2021. április 04. | 14:50

Száguldó szigony - Maserati 3200 GT & Coupé

A Maserati történelme igencsak kalandosan alakult: már az 1920-as években jelen voltak a motorsportban, a ‘30-as években nyertek a Targa Florio versenyen, így adta magát, hogy a legrangosabb szériában is ott lesznek, a Forma-1-ben. A Száguldó Cirkusz meghatározó szereplői voltak a korai érában, Fangio és Stirling Moss is hajtotta a háromágú szigonnyal felvértezett gépeket. Anyagi nehézségek miatt idővel kiléptek a neves sorozatból, holott autójukban még rengeteg potenciál volt, még akkor is a legjobbak között említették őket. Szerencsére a Maserati nem tűnt el a ködben, számos gyönyörű grand tourer modellel ajándékozták meg a világot, elég csak a Bora vagy a Ghibli esetére gondolnom.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

 A ‘80-as évekre azonban elhalványodni látszott a Maserati név, modelljeik dizájnja jóval kommerszebb lett, a vonalzóval rajzolt Biturbo, Shamal vagy a Quattroporte nem tudott olyan maradandót alkotni, mint ikonikus felmenőik. A márka szintjén középszerű formatervet egészen a ‘90-es évek második feléig pofozgatták, csak az ezredforduló előtt szánták rá magukat, hogy valami innovációt vigyenek termékeik megjelenésébe. Az „új éra” talán legismertebb típusa a 3200 GT (vagy későbbi nevén Coupé) volt, amiből hazánkban is szaladgál azért pár darab, elvétve látni őket a forgalomban. Na, de mit is tudott a márka új reménysége?

Valljuk be, a Maseratinak sosem volt könnyű kilépnie a Ferrari árnyékából, hiszen mindenki hazai riválisára gondol először az „olasz szuperautó” kifejezés hallatán. A háromágú szigonnyal fémjelzett gyártó inkább a sportos-elegáns stílust tűzte ki célul, ez pedig a 3200 GT esetében sem volt másképp. A luxuskupé formatervét az Italdesign műhelyére bízták, akinek alapítója és akkor regnáló vezetője, Giorgetto Giugiaro örömmel vett részt a projektben, mivel anno a Ghibli, a Bora és a Merak típusokat is ő rajzolta meg. Az utastér kialakítását és elrendezését sem bízták amatőrre, Enrico Fumia neve szintén jól csengett a szakmában, már meglehetősen korán, 1995-ben készen volt elgondolásával. Úgy, hogy a kész modellről csak 1998-ban rántották le a leplet a Mondial de l’Automobile-n, Párizsban. A 3200 GT-t Luca Cordero di Montezemolo konferálta fel Stirling Moss és Giugiaro jelenlétében, túlzás nélkül állíthatom, hogy ekkora nevekkel elég erős debütálást láthatott a világ.

A Mistral egy hideg, északnyugati szél, ami a Francia-középhegység felől a Földközi-tenger irányába fúj az északi mediterrán térségben. Ez a név kitűnően passzolt volna az új típushoz, hiszen a Maseratinál, már szinte hagyomány volt szelekről elnevezni sportkocsikat. Csak az volt a bibi, hogy a Volkswagen már lefoglalta korábban, így mást kellett kitalálniuk az olaszoknak. A megoldás megtalálásához egészen visszanyúltak a kezdetekhez, és első sorozatgyártott túrakupéjuk (3500 GT) tiszteletére a 3200 GT nevet adták az új típusnak. A négyjegyű szám nem meglepő, de a motor hengerűrtartalmára utalt: a géptető alatt egy ikerturbós, 3,2-es V8-as dolgozott 32 szeleppel, ezt már láthatta a világ korábban a Quattroporte Evoluzione modellben, de itt megnövelték a teljesítményét 370 lóerőre. Az erőátvitelért 6 fokozatú Getrag kézi váltó vagy 4 gangos automata felelt, utóbbi valószínűleg sokat levett a vezetési élményből, bár a Maserati büszkélkedett azzal, hogy a 3200 GT Automatica (vagy 3200 GTA) csupán 30 kilogrammal nehezebb a manuális váltós kivitelnél, önsúlya így volt 1620 kg. Se nem túl könnyű, se nem túl nehéz ebben a szegmensben.

Karakteréből adódóan nem volt egy kimondott pályagép, de a gyártó igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy kemény használat se okozzon gondot neki: a Brembo szállította a négydugattyús, hűtött fékeket, sportosra hangolt felfüggesztést tettek alá, ahol csak lehetett törekedtek a súlycsökkentésre. A 3200 GT kanyargós szerpentineken, nagyobb tempós kanyarokban adta az igazi élményt, vagy egyenesben, ahol akár 280 km/órával is száguldhatott. Aki mégis forszírozni akarta a versenypályás igénybevételt, annak ott volt az Asetto Corsa kivitel, amit 2001-ben mutattak be Genfben. Speciális gumiabroncsokat, keményebb futóművet kapott, de a motor ereje változatlan maradt a „csúcsmodellben”, példányszámát limitálták, mindössze 259 darab készült belőle.

Az impozáns menetteljesítmények hozzáadtak a 3200 GT egzotikumához, de legnagyobb aduásza szerintem a dizájnja. A Maserati hosszú idő után végre mert nagyot álmodni és szakítani a kommersz vonalakkal: csodálatos gömbölyded, korát megelőző kupéforma, ami a maga egyszerűségével kelt vágyat az emberben. Az első fényszórók a későbbi Fiat Puntót idézik, de mennyivel jobban mutatnak egy ilyen lapos orron, egy háromágú szigonnyal ékesített hűtőmaszk két oldalán! Hátrafelé haladva látszik, hogy a kiszélesített csípő után különleges far következik: a lámpák, mintha végig folynának a karosszéria éle mentén. Egyedi megoldás, aki egyszer látott ilyen Maseratit, az garantáltan legközelebb is felismeri.

A 3200 GT forgalmazását 4 év után, 2002-ben szüntették meg, ekkor adta át helyét a palettán a Maserati Coupénak. Első ránézésre alig lehet felfedezni különbséget, annyi látszik elölről, hogy modernebbek a lámpák, meg egy kicsit korszerűsítették a vonalait, de inkább ráncfelvarrásnak tűnik, mint tényleges generációváltásnak. A legmarkánsabb optikai változást az egyszerűbb hátsó jelentette, de szerencsére az olaszok tartogattak meglepetést is.

A géptető alatt itt már egy 4,2 literes, szívó V8-as dolgozott 390 lóerővel és 450 Nm-es nyomtatékkal. Trofeo néven versenyváltozat is készült belőle 420 lóerővel, de a matricák és az eltúlzott szárnyak véleményem szerint elvettek abból a visszafogott eleganciából, amit a modell sugárzott. Megjelent a Cambiocorsa, ami a robotizált kézi váltóra utalt, ez egy új alternatívának számított a sima 6-os manuál mellett. Apró finomításokkal és különleges kiadásokkal egészen 2007-ig húzta a kínálatban, ami igencsak sokat számít, tekintve, hogy a 3200 GT-t 1998-ban mutatták be. Még nyugdíjazásakor is egy egészen különleges és csábító sportkocsi volt, de utódja, a GranTurismo talán még egy szinttel magasabbra tette a lécet, mind megjelenés, mind pedig menetteljesítmények terén. Rettentő vagányul néz ki, ha választhatnék egy ilyen és egy Ferrari California között, biztosan a Maseratit kérném!

Ha még több Maseratit szeretnél látni, nézd meg ezt a bemutatót is!