, 2,4-es dízel volt kivétel ez alól. Különlegességnek számított a 2,0 literes, turbós négyhengeres, aminek 160 lóereje elegendő volt a 200 km/órás tempó eléréséhez. Míg a 760-as csak 1990-ig szerepelt a kínálatban, addig kistestvére egy ráncfelvarrással egészen 1994-ig húzta. Elég megosztóra sikeredett mindkét típus: a legtöbben a maradi dizájnt kritizálták, volt, aki egyenesen visszalépésnek nevezte a szögletes formát. A turbós intercooleres változatok menetdinamikáját viszont mindenki dicsérte, csakúgy, mint a masszív karaktert és a kényelmét.

Volvo 780
A csúcsmodell, a 780-as karosszériáját az olasz Bertone műhelye készítette, orrában pedig V6-os benzines is dolgozott

Az igazi csemegét a 700-as szériából kétségkívül a 780-as jelentette. Az 1985-ös Genfi Autószalonon debütált a csúcsmodell, egy gyönyörűszép, a Carozzeria Bertone műhelye által megrajzolt, majd megépített luxuskupé. A hagyományos stílusjegyek megmaradtak, csak az olasz dizájncsapat jobban ellaposította. A forgalmazás első két évében a 780-as világszerte elérhető volt a B280F V6-os benzinmotorral, igaz Olaszország eleinte csak a VW-féle dízelmotoros példányokat kínálták, de később ott is jött a V6, illetve a turbós négyhengeres. 1987-ben már a luxuskupé is megkapta a Volvo független hátsó felfüggesztését, ami automatikusan szintezte a far magasságát. A B230FT+ egység volt a svédek titkos fegyvere, a feltöltött benzines motor teljesítménye elérte a 188 lóerőt. A 760-assal együtt 1990-ben nyugdíjazták a 780-ast, a következő stílusos Volvo kupéra/kabrióra egészen 1996-ig kellett várnia a rajongóknak, ekkor rántották le a leplet utódjáról, a C70-esről.