Miért kell közúton versenyezni?

Esztergomban lakom, ahonnan egyszerre három népszerű útvonal is indul. Mindhármat előszeretettel látogatják motorosok, de talán a Bajna-Héreg szerpentin a legnépszerűbb. Nem meglepő, hogy itt történik a legtöbb baleset, sokszor azért, mert az érintettek nincsenek tisztában a képességeikkel. Volt olyan nyár, amikor öt egymást követő útszéli oszlop tövében égtek gyertyák.

Bár motorozni jó, mert ad egyfajta szabadságérzetet vagy adrenalinlöketet, de tagadhatatlan, hogy kevés mellette az észérv. A motoros kiszolgáltatott, hiszen ha váratlanul kikanyarodnak elé, akkor borul és csak a szerencsén múlik, hogy hogyan sérül meg. Az autóst védi a karosszéria, a motorost legfeljebb a bukósisak és a protektor, ha felveszi, de sokan ezt is elmulasztják.

Néhányan gazdaságossági okból motoroznak, hiszen egy motort olcsóbb fenntartani, mint egy autót, a városi forgalomban pedig fürgébb és parkolni is egyszerűbb vele. Ha ezért cserébe elfogadjuk, hogy esőben megázunk, a napon túlhevülünk, legfeljebb egy utasunk lehet, a teherszállítás lehetősége pedig korlátozott, miközben a fent említett kiszolgáltatottság ugyanúgy jelen van, akkor sokat spórolhatunk.

Most a motorosoknak azon csoportjával foglalkoznék, akik 180-nal hasítanak el mellettünk szinte bárhol és bármikor. Azokkal, akik ránk hozzák a frászt és kanyarban előznek, mert semmiféle közúti szabály nem érdekli őket.

Motoron könnyedén elszáll az ember agya. Az adrenalinlöket miatt máshogy érzékeljük a külvilágot, illetve a saját és a technika korlátait. Ez eleve belevihet minket egy-egy veszélyes helyzetbe, amikor úgy érezzük, hogy az az előzés még belefér, vagy a kanyarodó autós előtt még átérünk. Híres utolsó mondatok.

Az adrenalin alattomos, erre sok példa van. Közeli rokonom lassan 40 éves rendőri szolgálati viszonnyal látott már egy s mást, de egy eset nagyon megmaradt. Egy motoros nem tartotta a sebességhatárt, magas tempónál elesett, majd hosszú csúszás után állt meg. Mintha mi sem történt volna felkelt, elszívott egy cigit, majd összeesett és meghalt. Ekkor fogyhatott el a szervezetéből az adrenalin és nem érzékelte, hogy súlyos belső sérüléseket szenvedett.

Sokan ezt hajhásszák a motoron, ezért használják versenypályának a közutakat és arroganciából fakadóan nem foglalkoznak a forgalom más résztvevőivel. Azt érzik, hogy gyorsabbak, erősebbek és jobbak bárkinél, ilyenkor pedig senki sem toleráns. A téveszme, hogy velem úgysem történhet meg, szinte felelősségérzet nélkül repíti át mindenen 180 km/h körüli tempóval és akkor is kárt okoznak, ha nem történik baleset.

A motoros elhalad az autós mellett az említett tempóban, talán még meg is ijeszti. Az autós elkönyveli, hogy az a rohadt motoros, eszébe jut gúnyosan a kampánymondat: Vigyázz ránk! Rátok, hogyan? Ti sem tudtok vigyázni magatokra - gondolja bármelyik elmellőzött autós, majd elege lesz és legközelebb nem engedi el lehúzódással a motorost, aki pedig - mintha ez járna neki - elkönyveli, hogy bunkó minden autós.

A motoros sokszor fel sem méri, hogy ő csupán egy pont egy autó tükrében. Ha ilyen tempóban érkezik egy útelágazáshoz, ahol egy autós éppen balra kanyarodna, az utóbbi hiába néz tükörbe a manőver előtt, jó eséllyel tévesen méri fel a motoros sebességét. Ezen keveset segít, ha a motor kipufogója hangos vagy kiegészítő nappali menetfény világít az elején. Egy ilyen, tipikusan súlyos vagy halálos sérüléssel végződő ütközés bekövetkezhet akár 80-90 km/h sebességnél, de ekkor egyrészt könnyebb korrigálni, esetleg elkerülni a balesetet, másrészt kis szerencsével túl lehet élni a balesetet.

Van személyes élményem is nem normális motorossal, akivel pont az emlegetett Bajna-Héreg szakaszon futottam össze, miközben kényelmes tempóban lebegtem haza túramotoromon a párommal, Tatáról. A szerpentin közepe felé van négy szűk kanyar, amit sokan elmérnek. Rengeteg motoros elesett már itt, a veszélyt táblák is jelzik, sőt, az aszfaltra is festettek segédvonalakat az ideális kanyarodási ívhez. Ismerem az utat, jól megépített, élvezetes kanyarok, de nem versenypálya, lehet szennyezett vagy szaladhatnak át állatok.

Aznap óvatosabbra vettem a tempót, de figyeltem a tükröt, nem tartottam fel senkit. Az utolsó kritikus kanyarban a semmiből tűnt fel egy sportmotor. Szinte alattam ment el, annyira bedöntve fordult és az sem zavarta, hogy ott vagyok. Egy jobbos kanyarban, nagyjából az ív közepén haladtam, így került kívülről, záróvonalon, a szembejövő sávba átlógva. Nagyon megijesztett, egyáltalán nem számítottam rá, simán ráhúzhattam volna a kormányt, véletlenül. Persze benne valószínűleg nem hagyott mély nyomot az eset, mert lelkiismeretfurdalás nélkül tépte tovább a gázt, majd hamar eltűnt a horizontról.

Pedig a szakasz egyre inkább hírhedt. A Google már az első találati oldalon négy Bajna-Héreg motorbaleset leírását dobja ki, sőt, az első oldalon négy halálesetről szóló cikk szerepel a közelmúltból. A Hegylakók motoros magazin 2019-es anyagában az áll, hogy abban az évben, októberig nyolc baleset történt az 1119-es úton, és mind ugyanabban a kanyarban a tizenhetes kilométernél. Véletlen? Vagy csak túl sok a kanyarívet elrontó hülye? Szerintem az utóbbi.

A motoros sokszor lehet bunkó és/vagy agresszív, de nincs köztük több, mint az autósok közt. Ugyanúgy a frusztráció, a feszült életvitel vagy a kompenzáció csinál a motorosból kellemetlen közlekedőt és persze az, hogy a motor esetében gyakrabban és tragikusabb módon derül ki, ha túl nagy a kabát, vagyis valaki nem a vezetési tudásához választ típust és teljesítményt. Saját tapasztalat, hogy egy kezdő sokkal boldogabb egy kisebb köbcentis, gyengébb motoron. Ha megszerzi a kellő rutint és csak ezután ül fel egy erősebb motorra, várhatóan biztonságosabban fog közlekedni.

Imádom a videókat, ahol az önérzetes motoros próbál kárt tenni a szerinte hibás autóban, de végül pofára esik - minden értelemben. Az viszont nem szórakoztat, inkább felidegesít, amikor valaki lefilmezi az esetet. Néhányan úgy érzik, azzal lesz teljes az életük, ha szabálytalan, veszélyes mutatványaikról sisakkamerás emlék is marad, amit büszkén mutathatnak a közösségi oldalakon. Ehhez sokan még szurkolnak is nekik, ezért még jobban elhiszik, hogy jól csinálják, a törvény - és mindenki más - pedig menjen a francba. Ezek a videók aztán olyanokhoz is eljutnak, akik minden nap autóznak, bennük pedig ismét felvillanhat az értelmetlen kampányszöveg: Vigyázz ránk!

A mateszmoto nevű Facebook-oldalon talán egy olyan videó sincs, ahol a felvételeket készítő illető nem szeg meg valamilyen közlekedési szabályt. Érdekes ember lehet, aki szinte habzó szájjal várja a negatív kommenteket és élvezi, hogy vele foglalkoznak. Az ilyesmi jellemzően kompenzáció vagy szeretethiányból fakad, amire egy ilyen jellegű figyelemfelhívás a válaszreakció. Példáját sajnos néhányan elkezdték követni és egyre inkább terjednek a hasonló sisakkamerás felvételek.

Bár nem ilyen szánalmas, de hasonló eset volt a Kanyarvadász nevű csatorna, ahol a fiatal videós motorokat tesztel. Megjelent egy anyaga, ahol elmesélte, hogy feljelentették a rendőrségen. A feljelentő ismeretlen, az ok pedig, hogy több videójában is szemmel láthatóan gyorsan hajtott. Persze sajnáltatta magát és védekezett, mondván, csak így, sajátos szabályértelmezéssel tud hiteles teszteket készíteni, nekem viszont csak egy volt kollégám mondata jutott eszembe a helyzetről: minek ment oda?

Később megszületett a válaszreakció: a feljelentés miatt a továbbiakban kitakarja a sebességmérőt a videókban, így megszűnik a fogáspont a feljelentéshez. Tehát ugyanúgy gyorsabban mehet majd a megengedettnél, csak most már nem látjuk. Örülünk, Vincent?

Kevesen mennek mindenhol a megengedett sebességgel, de legalább nem reklámozzák. Az amúgy is remek közlekedési morálon ez csak tovább ront, bár az egész probléma megoldásához társadalmi szintű változásra lenne szükség, ami utópia. Nemrég a Dr.Herpy Fogadóóra című sorozatunkban foglalkoztunk ezzel a témával.

A motoros közösségek sokszor kitagadják azokat, akik így állnak a motorozáshoz, nagyon helyesen. A motorozás élvezetét nem csak ilyen módon élhetjük át, lehet szerpentinezni kulturált keretek között is. Akinek pedig ez nem elég, az fizessen be egy pályanapra! Élvezhetjük a motorozást a kultúra és a társasági élmény kapcsán, vagy egyszerűen csak a felszabadultság és a szabadságérzet miatt. Kezeljük helyén a dolgokat, ne nézzük a közutat versenypályának, alkalmazkodjunk a közlekedés más résztvevőihez és figyeljünk oda egymásra jobban!