A Peugeot ralisportban elért sikereit a 205-ös és az 504-es fémjelzi, de mi a helyzet az elfeledett 305 V6-tal?
1960-ban Jack Kemsley, az R.A.C. rali (a mostani Wales-rali jogelődje) szervezője azzal az ötlettel állt elő, hogy a verseny útvonalába iktassanak be egy három kilométeres szakaszt, ahol a lehető leggyorsabban kell végig menniük a versenyzőknek - ezzel megszületett a gyorsasági szakasz fogalma. A nehéz autóknak itt esélyük sem volt, ezért kezdtek el minél könnyebb autókat tervezni a csapatok, legyen szó a MINI Cooperről vagy a Saab 96-ról.
Az FIA módosította a versenyszabályzatot, így megszületett a homológ versenyautó fogalma: az új 4-es csoportban induló gyártók akár teljesen egyedi autót is építhettek a versenyekre, feltéve, hogy abból legalább 500 utcai példány is épül. Így született meg a legendás Lancia Stratos HF 1974-ben, a legtöbb gyártó azonban óvatosabban járt el, és a létező szériamodellekből alakította ki a versenyautóját.
A Peugeot Competition az 504-est és a 104-est is a tűzben tartotta, de az erőforrások elfogytak, így radikális irányváltásra volt szükség. A B-csoport 1982-es bevezetése után az 504 Coupé kegyvesztetté vált, az elsőkerekes 305-ös pedig túl gyengének bizonyult, vegyítve a kettőt azonban úgy döntöttek, hogy az 504-es hajtásláncát helyezik a kisebb 305-ös karosszériájába.
A 2,7 literes, 250 lóerős V6-os blokk lökettérfogatát 2,5 literre csökkentették, mert így kedvezőbb súlykategóriában indulhatott a B-csoporton belül. A motor dupla Solex porlasztót kapott, a lehető legjobban hátra tolták a motortérben, így született meg a közép-orrmotoros, hátsókerék-hajtású 305 V6. A kardántengely elvezetése érdekében széles padlóalagutat hegesztettek a padlólemezre; a mechanikus védelem érdekében ebben vezették el a kipufogócsövet is. A tetőlemez és az ajtók alumíniumból készültek, a látványos légbevezető-nyílásokkal tagolt gépháztetőt, valamint a csomagtartó fedelét üvegszálas kompozitból alakították ki. A fékek a 604-es szedánból származtak, a futómű hangolásában az 504-eshez igazodtak.
Gerard Allegret csapatigazgató megegyezett a nevezéshez szükséges, kétszáz darabos széria legyártásáról, de váratlanul megbetegedett és le kellett mondania a Peugeot sportrészlegének éléről. Utódja, Claude Charavay korábbi pénzügyi vezető mindent a megtérülések fényében értékelt, a 305 V6 pedig nem volt épp versenyképes termék, ellentétben a 205-össel, amit akkor terveztek bevezetni 1983-ban. Az öt éves szedán esélyeit tovább rontotta az Audi Quattro megjelenése, ami bebizonyította, hogy az összkerékhajtásé a jövő. Ekkor már Jean Todt vezette a Peugeot versenyrészlegét, és miután átkeresztelte azt Peugeot Talbot Sport-ra, egyetlen célt tűzött ki maga elé: összkerékhajtású versenyautót akart építeni a 205-ösből.
A 305 V6-ból mindössze két darab készült el, versenyt egyikük sem látott. Helyettük a Peugeot 205 T16 bizonyított: a 305 V6-hoz hasonlóan 890 kilós autó hátsó tengelye elé beépített turbómotor eleinte 350, később 500 lóerős volt, 1985-ben és 1986-ban meg is nyerta a rali-világbajnokságot.
