Mondatok, amiket semmiképp se mondj autókereskedésben

Ahogy azt a Telexen megjelent cikkemben már említettem, lassan tíz éve dolgozom egy budapesti használtautó-kereskedésben, ahol a napról napra felbukkanó új arcok mellett ismétlődő élethelyzetekkel és igényekkel találkozom. Az olyan, mostanában egyre gyakoribb óhajok, mint dízelmotoros autóról benzinesre, vagy az örökérvényű idősebbről fiatalabb járgányra váltás mellett akadnak afféle, idővel szállóigévé vált mondatok, amelyeken kollégáimmal jókat derülünk, amikor senki se lát minket. Ezúttal korántsem szeretnék tippeket nyújtani a jövő autóvásárlóinak, sokkal inkább óva inteném őket a zsigerből feltörő kijelentésektől, persze csak a célszerűség végett.

„Még megbeszélem a feleségemmel és ha szükségünk lesz autóra, visszajövünk.”

Ez a felütés több szempontból is kérdéseket vet fel egy másfél órás Nissan Navara 4WD Double 3.0D V6 Platinum tehergépkocsi-szeánszot követően. Amennyiben házastársi engedélyre van szükséged egy platós pickup megvásárlásához, de ezt még nem kaptad meg, akkor felesleges elindulnod autót nézegetni. Beszéljétek meg, szerezd be a megfelelő engedélyt otthonról, majd utána indulj hozzánk!

Hasonló esetekben sokszor úgy sejtjük, hogy aki a fentiekre hivatkozva kezd hátrálni, valójában bizonytalan az autó állapotát, előéletét illetően, esetleg nem is tetszik neki, illetve az sem biztos, hogy autót akar venni egyáltalán, de fél azt bevallani, inkább a csajára mutogat. Ha mindez a valódi magyarázat, az az igazán ciki, nem pedig az, ha kőművesként nem értesz a motordiagnosztikához. Nyugodtan mondd meg, hogy nem tetszik a Navara, nem gáz, vagy mondd azt, hogy nem tudod eldönteni és hívsz egy állapotfelmérőt, aki segít majd neked.

„Kipróbálnánk ezt a hat autót, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, mert két éven belül vásárolni tervezünk."

A kereskedő azon dolgozik, hogy olcsóbban vegye meg a portékát, mint amennyiért később eladja és közben ne szívja meg egy szavatossági sztorival, amitől végül háromszoros bukó az üzlet. Amikor a kipróbálás lehetőségéről érdeklődsz az első három mondat bármelyikében, mi ebből már tudjuk, hogy valójában a tesztvezetés volt az elsődleges célod és csak a lelkierődön múlt, hogy hány elterelő kérdést tudsz feltenni a nagy tűzijátékot megelőzően.

Ilyenkor komolytalannak fogunk gondolni, főleg ha előtte az egymillió forintos készletünkről érdeklődtél, de már a Nissan GT-R kulcsai lebegnek szemed előtt. Ha nem akarsz idő előtt lebukni, kövesd a valódi vásárlók módszerét, akik gyakran az első látogatás idején még beindítani sem szokták a kinézett autót, mert a műszaki tartalmat egy szakemberre bízzák a következő látogatás alkalmával! Ilyenkor az autó teljes átnézése és állapotának elfogadása, illetve az árajánlat elhangzása után jöhet a próbakör, ami természetesen lehetséges, hiszen autót készülsz vásárolni, nem egy kiló kenyeret.

„A szerelőm azt javasolta, hogy ne vegyek japán autót, mert drága az alkatrész."

A szerelőd elmúlhatott már 60 éves, legalább 42 éve van a szakmában és még Zsigulin tanult a Fáy-ban. Öreg és csúnya autóval jár, mert abban még van anyag, könnyű szerelni és a látszat ellenére műszakilag tökéletes állapotnak örvend. Igaz, ő abból él, hogy fizetsz neki az autód hibáinak megjavításáért, de te vaslogikával mégis tőle kérdezed, hogy milyen autóra költsd el a millióidat. A szerelőd valójában kettős játékot űz és hálátlan feladat az övé, mert olyan autót kell protezsálnia, amelynek fenntartásába nem gebedsz bele idő előtt, ugyanakkor ő sem hal majd éhen munka híján.

Ilyenkor jön a híres „Japán autót ne vegyél, mert drága az alkatrész és hónapok, mire megjön a szigetországból hajóval" - mondat valamely variációja, a kilencvenes évekből beragadt kazettáról.

Számomra az egyik legemlékezetesebb ilyen eset egy idősebb hölgy autóvásárlása kapcsán történt, még évekkel ezelőtt, amikor a helyszínen nyüzsgő pocakos szakibácsi tanácsára mégsem a százezret futott 2010-es Honda Jazz lett a befutó, hanem a másfélszeres futásteljesítményt maga mögött tudott Golf TSi, mert az german engineering.

További remekül alátámasztott és gyakran hallott tanácsok a szakiktól: „ne vegyél Priust, mert 3 millióba kerül az akkumulátor", „ne vegyél négyévszakos gumit, mert ezzel kivégzed a családod", „ne vegyél automatát, mert drága, ha beszarik", de a kedvencem a „ne vegyél ilyet, mert ezt nem ismerem". Ebben a stádiumban már meg sem próbáljuk meggyőzni az érdeklődőt, hiszen szerelője tévedhetetlen és már 30 éve hozzá hordja az autóját, igaz havonta.

„A fizetős online lekérdező rendszerből származó jelentésben azt írták, hogy az autó fekete, de a képeken fehér."

A fizetős lekérdezések jelentős része nem más, mint az évtized használt autós tippmixe. Vagy talál, vagy nem, de a lényeg, hogy fizetsz, legalábbis az esetek többségében! Számos jókedvű és végül mindenkit megnevettető történet fűzödik már ezekhez az úgynevezett szolgáltatásokhoz, amelyekért hálásak vagyunk. Ilyen például a négyszer összetört MINI csomagtérajtó másfél millió forint értékben, körülötte sérülésmentes elemekkel vagy a fehér Citroën DS3 ügye, ami a jelentés egy részében 1,4 literes, majd lejjebb görgetve már 1,6 literes motorral szerelt, élőben pedig fekete volt.

Ezek az online lekérdező platformok nem helyettesítenek semmilyen átvizsgálást, gyakran teljes kapufa az eredményük és pénzért nyújtott információk valóságtartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak az üzemeltetők. Állapotfelmérés, állapotfelmérés, állapotfelmérés! Nem győzöm hangsúlyozni, vagy ha ez sem oszlatja el a paranoiát, akkor nem marad más: új autót kell vásárolni.

„A lányomnak, feleségemnek, kolléganőmnek, rokonomnak nézek autót."

Telepünkön rendszeresen találkozunk egyedül sétafikáló férfiakkal, akik nő ismerősük számára keresnek autót imponálásképp, vagy rokoni gondviselésből. Ők azt hiszik, hogy jó úton járnak és valós segítséget nyújtanak a hölgyeknek, de mi már tudjuk az igazságot = ténykedésük felesleges időpazarlás.

A néhány nappal későbbi páros érkezés alkalmával csak nézzük, hogy a férfi lelkesen bemutatja a kinézett vasat, miközben a hölgy már rég továbbállt, mert „nem tetszik a tükör formája" / „furák elöl a lámpái" / „túl nagy" / „túl kicsi" / „túl automata" / „nem akarok Yarist, Swiftet, Corsat, Civicet, Corollát, Micrát, Aurist". Ekkor már az urakban is körvonalazódni látszik a felismerés és hozzánk jönnek panaszkodni, amíg párjuk az autókat nézegeti.

Ha rám hallgatsz, sose indulj el másnak autót nézni, mert ez egy túlságosan szubjektív témakör és a másik szemszögéből ezer dolgon elvérezhet egy általad jónak látott típus. Mondd azt, hogy voltál kocsit nézni és igyál valahol egy sört, vagy ebédelj egy jót a Dunaparton, ez jobban megéri!

„Alszunk még rá egyet."

Férfiként mindenki találkozhatott már a „ne rontsuk el ez a barátságot" vagy a „legyünk inkább barátok" kifejezésekkel, aki mégsem, annak gratulálok. Ezek egytől-egyig azt jelentik, hogy „nem tetszel", „nem akarok járni veled" és ez az autók esetében sincs másképp. A használtautó-biznisz „ne rontsuk el"-je az „alszunk még rá egyet" és mi tudjuk, hogy ez valójában egy elutasítást jelent, főleg amikor reggel 8-ra jöttél egy teljes éjszaka szundibundi után. Mondd inkább, hogy nem tetszik az autó, nem lesz sértődés, sokkal kerekebb lesz a sztori és neked sem lesz kellemetlen 4 hónap múlva újra megnézni egy másik kinézett példányt, hogy utána újra aludni térhess.

Bár a fenti jelenségekkel még gyakorta találkozunk, a vásárlók egy része óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Sokan megtanulhatták már, hogy a japán autók általában a legmegbízhatóbbak és az alkatrészek sem feltétlenül drágák. A többség még vásárlás előtt kikéri párja véleményét és nem alszik el egyből akkor sem, ha nem olyan az autó, amilyennek eredetileg elképzelte.

Az online-lekérdezők használatát egyre többen mellőzik, vagy legalábbis okosan választanak ezek közül és hús-vér szakértők véleményét is kikérik, vagyis átvizsgáltatják az autót. Mindenkinek kellemes vásárlást kívánok!

A használtautó-eladók hazugságairól szóló anyagunkat pedig itt éred el.