Rossz időben volt rossz helyen: a Wartburg 313/1 Sportwagen New Yorkban díjat nyert, az NDK-nak viszont nem kellett.
Szocialista és roadster. Ezek valahogy nem összeillő kifejezések. És ez a kettősség még a mainál is több magyarázatra szorult a keleti blokk hírhedt ‘50-es éveiben... Pedig a szocializmusban létezett egy olyan autó, ami mintha egy másik világrend lobogói alatt született volna. 1957-ben a Lipcsei Tavaszi Vásáron debütált, és 140-es tempóra volt képes, 21 másodperces százas gyorsulással. De ami még ennél is szokatlanabbnak tűnhetett a keleti blokk apokaliptikus állapotában, hogy feltűnően jól nézett ki...
Wartburg 313/1 Sportwagen formavilága
Ha mai szemmel ennek a csinos kis roadsternek a cápakopoltyúira tekintünk, a sportos, hovatovább elegáns száguldásra termett vonalvezetésére, az aszfalthoz simuló, mély fekvésére, az irreálisan hosszúnak tűnő és így hatalmas erőművet sejtető motorháztetejére, valamint az alacsony és meredeken felfelé ágaskodó szélvédőjére, megkísért bennünket a gondolat: mekkorát lehetne ezzel fakítani a mai utakon...
És nemcsak a világ kommunista felében tűnt rendkívül vonzónak a dizájn. A Wartburg kétüléses roadstere 1958-ban, New Yorkban az Import Car Show-n megnyerte a legszebb európai személyautónak járó díjat. Ezzel egyidőben az eisenach-i gyárba elkezdtek érkezni az első megrendelések az Egyesült Államokból és a világ kapitalista feléből. Az átütő siker a küszöbön állt. Hogy mi rontotta el az általános örömöt a kibontakozó üzleti siker láttán, és hogy miért gyártottak mindössze 469 darabot roadsterből, az egy kis autótörténeti kitekintés után válik majd világossá...
A szocialista roadster története
A nagy kaland úgy indult, hogy a második világháborút követően Németország területének felosztásával az Auto Union (később Audi) Zwickauban, valamint a BMW Eisenachban volt kénytelen „ottfelejteni” a gyárait. A Wartburg 313 közvetlen elődjének, a 311-esnek az alapját az Auto Union prototípusa, a DKW F9 adta. A végül 1956-ban, Wartburg néven induló keletnémet autómárka a motort, a váltót és a futóművet is a DKW F9-ből vette, de az első modelljük, a 311-es megvalósításához az F9-es vázát meg kellett hosszabbítani 10 cm-rel. És persze egy teljesen új karosszériát kellett hozzá tervezni.
A feladatot egy tehetséges lakatosra bízták, Hans Fleischerre, akit a szocialista káderpolitika meglehetősen önkényes kiemelési rendszere sem gátolt meg abban, hogy végül a gyár vezető konstruktőre legyen. Az NDK pártvezetése kicsit későn eszmélt, így nem szóltak bele a Wartburg gyár kezdeti tervezési folyamataiba. Ennek egyik eredményeként Fleischer szabad kezet kapva a legjobb belátása szerint tervezhette meg a 311-es modellt.
Amit egy szocialista gyárhoz kissé méltatlan módon beneveztek egy holland formatervezési versenyre, ahonnan a korszak nyugati autógyárainak orra elől el is hozták az első díjat. Később a 313/1-es Sportwagen, ami levehető keménytetővel, ill. vászontetővel készült, szintén Fleischer keze alól került ki.
Fleischer már az első modellhez is tervezett kabrió kivitelt, ám azt még csak az alap 311-es módosításával tette, így az első kabrión a régies, „burgonya” forma még erősen visszaköszönt. Nyilván nem taktikai okokból történt mindez, de a pártvezetést elaltatta a sorból kevésbé kilógó jármű, így a Wartburg gyár igazgatóját még csak azért büntették meg 5000 márkára, mert felsőbb engedély nélkül kezdett az alapmodell túlzottan sokféle változatának elkészítésébe.
A többi szocialista autógyár gyártási palettájának színesítése ugyanis kimerült a limuzin forma mellett, esetleg egy kombi megjelentetésével, ám a Wartburg 311-ből a limuzin után készült még több mint tízféle változat. Közöttük egy terepjáró-jellegű verzió rendőrségi használatra, egy kemping limuzin, sőt, egy pickup változat is.
A 313/1 Sportwagen a 311 kabrió változata mellé téve egészen más formavilágba vezet bennünket. Míg a 311-es még a korszakban klasszikusnak számító, magas építésű, csupa gömbölyded forma, addig a 313 egészen mélyen ül és modern, lapos motorháza az úthoz simuló ékként hasít a levegőbe. A 313-ason látni már a korszak brit és francia roadstereinek hatását, alkonyi derengésben hasonlíthat egy kis Austin Healey-re vagy egy MGA-ra, de a Wartburg-jelleg soha nem vész el, az autót nem érezzük egy fantáziaszegény másolatnak. Még akkor sem, ha a Wartburg remeke is kézi gyártásban készült.
Ráadásul a külcsín mellett a belbecs sem szenvedett csorbát, hiszen a 313/1 Sportwagen belső kialakítása is jövőbemutatóan modern és kényelmes volt. A gyártás során láthatóan ügyeltek a részletekre, a teljes kárpitozás bőrből készült, a műszerfal közepére helyezett tenyérnyi embléma Wartburg várának képével pedig tűzzománcból... érthető, hogy a kommunista vezetők miért ágáltak annyira a kapitalista luxus apróbb-nagyobb jelei láttán...
Az nyilvánvaló, hogy a KGST tagországokból legfeljebb a Skoda Felicia lehetett volna a jól sikerült 313/1 Sportwagen versenytársa, de az – bár néhány évvel később érkezett - megmaradt a 311/2-es Wartburg küllemi színvonalán. Mind a magas építést, mind a „burgonya” alapformát tekintve, amin a néhány oldalránc és a kisebb lámpák sem sokat javítottak. A Skoda Feliciának is mindig meg volt és meg is van a maga rajongótábora, a kor autósai számára azonban a 313/1 Sportwagen mindenképpen modernebbnek tűnhetett.
A 313/1 Sportwagen valóban messze kimagaslott a korszak autói közül, a vasfüggöny keleti oldalán mindenképpen. De nemcsak a megjelenése révén: az előd 311-es motorja volt a kiindulási alap, de a háromhengeres, kétütemű, 900 köbcentis motor kapott egy ikerkarburátort is, 37 lóerőről 50-re emelve a teljesítményt. A motorerőt az autó 930 kilós önsúlya és az aszfalthoz simuló karosszériaformája kiválóan engedte érvényesülni, így a folyamatos százas, vagy afeletti tempó sem okozott gondot a Wartburg roadsterének.
A Wartburg Sportwagen gyártása
A Wartburg 313/1 Sportwagent csak 1957 és 1960 között gyártották. A gyár kapuján kigördülő 469 példányt – amint az a fentiek alapján talán sejthető is – rövid idő alatt elkapkodták. No nem a szalonokból, hanem rövidre zárt úton, közvetlenül a gyár telephelyéről. A pártvezetés „keményvonalasai” által rossz szemmel nézett, sportosan elegáns 313-ashoz kizárólag protekció útján lehetett hozzájutni. A magas beosztású politikusok mellett a kor híres színészei, olimpiai bajnokai kilincselhettek sikerrel a korabeli utcákon hatalmas feltűnést keltő autócsodáért. Magyarországra állítólag mindössze 3-4 példány érkezett.
Annyit tudunk biztosan, hogy a legendás színész, Kazal László kapott egy 313-ast, és a nagy szívtipró hírében álló Bárdy György is birtokolt egy példányt. Emellett a Wartburg 313 kabriója több magyar filmben is feltűnt, jellemzően a tulajdonos karakterének nagyvilági stílusát megerősítendő. A sokatmondó című, „A szélhámosnő” filmalkotásban és „A kölyök” című filmben is szerepeltették a kocsit, ráadásul ez utóbbiban rejtélyes okokból két jelenetben két különböző 313-as kabrió bukkant fel.
Amint azt a cikk elején említettük, az autóra komoly igény mutatkozott az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa, valamint Dél-Amerika számos országában. Ennek fényében mégis mi lehetett az oka a gyártás korai felfüggesztésének? Természetesen az NDK keményvonalas politikája. A Wartburg 313-ban megtestesült nagyvilági, sportos elegancia nem illett össze a jövőbe merészen tekintő szocialista élmunkás képével, így az autó nem maradhatott gyártásban. A hivatalos indoklásban persze nem ez szerepelt.
A 313-ast kézzel készítették, aminek gazdaságossága valóban vitatható volt, a gépi termelésre való átállás pedig nagy tőkét igényelt volna. És a hatvanas évek elején sokan voltak az NDK-ban, akiknek megfelelt ez a magyarázat. Mindezek dacára, 1961-ben felmerült még a folytatás esélye, és az új generáció, a 313/2 HS modell prototípusa el is készült. Ebbe kétféle motort is terveztek. Az új változatban a motort a hátsó tengely elé, a lehető legmélyebbre süllyesztve helyezték volna el. Lényegileg a középmotor kiváló ötletéhez ragaszkodva azonban a tervezés súlyos műszaki problémákba ütközött, erre való hivatkozással a modell frissítésének munkálatait leállították.
A Wartburg 313/1 Sportwagen napjainkban a reneszánszát éli. Némi elégtétellel szolgálhat a méltatlanul alacsony példányszámban legyártott autó tisztelői számára, hogy a Wartburg legendás roadstere egyre több fiatal autógyűjtő fantáziáját indítja be, és egyre megbecsültebb vendége minden jelentős oldtimer show-nak.
