A német autópálya, ottani nevén az Autobahn körül legendás történetek keringenek. Németországban az autópálya bizonyos részein nincs sebességkorlátozás, a száguldás szerelmesei itt valóban hódolhatnak szenvedélyüknek. Mitől annyira híres az Autobahn, milyen lehet tényleg korlátozások nélkül vezetni? Kapcsold be a biztonsági övet és tarts velem egy történelmi időutazásra!

A német autópálya korai története

A világ első korlátozott hozzáférésű autópályái – ahol a járművek csak meghatározott pontokon tudtak le- és felhajtani – New Yorkban épültek az 1900-as évek elején. Az első ellenőrzött autóút építése Németországban 1913-ban kezdődött, a megnyitás azonban az I. világháború miatt 1921-re csúszott. Az Automobil Forgalmi és Gyakorló Utat Berlin mellett hozták létre, mely egyszerre versenypályaként és tesztpályaként funkcionált. Tulajdonképpen két, döntött kanyarokkal elválasztott egyenesről volt szó, az elválasztott sávok és az egyéb forgalom korlátozása miatt ez tekinthető Németország első modern autópályájának. A szakasz mai napig a német úthálózat részét képezi.

Hitler birodalmi autópályája

A német városokat összekötő autópályahálózat tervezése az 1920-as évek közepén kezdődött. A Kölnt Bonnal összekötő szakaszt 1932-ben adták át, a tervezést és az építkezést a nácik hatalomátvétele gyorsította fel. Az NSDAP első körben ugyan ellenezte az úthálózat kialakítását, mivel az azoknak a gazdag arisztokratáknak kedvezett volna, akik megengedhették maguknak, hogy autóval járjanak. Adolf Hitler azonban felismerte a személyes mobilitás propagandaértékét, és támogatni kezdte az útépítést, valamint előállt a „népautó” (Volkswagen) ötletével. A nácipárt elfogadta a kezdeményezést, így elindulhatott a világ első, nagysebességű úthálózatának kialakítása.

A Reichsautobahn építése rakétasebességgel haladt. A legnagyobb hangsúlyt a kelet-nyugati, észak-déli összeköttetésekre fektették. Azokra az útvonalakra koncentráltak, melyek kiemelik a német táj szépségét. A munkakörülmények és a fizetés azonban rossz volt, a harmincas évek végén a fegyvergyárak jobb állásokat ajánlottak, így nehézkessé vált az útépítéshez szükséges munkaerő felkutatása. A háború közeledtével a figyelem más területekre terelődött, a nácik pedig nem tulajdonítottak katonai jelentőséget az úthálózatnak. Néhány aszfaltozott szakaszt repülőgép-leszállópályaként használtak. A birodalmi autópálya építését 1943-ban leállították, addig több mint 2000 kilométer út készült el.

A háború és az újraegyesítés utáni megújulás és bővülés

Németország súlyos vereséget szenvedett a II. világháborúban. A birodalmi autópályát szövetségi autópályára nevezték át. Az úthálózat borzalmas állapotban volt. Néhány szakasz soha nem készült el, a bombázások és a visszavonuló német hadsereg hidakat és útburkolatokat tettek tönkre. Ironikus módon a hálózat jobban szolgálta a szövetségesek érdekeit, mint a német katonáékét.

A meglévő utak felújítása gyors ütemben megkezdődött, 1853-ra a nyugatnémet kormány elkezdett a bővítésre összpontosítani. 1964-re a hálózat már elérte a 3000 kilométert, 1984-re pedig meghaladta a 8000 kilométert. Németország újraegyesítésekor, 1990-ben már 11 ezer kilométer autópályát használhatott a nép. A keletnémet szakaszok azonban sokkal rosszabb állapotban voltak, így a fókusz ismét a felújításra terelődött. Az ezredfordulón ismét növekedni kezdett Németország úthálózata. 2004-re az övék volt a világ harmadik leghosszabb autópályahálózata az Egyesült Államok és Kína mögött. A mai németországi autópálya összesen 13 ezer kilométeren szolgálja az autósokat.

Igaz, hogy nincs sebességkorlátozás a németországi autópályákon?

A hiedelem, mely szerint egyáltalán nincs sebességkorlátozás a német autópályán nem egészen igaz. A hálózat körülbelül 30 százalékán 80-130 km/h-s a maximum megengedett sebesség. Némely korlátozás állandó, vannak dinamikusak is, a forgalomtól és az út állapotától függően. Vannak olyan szakaszok, ahol éjszaka vagy esős időjárás esetén szabályozzák a sebességet, valamint a tehergépjárművekre is más előírások vonatkoznak.

Az autók és motorkerékpárok számára, az autópálya többségén „ajánlott” 130 km/h-s korlátozás van érvényben. Nem szabálytalan ennél gyorsabban menni, ám baleset esetén a vétkes sofőrt elővehetik a nem megfelelően megválasztott sebessége miatt. A német autógyártók között létezik egy hallgatólagos megállapodás, mely szerint autóik végsebességét 250 km/h-ban korlátozzák.

A német autópályákon minimális sebességre vonatkozó előírás is van. Sík aszfalton 60 km/h-val, bizonyos szakaszokon és sávokban pedig 90, illetve 110 km/h-val kell haladni.

A sebességkorlátozások története

A náci kormány 1934-ben fogadta el a Közlekedési Törvényt, melyben lakott területen 60 km/h-ban állapították meg a maximális megengedett sebességet, lakott területen kívül, valamint az autópályákon azonban nem szabtak sebességhatárt. 1939-ben – az országos üzemanyaghiányra hivatkozva – 40 km/h-ra módosult a városi limit, minden más úton pedig 80 km/h-val lehetett hajtani. A nyugatnémet kormány 1952-ben minden szövetségi sebességhatárral leszámolt, azok megállapítását pedig a tartományokra bízta. 1972-ben bevezettek egy országos 100 km/h-s korlátozást, mivel drasztikusan megnőtt a közúti balesetben elhunyt áldozatok száma.

Az 1973 decemberében kirobbant olajválság arra késztette a nyugatnémet kormányt, hogy 100 km/h-s autópályás sebességhatárt vezessen be. Az intézkedés annyira népszerűtlennek bizonyult, hogy a következő év márciusában vissza is vonták. Az ajánlott sebességkorlátozást 1978-ban hívták életre.

Sebességre tervezve

A német autópályákat sebességre tervezték. A beton vagy aszfalt borítás ellenáll a fagyoknak, alatta pedig masszív aljzat-réteg található. A kanyarok enyhék, az emelkedők pedig legfeljebb 4 százalékosak lehetnek. Az ellenkező irányba menő sávok között szalagkorlát vagy beton határolóelem található. Az útvonalak általában elkerülik a nagyvárosokat, melyek bekötő utakon keresztül érhetők el.

A német autópályákat rendszeresen és alaposan ellenőrzik, hiszen az úthibák akár halálos balesetekhez is vezethetnek. A javítások során adott szakaszokon cserélik a burkolatot, ami a Magyarországon tapasztalható foldozgatáshoz képest álomszerűen hangzik.

Hogyan érdemes vezetni a német autópályán?  

Sokan azt gondolják, hogy a német autópályán elegendő tövig taposni a gázpedált, és nézni, ahogy a sebességmérő mutatója egyre feljebb kúszik. Ez egy hatalmas tévhit. A sebességkorlátozások váltják egymást, különösen a városok közelében, a behatárolt szakaszokon pedig drága fényképek készülhetnek. A sávtartási fegyelem szigorú, jobbról előzni szigorúan tilos – és most figyelj: belemenni az elöl haladó autó fenekébe rossz közlekedési kultúráról árulkodik.

Ha egy sebességhatár nélküli szakaszon közlekedsz, légy óvatos. Az lehet, hogy te éppen 180-nal száguldasz, de mi van, ha valakinek pont akkor jut eszébe megelőzni egy 80-nal haladó kamiont?! A tükröt se felejtsd el gyakran nézni, hiszen főleg a Porsche és Mercedes típusú autók nagyobb sebességgel közelíthetnek hátulról. A németek ugyan kényesen ügyelnek a tükörsima utakra, azért egy-egy kátyú előfordulhat, így érdemes jól nyitva tartanod a szemed.

A tanulság tehát az, hogy a német autópályákon vezetni kimerítő élmény lehet. Nagyon kell koncentrálni, az összpontosítás szintje pedig a sebesség növekedésével egyenes arányban emelkedik. Egyszer érdemes kipróbálni a határtalan száguldást, ám egy pár alkalom után megérted, hogy a németek miért közlekednek nyugodtabb tempóban, vagy ülnek inkább vonatra.