Messerschmitt KR200 - Nyesett szárnyú gépmadár az NSZK műhelyéből

Németország a második világháborút követően két részre szakadt, az NDK-ra és az NSZK-ra. Előbbi autócsodáival ma is találkozhatsz, a Trabantok, Wartburgok reneszánszukat élik. Míg az USA-ban a túlméretes kocsik, pl. Cadillac Fleetwoord vagy Studebaker Avanti terveit rajzolták, az NDK-ban pedig a szedánok és kombik újabb generációját tervezték, a nyugati országrészben megszületett egy mára már elfeledett koncepció: a buborékautó / kabinroller.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A buborékautók családjába sorolhatók azok az 1950-es évektől gyártott mikroautók, melyeknek célcsoportja a legszegényebb rétegek voltak. Leggyakoribb jellemzőjük, hogy kisteljesítményűek, farmotorosak, a kor kisméretű személygépjárműihez képest is aprók voltak. Három, ritkább esetben négy kerekük volt, két személy befogadására voltak alkalmasak. Tetejük egy nagyobb hajlított műanyagdarabból, vagy több kisebb üvegtáblából készült, s ezeket fémkeretek tartották egyben - innen ered a „buborék” kifejezés. Közéjük tartozik a BMW 300 „Isetta”, Heinkel Trojan, Peel Trident, SNCAN Autoscooter és a Messerschmitt különböző változatai.

A Messerschmitt márkanévről azonnal a német repülőgépek juthatnak eszedbe. E cég gyártotta a náci hadviselet bombázóit-vadászgépeit. A háború elvesztése után a győztes hatalmak megtiltották bármiféle hadijármű készítését, így a vállalat változtatni kényszerült.

A regensburgi hadiüzem Fend Fritz tervei alapján kifejlesztett egy, a tömegek számára is megfizethető autót. A Messerschmitt AG 1953 és 1964 között két modellt dobott a piacra: 1953-tól 1956-ig gyártotta a KR175, 1956 és 1964 között a KR200 típusú modellt. Ez utóbbi hozta meg a vállalat sikerét, nyolc év alatt 40 ezer darabot gyártottak belőle. Bár az emberek nagy része ódzkodott és lenézte a kabinrollereket, mégis nagy volt irántuk a kereslet. A KR200 alapmodelljének induló ára 2100 német márka volt, azaz a mai árfolyam szerint nagyjából 315 ezer forint. Praktikus kialakítása, kedvező fogyasztása és alacsony ára számos nyugati ország vásárlókörének imponált, beleértve az Egyesült Királyságot és Olaszországot.

Egyedi formatervének köszönhetően született az a legenda, hogy a kocsik vázát repülők fülkéiből alakították ki, s azokra szereltek három kereket. Első ránézésre meglepően hathat, hogy kormánya inkább hasonlít egy motoréra, mintsem személyautóéra. Műszerfalának elemei is inkább egy harci repülőgépére hajaznak. Az egyajtós kisautó kupé, kabrió és roadster változatban volt elérhető. A már korábban említett „buborék tető” nem csupán megjelenését teszi még különlegesebbé, teteje egy nagy hajlított műanyagdarabból készült. Az oszlopok elhagyása miatt a sofőrnek nem kellett a holttértől tartania.

A DeLux modellhez opcionálisan kérhető volt a karosszéria két eltérő árnyalatú festése, a műszerfalba épített rádió, óra és más díszes elemek. Számos alkatrésze kapott krómdíszítést, például a jármű oldala csíkokat, kerekei dísztárcsákat. E modell kormányát elefántcsont színűre festették, utasterét műanyag szövettel bélelték.

Apró termete lehetővé tette a könnyű parkolást és tárolást. Mindössze 281,9 cm hosszú, 121,9 cm széles, 119,9 cm magas volt. Az első generációs, háromkerekű Isettával szemben előnyére vált, hogy a KR200 képes volt tolatni: a motor fordított indításával négyfokozatú hátramenetre volt képes. Ha a kocsi mégis elakadt, akár hazáig tolhattad, mivel tömege nem érte el a 230 kg-ot. Egy 9,7 lóerős léghűtéses, egyhengeres, kétütemű Fichtel & Sachs motor hajtotta, legnagyobb sebessége 90 km/h volt. Talán nem is csoda, hogy a nép „Hófehérke koporsója” néven emlegette.

A nyugat-európai hatalmak, köztük az NSZK gazdasági fellendülésének tudható be, hogy az 1960-as évek elejére megszűnt a kereslet az egyszerű gazdaságos autók iránt. 1962-ben már lényegesen kevesebb Messerschmitt készült, két év múlva a gyár leállította a termelést. Nem csak a hazai, de export piacát is elveszítette, az Egyesült Királyságban az Austin Mini, míg Olaszországban a Fiat Nuova 500 vette át piaci részesedését.  
Az oldtimer-kultusz rajongói között megtalálhatod a mikroautók és buborékautók szerelmeseit is. Akárcsak a többi rajongói klub, ők is gyakran szerveznek találkozókat, felvonulásokat. Magyarországon nincs jelentősebb táboruk, ám az Egyesült Államokban, Németországban, Hollandiában és Angliában nagy népszerűségnek örvendenek.

Annak ellenére, hogy a Messerschmittek koruk egyik legolcsóbb személyautói voltak, a gyűjtők jelentős összeget fizetnek érte. A dasparking.de oldalon áruk 30ezer és 80ezer euró között mozog, míg a Hemming Motor News oldalon hirdetett díjnyertes darab 85 ezer dollárért keres új gazdát.

A rajongói oldalakon további érdekességeket is megtudhatsz a megtévesztő, mégis mosolyra fakasztó kisautóról. Az angol Messerschmitt Owners’ Club webhelyén scannelt kézikönyveket, sőt, a német Messerschmitt Club Deutschland oldalon alkatrészeket is rendelhetsz saját háromkerekű kisrepülődhöz.