2019. május 01. | 08:11

A Gosford Classic Cars árverésre bocsájt egy kimagaslóan jó állapotú Wartburg 311-est. Az autó értékéhez sokat hozzátesz, hogy az első modellek egyike és a legapróbb részleteiben is eredeti

A Gosford Classic Cars egy ausztrál székhelyű vállalat, mely veterán autók értékesítésével tevékenykedik. Története 2015 júniusában kezdődött, mikor 53 autóból álló gyűjteményét megnyitotta a klasszikus autók szerelmesei előtt. A kollekció mára jócskán kinőtte magát, jelenlegi telephelyén 11 000 m2-en több mint 400 autó található, melyek összesített értéke eléri a 70 millió dollárt, ami nagyjából 19,7 milliárd forintnak felel meg! A gyűjtemény olyan neves gyártók modelljeit is magába foglalja, mint a Packard, Jaguar vagy az Invicta.

A számos amerikai és nyugati autó mellett néhány szocialista járgány is felbukkan, mint például ez az 1956-os évjáratú Wartburg 311. Az NDK-s autó története a II. világháborút követő időszakra nyúlik vissza, mikor a szovjetek elfoglalták a BMW eisenachi gyárát. Az eltulajdonított üzemben a kommunisták megkezdték a termelést: a bajor gyártó modelljeit egy az egyben lemásolták, az emblémán a kék-fehér színkombinációt vörös-fehérre cserélték, míg az „új márka” modelljeit EMW, vagyis Eisenacher Motorenwerk, magyarul Eisenachi Motor Művek névre keresztelték.

A BMW nem nézte jó szemmel hírneve bitorlását, így perre ment az NDK-val. A per eredménye a kelet-német gyártó nevének Wartburgra változtatása és saját modellek tervezése. Első saját modellje az 1956-ban bemutatott 311-es volt, amit a gyártás első 2 évében csak hazai piacra, 1958-tól exportra is szereltek.

A szériát ’56 és ’65 között gyártották 4 ajtós szedán, 3 és 5 ajtós kombi, 2 ajtós kupé, de még roadster kivitelben is. Ez utóbbi 313 Sport néven jelent meg, a New York-i Autószalonon megnyerte a legszebb külföldi autónak járó díjat. A generációt magyarul általában „Púpos Wartburg” néven szokták emlegetni, ami a karosszéria kerek formája miatt ragadt rá.

A 311-es számos olyan részlettel is rendelkezett, ami saját korában igen modernnek számított. Ilyen például az automata utastér világítás, csomagtér-világítás, gombnyomásra kiugró kilincsek, vagy a zárható tanksapka és belülről nyitható csomagtér. A tervezők figyeltek az esztétikai részletekre is. A korai modellek színes emblémákat, 3 részre osztott hűtőrácsot és krómozott lökhárítókat kaptak. A kanyarok bevételét már fogasléces kormánymű segítette, illetve tolatólámpát is kapott, ami az ’50-es években még nem alkotta az alapfelszereltség részét. 

Az 5 személyes limuzin méreteit tekintve messze elmaradt a kor amerikai autóinak termetétől, viszont a KGST országokban egy kellemesen arányos családi autónak számított. Tengelytávja 2 450 mm, teljes hossza 4 300 mm volt. Az 1 570 mm-s szélesség kicsivel szélesebb egy Smart Fortwóénál (1 559 mm), ami manapság viszonylag szűkösnek számít, viszont az ’50-es évek Európájában teljesen megszokott szélesség volt.

A Púpos Wartburg korának egyik legszebb szocialista autója volt, de nem mondható el róla, hogy tökéletes konstrukciónak számított. Legnagyobb gyengesége a motorja volt. A 311-es a Trabantok ősének tekintett AWZ P70-nel az IFA F9 motorján osztozott. Ez egy 2 ütemű, sorhármas erőforrás, ami lényegében nem volt más, mint egy DKW-motor szocialista módra „átdolgozott és feljavított” változata. A 901 köbcentis erőforrás 1962-ben 992 köbcentire bővült, a 3 sebességes kézi kormányváltó 1958-ban plusz egy fokozatot kapott. Az IFA hengerfejét lecserélték, a gázcsatornákat átalakították, így az eredetileg 30 lóerős erőforrás 37 lóerősre bővült, ami 81 Nm forgatónyomatékot takar – azt a betyárját! Mindehhez egy 40 literes tank dukált.

A problémák akkor kezdenek csak felbukkanni, amikor beindítod a motort. Alapjáraton zavaróan hangos volt, borzasztóan sok olajat evett, nem is beszélve a 2 ütemű motor kipufogógázának bűzéről, ráadásul alacsony fordulaton erőtlennek bizonyult. A hibák kijavítása érdekében ’58-ban megkezdték egy 1088 köbcentis, 4 hengeres, 4 ütemű motor fejlesztését, amit a párt vezetése végül jegelt, mondván, hogy az autó így is elég kelendő. Az állami vállalat Wankel-motorral is kísérletezett, de mivel túl költséges volt, ezt a projektet is leállították. Talán még szerencse is, így nem juthatott a zseniálisan megtervezett, mégis katasztrofális végzetű NSU Ro 80 sorsára.

Motorján kívül számos más részletet is örökölt az IFA-tól, mint például a szekrénykeretes alváz, amit a Wartburg esetében 10 centivel meghosszabbítottak. A mérnökök elöl és hátul is meghagyták a keresztlaprugókat, amitől az autó úttartása nagyon is jó volt, de a rugózás sokat rontott a kényelmen és a vezetés élményén. Az alvázas karosszériának köszönhető, hogy többféle kivitelben, köztük pickup, de még kabrió kivitelben is készült. Ha nem hiszed, nézd csak meg!

A fenti képeken bemutatott Wartburg 311 a Gosford Classic Cars gyűjteményének darabja, melyre tökéletesen illik az angol „survivor”, vagyis magyarul „túlélő” kifejezés. A megnevezést olyan klasszikus, legyen az oldtimer vagy youngtimer járművekre szokás használni, amik az évtizedek viszontagságai ellenére is meglepően jó állapotban vannak és csak minimális átalakításon / restauráláson estek át.

Egy korai, 1956-os modellről van, amiből összesen 55 660 példány készült. Motorja eredeti, összesen 49 726 km-t futott. Egy könnyebb újrafestésen esett át, de pár helyen mégis rozsdafoltos. Utastere és műszerei is eredetiek, viszont az üléseket újrahúzták. Mivel egy korai példányról van szó, így nem is kérdés, hogy egy 2 ütemű, 900 köbcentis, 37 lóerős erőforrással szerelték. A Gosford gondolt a külföldi érdeklődőkre is, a videóból kiderül, hogyan is repeszt az almazöld bestia.

Ha megtetszett Neked ez az NDK-s csodabogár és vagy annyira őrült, hogy egészen Ausztráliából hazaszállíttatnál egy német autót, idén nyáron Te is részt vehetsz az árverésen. A Gosford nem árul zsákbamacskát, előzetes időpont egyeztetéssel akár ki is próbálhatod az autót. További részletekért és képekért keresd fel a Gosford hivatalos oldalát!