Elsőre azt hinnéd, ez csak egy öreg Volkswagen busz, mert kívülről alig történt változás. Azonban a lemezek alatt igen komoly technika lapul, amit a Porsche versenyrészlege faragott át, és jó okuk volt rá.
Minden autógyártó múltjában vannak furcsa kitüremkedések, legyen az indokolt vagy indokolatlan. Bár összességében valami cél mindig van, ezeket vagy gazdasági okokból fojtják el, vagy egyszerűen csak kiderül félúton, hogy evolúciós zsákutcába rohannak. Ezzel szemben néha célszerszámok készülnek, amik valamilyen problémára jelentenek megoldást. Ilyen autó a Porsche B32 is.
Első blikkre ez egy T3-as Volkswagen, vagyis a Transporter széria harmadik generációja. Egy egyszerű kisbusz, ami se nem gyors, se nem izgalmas, viszont egy célszerszám. Szállít embert vagy árut, és jól variálható. A '80-as években egy plusz igénye mégis lett volna a Porschénak, ezt nem tudta teljesíteni.
Szervizautóra volt szükségük a 959-es raliautójuk mellé a Párizs-Dakar Rallyra, de a mezei T3 legerősebb változata éppen csak átlépte a 110 lóerőt, ez kevés volt. A Porsche tehát kezelésbe vette a T3-ast, konkrétan a versenyrészleg esett neki az átépítésnek.
Külsőre kevés az újdonság, a figyelmesebbek vehetik csak észre a másfajta lökhárítókat, a felniket, a plusz légbeömlőket hátul és a nagyobb kipufogót. Ezek mind szükséges részletek, de komolyabb fejlesztés volt az autó alatt és a motortérben.
A T3 szerencsés felépítés volt a Porsche számára, hiszen mint akkori sportautóik nagy része, ez is farmotoros volt. Így nem kellett volna sokat faragni, hacsak nem a 911 Carrera 3,2 literes, hathengeres boxermotorját hergelték volna be az apró motortérbe.
Ezután jött egy 5 fokozatú Porsche váltó és az erősített hajtás, így a kisbusz akár a 185 km/órát is elérhette. Ilyen tempóról meg is kellett állni, így szintén Porsche eredetű tárcsafékek kerültek mind a négy kerékhez.
A teljesítményt több mint a duplájára emelték, a léghűtéses boxermotor 231 lóerőt és 284 Nm nyomatékot adott le a busz farában. Ezzel a teljesítménnyel már tudta tartani a lépést a versenycsapat, viszont nem csak egyenesben kellett nagyot menni.
Amellett, hogy megerősítették a futóművet, feszesebbre és stabilabbra hangolták. A busz ugyan ránézésre magas, de a súlypont még mindig alacsonyan volt, így nem volt annyira borulékony, mint ahogy kinéz.
A beltérben inkább az anyagok minőségén javítottak. Több lett a bőr és jobb anyagból készültek az ülések is. Szembetűnő változás a váltóbot tövében elhelyezett műszercsoport, de még izgalmasabb a kormány.
Ezt bizonyos darabokban csak Porsche emblémával látták el, valamelyik viszont konkrétan a gyártó valamely modelljéből átvett kormányt kapta meg. Ezekkel a dolgokkal együttvéve a B32 olyannyira Porsche volt, hogy kapott hivatalos papírokat és engedélyeket, a forgalmiban ez szerepelt Volkswagen helyett.
Nehéz megmondani, hogy pontosan hány működőképes darab készült belőle 1983 és 1985 között, mert ahány forrás, annyi szám. A Porsche múzeum tábláján egy kiállított darabnál viszont azt írják, hogy a prototípusokkal együtt nagyjából 15 darab készülhetett, így nem csoda, ha borsos árat kérnek egy-egy példányért.
Ez a borsos ár akár 150 millió forint is lehet. Persze Porsche technika és a történelem egy érdekes darabja, ám a példány amit nemrég meghirdettek azért az árért, konkrétan a Porsche akkori vezérigazgatójáé volt, ez növel az értékén. Összesen bő 130 ezer kilométer van ebben a konkrét buszban, ami ugyan 1985-ös gyártású, de csak '88-ban helyezték forgalomba.
A hirdetett darab gyári állapotú, de egy kis felújítás ráfér részleteiben. Ennek ellenére elkérnek érte szűk 365 ezer eurót, amit egy lelkes gyűjtő vélhetően ki is fizet majd. Az eltagadhatatlan, hogy ez a Volkswagen Transporter széria egyik, hanem a legizgalmasabb gyári változata és egy érdekes darabkája a Porsche történelmének.
Ha érdekelnek a Transporterek, ezt a Westfalia bemutatót se hagyd ki!
