A W140-es Bálna S-osztály után az 1998-ban piacra lépő W220-as generáció markáns megújulást hozott a Mercedes zászlóshajójának megjelenésében. Ugyanúgy Bruno Sacco tervezte, de a dizájn itt lágyabb, dinamikusabb lett, mint a korábbi modelleknél, amiért rengeteg kritikát kapott a sajtóban, illetve a rajongóktól. Csúcstechnikával vértezték fel, a motorkínálat rendkívül széles volt, a választható blokkok szinte mindegyike átlagon felüli teljesítményt és megbízhatóságot biztosított, de a kellemetlen rozsdásodási hajlam és a légrugós felfüggesztés problémái besötétítették a W220-as karrierjét. Meg hát időközben kiderült, hogy a világnak igenis robosztus S-osztályra van igénye, ami minden dimenziójában erőt, tekintélyt és felsőbbrendűséget sugároz. Ezért az utódmodell tervezésénél inkább a Bálnából merítettek ihletet Stuttgartban.

Mercedes S-osztály W221
Telitalálat volt a W221-es formája: végtelenül elegáns, még mai szemmel sem tűnik idejétmúltnak

Gorden Wagener neve ismerős lehet sokaknak, hiszen hozzá köthető a nemrégiben bemutatott W223-as S-osztály formaterve. Tehetségét már jóval korábban is bizonyította, mivel ő vette át a stafétát Bruno Sacco kezéből, a csillagos gyártó őt bízta meg a W221-es első számú dizájnerének. Nem volt könnyű egy ekkora név nyomdokaiba lépni, de Wagenernek sikerült: nagyszerű érzékkel rajzolta meg az új zászlóshajó külsejét. A „szálkásított” W220-ast egy keményen „betömegelt” S-klasse követte a sorban, papíron, milliméterben kifejezve lehet, hogy nem volt sokkal nagyobb, de a valóságban szemmel láthatóan masszívabb lett a W221-es.

Mercedes S-osztály W221
Már az alapmodell sem volt kicsi a bő 5 méteres hosszával, de a Lang változatnál még 13 centit dobtak a tengelytávra

Ez szerencsére nem vált az elegancia rovására, gyönyörűen simították el a vonalakat, olyan, akár egy szárazföldi luxusyacht, amely dölyfösen hömpölyög az aszfalttengeren. Az orra letisztult, a fényszórók formája talán még egyszerűbb is, mint elődjénél, de ez egyáltalán nem negatívum, mivel kitűnő az összhang a krómozott hűtőmaszkkal, kilométerekről felismerhető, hogy Mercedes közeleg. Oldalán markáns kidomborítás figyelhető meg a sárvédőknél, ami ad egy terpesztést a hatalmas limuzinnak, illetve engem kicsit a háború előtti cirkálók stílusára emlékeztet. A far sem okoz csalódást, szépen hozták össze az egyes formák és vonalak találkozását, itt az ihletet a Maybach 57-ről és 62-ről merítette Wagener. A W221-es S-osztály szerintem az egyik legszebb modern Mercedes, félelmetes belegondolni, hogy a formaterv már több mint 15 éves! Hihetetlenül őrizte meg méltóságát, még ma sem ciki ilyenből kiszállnia állami vezetőknek.

Mercedes S-osztály W221
A klasszikus értékek és modern technika találkozása jellemezte az S-osztály utasterét, a kényelem legmagasabb fokát képviselte akkoriban

Az utastér is komoly innovációt rejtett, a stuttgarti tervezők szakítottak az addigi „klasszikus” műszerfal-elrendezéssel, bátrabb ötleteket valósítottak meg. A legfeltűnőbb változást az egy tető alá hozott óracsoport és központi kijelző jelentette, ami előre vetítette a következő generáció stílusát, de az aktuális/éppen kifutó modelleknél is megfigyelhető ez a kiosztás. Mivel 2005-2006 tájékán az Audi már bőven nyomta az MMI-t, a BMW pedig az iDrive-ot, a csillagos márkának is szüksége volt egy komolyabb fedélzeti multimédiás rendszerre.

Mercedes S-osztály W221
A megújult Comand rendszer lehetővé tette, hogy a funkciók nagy részét a középen elhelyezett krómegérrel vezéreljék

A korai, sokgombos Comand rendszert leváltották és a konkurenciához hasonlóan egy központi „egérrel” irányítható technikát kapott az S-osztály, aminek használatát sokan bonyolultnak találták eleinte, de gyorsan megbékélt vele a világ, közel sem kapott annyi kritikát, mint az iDrive. Az utastér parádés, szemmel láthatóan pöffeszkedésre hangolták, a hatalmas, fotelszerű ülések elöl-hátul mesés komfortot biztosítottak a benne utazóknak. Érdekes megfigyelni a kontrasztot a klasszikus értékek és a csúcstechnika között: középen analóg óra ékeskedik, míg az óracsoportnál éjjellátó infrakamera hívható elő.

Mercedes S-osztály W221
Rendkívül széles volt a repertoár a motorválasztékot illetően: a V6-os dízel az ésszerűséget képviselte, míg a V12-es benzines komoly presztízsértéket hordozott

Európában a 320 CDI volt a legnépszerűbb motor, az új V6-os dízel kedvező fogyasztást ígért, és mindenre elegendő teljesítményt: a 235 ló és a combos 540 Nm nyomaték szépen mozgatta a bő 1,9 tonnás tömeget. Aki igazi mozdonyra vágyott, annak ott volt a 4,0 literes, biturbós V8 dízel, amiben már 320 lóerő és 730 Nm cincálta a hajtásláncot. Benzineseknél a 3,5-es V6-os szintén gyakori volt, de azért mégis az 500-assal mutatta meg igazi arcát az S-klasse: a 388, majd 435 lóerős V8-as fölényes suhanást biztosított bő 200 feletti utazótempónál. Az ínyencek kedvence mégis a 600-as volt, hiszen a V12-es páratlan járáskultúráját sokan igénylik a luxusautó-szegmensben. Ennél már átlépték az 500 lóerős álomhatárt.

Mercedes S-osztály W221
Az S65 AMG volt a legek limuzinja, 1000 Nm-es nyomatékát azóta sem tudták sokan felülmúlni

Nem érték be ennyivel, az AMG műhelyében szörnyeteget faragtak a 221-es Merciből: a 63 AMG eleinte 6,2-es szívó V8-assal terrorizált, majd 5,5 literesre cserélték, a kieső köbcentit turbókkal kompenzálták. A modellciklus vége felé 544 ló és 800 Nm várta a jobb láb parancsát, csak csínján kellett vele bánni, mert a 2 tonnát is lazán keresztbe dobta. A csúcsok csúcsa az S65 AMG volt, a biturbós V12-eshez szinte alig nyúltak, elődjéhez hasonlóan 612 lóerőt és 1000 Nm-t szabadított az aszfaltra. Az extrém terhelést csak a régi 5G-Tronic váltó bírta, itt nem tudták alkalmazni a modernebb, 7 fokozatú automatát. Érdekesség, hogy ez nagyobb motorral, mindennel kütyüvel telepakolva már 2270 kilogrammot nyomott, bő 300 kilóval többet, mint egy mezei S320 CDI.

Mercedes S-osztály W221
A 2006 és 2013 között gyártott S-osztály még mai szemmel is egy kívánatos limuzin, az egyik legszebb modern Mercedes

A 2009-es ráncfelvarrásig 270 ezer S-osztályt értékesítettek, nem kellett sokat módosítaniuk a tervezőknek, hogy még további 4 évig a kategória csúcsát képviselje a modell. A kortárs 7-es és a „szállító” A8-as, ha az adatokat nézzük közel járt a Mercedeshez, de a gyakorlat azt igazolta, hogy továbbra is a Sonderklasse uralkodik a luxusautók ligájában, kényelem és megjelenés terén egyik sem tudta megfogni a stuttgarti cirkálót. A csúcstechnika persze az évek múlásával számos hibalehetőséget rejt magában, a V6-os dízellel és a 7G-Tronic váltóval is többet kellett foglalkozni, mint a korábbi motorral/váltóval, de összességében jól tartja magát a W221. Megfelelő karbantartás mellett a félmillió kilométer feletti futás sem akadály, láttam a mobilén olyan példányokat, amelyek 2-300 ezret lazán letagadhattak volna. 2013-ban nyugdíjazták, szerencsére méltó módon folytatták a legendás szériát, a W222-es talán még feljebb tette azt a bizonyos lécet. Nehéz döntés lenne, ha választanom kéne a kettő közül…

Ha pedig érdekel a 2021-es S-osztály, nézd meg ezt a bemutatót is!