Egyre nagyobb autókban ülünk, ami több szempontból is gond. Erre hívta fel a The Guardian elemzése a figyelmünket.
SUV láz uralkodik manapság a világon. Míg régebben az európai piacot a praktikus kombik és egyterűek határozták meg, mára szinte teljesen kikoptak a gyártók kínálatából, helyüket a kényelmet és jó kilátást biztosító divatterepjárók vették át.
Az ősidőben egy terepjáró akkor volt jó, ha arra a dologra lehetett használni, amiből a neve is ered: bármilyen terep leküzdésére. Aztán az utak minőségének és az infrastruktúra javulásával egyre kevesebbet használták az emberek rendeltetésüknek megfelelően ezeket a céleszközöket, miközben a gyártók is egyre több terepjárós jegyet hagytak ki a modellekből.
Felező, önzáró differenciálmű, összkerékhajtás – csak hogy a leggyakoribbakat említsük. Ezzel egyidőben megkezdődött a kemény, kopogós anyagok fokozatos lecserélése puha bőrrel és egyéb kellemes tapintású bevonatot tartalmazó matériákkal.
Az evolúció végére a terepjárók crossoverekké szelídültek, a kényelem és biztonság megtestesítői lettek. Ez azonban azzal járt, hogy az új autók átlagos mérete megnőtt: hosszuk ugyan nem annyira változott, szélességük viszont bővült, míg magasságuk hatalmasat gyarapodott.
A The Guardian szerint 2001 óta nagyjából 12 centit szélesedtek az újonnan forgalomba helyezett személygépkocsik, vagyis kétévente 1 cm-rel gyarapodtak oldalra, 2023-ban átlépték a 180 centis átlagszélességet. Ez több szempontból is nagy probléma.
Egyrészt az utak és a parkolóhelyek méretei nem változtak ez idő alatt semmit, így ugyanakkora területen kevesebb kocsi fér el, mert átlógnak egymás helyére, másrészt a most már szűkösnek tűnő utcákon nagyobb a baleset kockázata, kevésbé férnek el menet közben. És sok metropoliszban a biciklisek az út szélén, az autók között haladnak, ami rájuk nézve különösen veszélyes tud lenni.
Ennél is rosszabb talán, hogy hiába az egyre szigorodó környezetvédelmi elvárások, a gyártók sokszor egy nevetségesen kis elektromos meghajtással egészítik ki a benzintemető dögöket, hogy kellőképp alacsony fogyasztási és emissziós értékek jöjjenek ki a teszteken.
Az persze más kérdés, hogy a valóságban 1,5-2-szeres értékeken ámul a kedves vevő, aki királyi kényelem mellett várja el, hogy 20 colos kerekeken guruló, 2,3 tonnás csodajárgánya 4 litert kérjen csak százon - tisztelet a kivételnek, amelyekről mi is gyűjtöttünk egy listát korábban.
A problémát az okozza, hogy jelenleg csak súlyhatár befolyásolja a járművek besorolását, 3,5 tonna öntömegig pedig lényegében minden vezethető B-s jogsival az egész EU-ban. Persze az emberek is egyre nagyobbak – elnézést, magasabbak –, és tény, hogy egy Kispolszkiban vagy 1-es Golfban már nem férne el úgy a család, mint annak idején.
De azért venni egy akár hétszemélyes hodályt, hogy egyedül ácsorogjunk vele a dugóban minden nap, miközben örülünk, hogy a Start-Stop rendszer hány milliliter benzint takarított meg nekünk, nem több önámításnál. Remélem, nem tapostam senki lelkivilágába ezen sorokkal.
