Az 1950-es és '60-as években nagyon népszerűek voltak ezek a ma már szinte elképzelhetetlenül apró, jellemzően 3 kerekű buborékautók. A háború utáni világban nem volt túl nagy igénye az embereknek: kellett valami olcsó és zárt jármű, amivel el lehet jutni A pontból B pontba. Most megmutatom neked a 10 legnagyobb klasszikust az autózás ezen korszakából, amelyek simán lehetnének a fűben megbújó húsvéti tojások is.

1. Messerschmitt KR175

A Messerschmitt szó hallatán mindenkinek a 2. világháború német vadászgépei ugranak be, kevesen tudják, de a cég készített járműveket a földre is. A repülőgépgyártásból eredően az 1953-tól gyártott kis 3 kerekű autó karosszériája áramvonalas és belseje is a pilótafülkére emlékeztet.

Messerschmitt KR175
Ilyenekkel valamikor emberek közlekedtek

A 2 évig gyártott mikroautó az akkori színvonalon sem számított különösen biztonságosnak és megbízhatónak, sőt, az egyszerűsége már a kor emberét is megmosolyogtatta. Nem volt egy full extrás jármű, például az ablaktörlőket is kézzel kellett belülről mozgatni.

Messerschmitt KR175 belső
A belsőt és a kezelőszerveket látva (kellően hunyorítva), akár vadászpilótának is képzelhettél magukat az akkori tulajdonosok

A 220 kg-os tömegét egy kétütemű, egyhengeres, 9 lóerős motor mozgatta egy 4 sebességes, de hátramenettel nem rendelkező váltón keresztül. Ami a menetteljesítményeket illeti, a végsebessége 80 km/h körül alakult, mely eléréséhez közel 35 másodpercre volt szüksége.

Két év után, 1955-ben a megbízhatatlansága miatt gyártását leállították és leváltotta az új modell, a Messerschmitt KR200. 

Egy kis kitekintés:

A 2. világháború lezárását követően a német Messerschmitt repülőgépgyár (átmenetileg) nem készíthetett repülőgépeket, így kényszerűségből más lehetőségek után nézett. 1953-tól kezdtek autómobilokat gyártani és csak 1968-tól térhettek vissza a repülés világába. Érdekesség, hogy sok átszervezést és beolvadást követően a Messerschmitt egyike volt azon cégeknek, amelyekből később kialakult a ma is ismert Airbus.

2. Messerschmitt KR200

Az 1955-ben bemutatott, Messerschmitt KR175-öt leváltó jármű átütő siker volt a korában. A megbízhatatlansági problémákat kigyomlálták, és egyes modellek még fűtést, napellenzőt, sőt lengéscsillapítókat is kaptak.
A 191 köbcentis, 1 hengeres kétütemű motorjának 10 lóereje 35 másodperc alatt egészen 90 km/óráig repíthette. A 4 sebességes szinkronizálatlan váltóban itt sem volt külön hátramenet, azonban a motort be lehetett indítani ellenkező irányba is, így végső soron a sofőr 4 előre meneti-, és 4 hátrameneti fokozattal gazdálkodhatott.

Messerschmitt KR200
Az elődnél sokkal jobban felszerelt és kényelmesebb modell volt a Messerschmitt KR200

A szebb külsőnek és a jobb felszereltségnek köszönhetően az eladások sokszorosan túlszárnyalták az előd számait, melyet így egészen 1964 gyártásban tartottak. Ez időben az emberek, az általános életszínvonal emelkedéssel együtt már inkább a nagyobb autók felé fordították figyelmüket.

3. Peel P50

A Peel P50-es a világ valaha gyártott legkisebb autója. Olyan kicsi és könnyű, hogy egy jól megtermett felnőtt férfi simán a hóna alá tudja kapni. Parkoláskor lelakatolni kötelező.

Peel P50
Nehezen hihető, hogy ebbe belefér egy felnőtt ember

59 kg-os súlyának megfelelően egy kicsi, 49 ccm-es kétütemű motorocska van benne egy hengerrel és 4 lóerővel. Ezzel a teljesítménnyel csak az igazán bátrak merik megcélozni a 64 km/órás végsebességet. Az abszurd módon kicsi, vállalhatatlanul kényelmetlen és célszerűtlen járműből mindösszesen 50 darabot sikerült értékesíteni 1962 és 1965 között, de a sztorija itt nem ér véget, ugyanis 2011-ben egy üzletember újra gyártásba hozta a mikroautót. Kapaszkodj meg, átszámolva körülbelül 5,5 millió forintos áron benzines és akár elektromos kivitelben is megvehető. 

4. Heinkel Kabine

Ránézésre nem gondolnád, de az 1956-tól kapható Heinkel Kabine (melyet később Trojan 200 néven is árultak) egy akár 4 személy szállítására alkalmas családi mikroautó volt. Helyesbítenék, talán  2 felnőtt + 2 gyermek fért el benne, valószínűleg még ebben a felállásban is kényelmetlenül. 

Heinkel Kabine
A képen egy családi autó látható!

Háromféle motorral jött ki a gyárból, mindegyik 4 ütemű, egyhengeres blokk volt, a vezető 9-10 lóerővel gazdálkodhatott, mellyel 90 km/órás végsebességre volt képes a járgány. Váltójában végre volt hátramenet is, előre továbbra is 4 sebességfokozat állt rendelkezésre. 

A bejutás az autó elején kialakított ajtón keresztül volt megoldott, beszállni a kormány félrehajtásával és a pedálok átlépésével lehetett. Ez a kialakítás már akkor felvetett egy biztonsági kérdést, hiszen frontális ütközéskor a roncsolódott orr-résztől nem nyílt az egyetlen ajtó. Erre volt megoldás az elhúzható tetőponyva, mely nem csak az utazás élményét emelte, de adott esetben vészkijáratként is funkcionált. Az utolsó darabok 1966-ban, 10 évvel a gyártás megkezdését követően gurultak ki a gyárkapun.

Heinkel Kabine ajtó
Így lehetett bejutni az utastérbe

5. Isetta

Az Isetta valószínűleg az az autó, amelyik legelőször jut az eszedbe, ha az 50-60 évvel ezelőtti buborékautókra gondolsz. Nem véletlen, mivel több mint 160 000 darabot készítettek belőle 1953 és 1962 között. De nem csak a brit és német piacos BMW Isetta létezett, gyártották Iso Isetta és Iso Autocarro néven Olaszországban, VELAM Isettaként Franciaországban, DeCarlo Isetta volt Argentínában és Romi Isetta Brazíliában.

Eredetileg egy 236 köbcentis, 9,5 lóerős motorral szerelték, mely 75 km/órás végsebességre volt elegendő, de később létezett belőle 250-es változat is 12 és 300-as is 13 lóerővel, amelyik akár 85-tel is haladhatott. Érdekesség, hogy a BMW rendőrségi verziót is készített belőle Németországban.

rendősrségi BMW Isetta 
A bűnözők nyilvánvalóan fejvesztve menekültek, amikor meglátták a szerveket ebben a félelmetes rendőrségi Isettában

Szintén a BMW-hez kötődik a buborékautó kategória legnagyobb képviselője, a 4 kerékkel rendelkező BMW 600. Persze hatalmas autó ez sem volt, a többinél lényegesen kényelmesebb és autószerűbb. A megnövekedett méretek miatt a hajtásáról egy 2 hengeres, 582 köbcentis boxermotor gondoskodott 19 lóerővel, mellyel már át lehetett lépni a 100 km/hórás határt.

BMW 600
A BMW 600 a valaha volt legnagyobb buborékautó

Az Isetta öröksége tovább él, a 2016-os Genfi Autószalonon bemutatkozott elektromos Microlino nagyon hasonlít az eredeti verzióra. A mikroatuó ugyan még nincs gyártásban, de a cég előrendeléseket már felvesz.

Microlino
A jobb oldalon látható Microlino a BMW Isetta szellemiségét hivatott átmenteni a jelenbe

6. Peel Trident

Az 1965 és 1966 között gyártott kétszemélyes Peel Trident a leginkább húsvéti tojás alakú mikroautó. A buborék formájú teteje, csészealjra hajazó formája miatt biztosan űrlénynek nézték az ebben utazókat. Mozgatásáról ugyanaz az egyhengeres 49 köbcentis, 4 lovas motor gondoskodott, mint az előd Peel P50 esetében hasonló menetteljesítményeket produkálva. 

Peel Trident

A furcsa kinézet, a kényelmetlen beltér és a nehézkes ki-bejutás miatt mindösszesen 45 készült belőle, de hozzá kell tenni, ahogyan a testvér P50-es, úgy a Peel Trident is újra kapható 2011 óta.

Peel Trident ajtó
A fél karosszéria felnyitásával lehetett bejutni a 3 kerekű autóba

7. Citroën Prototype C

Ahogyan a neve is mutatja, a Citroën Prototype C sosem került gyártásba, pedig a Citroën piacvezető szerepet szánta. Az elképzelés az volt, hogy kreálnak egy esőcsepp formájú, nagyon könnyű, nagyon hatékony autót, mely megreformálja a buborékautók piacát. Végül belátták, hogy jobb nem erőltetni a dolgot, a cuki és mókás konkurensek között valószínűleg nem lett volna esélye túlélni ennek a bogárra hasonlító autónak.

Citroën Prototype C
Mintha radioaktív sugárzás hatására mutálódott buborékautót látnánk

8. Fuldamobil

Elsőre az a furcsa, hogy mennyire nem furcsa ez a német gyártmányú Fuldamobil. Az eleje olyan, mintha egy normál autóhoz tartozna, pedig nem, ez bizony egy 1950 és 1969 között, 19 éven át gyártásban lévő mikroautó, amelyet a kategória megteremtőjének is tekinthetünk. Ez volt az első buborékautó, amely válaszolt arra az igényre, hogy népnek olcsó, de zárt eszközre van szüksége ahhoz, hogy eljusson A-ból B-be. 

Fuldamobil
Hiszen ez egészen autószerű!

Mozgatásáról egy kis 192 köbcentis, egyhengeres kétütemű motor gondoskodott, mellyel 2 személy akár 80 km/órás sebességgel „száguldhatott”.

9. FMR Tg500

A Messerschmitt KR175 alapjaira épített, de immáron 4 kerékkel rendelkező német FMR Tg500 legnagyobb érdekessége, hogy maga a gyártó sportautóként kategorizálta a mikroautók piacán, ennek megfelelően a konkurenseknél valóban „sportosabb” volt és rendeztek versenyeket is a típusnak.

FMR Tg500
Egy buborékautó, aminek ki van a 4 kereke

Felépítése is különös volt, a vékony karosszéria miatt a sofőr és utasa egymás mögött helyezkedhetett el a bódéban. Hajtását egy 494 köbcentis, 20 lóerős blokkra bízták, mellyel a 390 kg-os gép elérhette a 130 km/órát is. Ennyivel menni ezzel géppel minden bizonnyal elég félelmetes lehetett.

Egy ilyen különc, a buborékautók sorából kilógó autó nem létezhetett sokáig, mindösszesen 3 évig, 1958 és 1961 között gyártották.

FMR Tg500 verseny
A versenypályán, ahova egy sportautó való

10. Corbin/Myers Motors NmG

A '90-es évek végén született, teljesen elektromos egyszemélyes buborékautót már nem az '50-es, '60-as évekre jellemző rossz anyagi körülmények hívták életre, tervezői a modern kor városi emberének szánták, hogy a zsúfolt városokban könnyebben tudjon közlekedni és parkolni. Az első példányok 1999-ben hagyták el a gyárkaput és a típus mind a mai napig kapható.

Myers Motors NmG
Modernebb, az új évezrednek készült forma

A 610 kg-os mikroautó egy feltöltéssel akár 64 kilométert is képes megtenni, erejéből 112 km/órás végsebességre futja, bár ekkora hatótávval nem sokan merészkednek a városhatárokon kívülre. A 2008-as frissítésnek köszönhetően másfélszeresére emelkedett a hatótáv, két töltés között ideális esetben 97 km-t képes megtenni az autó.