A 2 legkisebb halálosztó – Peel P50 és Peel Trident

A második világháborút követő időszakban a győztes hatalmak gazdasága is jelentősen meggyengült. Egyre csökkent a kereslet a luxusmárkák iránt, sőt, a középosztályt kiszolgáló márkák befolyása is csökkent. Az 1940-es évek vége felé megszületett egy olcsó, az autók és motorok között átmenetet alkotó konstrukció, a mikroautó és vele a buborékautó.

Legismertebb példányai az újonnan született NSZK-ból származnak, pl. a Messerschmitt, Fuldamobil, vagy a legidőtállóbb, a BMW 300 Isetta. Más nyugati országok is próbálkoztak alacsony költségvetésű „utazó eszközök” megalkotásával, ami az Egyesült Királyságban az ír Peel megszületéséhez vezetett. Összesen két típust dobott piacra, de a vártnál kisebb lelkesedés fogadta a furcsa duót. Az angolok is gyártottak vicces háromkerekű autókat, mint pl. a Reliant Regal, amit Mr. Bean évtizedeken át szivatott.

A Peel-gyár az Ír-tengeren elhelyezkedő Man szigeten található Peel városkában látott napvilágot. Első modellje, a P50 1963-ban jelent meg. Az autó tervezése során fontos volt, hogy nem csak külső méreteiben, de motorja méretében is apró legyen. Ez kicsit ellentmondásos, hisz’ amióta autók csak léteznek, a kapacitás növelése volt a cél.

A titok az volt, hogy kisteljesítménye miatt kevesebb adót kelljen utána fizetni. Ez a feltétel meg is valósult, a P50-esek után egy kevés köbcentis motorkerékpár adóját kellett fizetni. A háromkerekű száguldó doboz össztömege 59 kg volt, egy 3,35 lóerős motor hajtotta.

Az autó egy háromsebességes váltót kapott, amin nem volt hátramenet, de még a motort sem lehetett fordítva elindítani. Így nem volt más választás, az autót „manuálisan” kellett hátramenetbe tenni – magyarul kiszálltál és arrébb húztad.

Még ha sebességmérője és indexe nem is volt, legalább az mellette szól, hogy átlagosan 2,8 litert evett 100 km-en. Mivel csak kevés maradt fent belőle, hamar a gyűjtők kedvencévé vált. Az RM Sotheby’s 2016-os Amelia Island-i aukcióján bemutatott 1964-es példány 176 ezer dollárért, vagyis kicsit több mint 48,5 millió forintért cserélt gazdát. Itt videón is láthatod a furcsa kisautót:

A P50-es modellt 1965-ben felváltotta a buborékautók csoportjába tartozó Trident. Elődjével ellentétben őt két év helyett csak egy évig gyártották. Formaterve nem is hasonlít elődjéére, első ránézésre ajtaja sincs. Az állítás ebben a formában nem teljesen igaz, a buborék felnyitásával két egész személy befogadására volt képes.

Nem csak motorilag, de testileg is nagyobb volt kocka formájú ősénél. A Cyrill Cannell tervezte Trident vagy egy 49 köbcentis, 4,2 lóerős DKW, vagy egy Triumph Tina erőforrását kapta meg. Legnagyobb sebessége 45 km/óra volt. Ez utóbbiból készült kevesebb. A motor hajtását egy háromsebességes kézi váltó segítette, a típusból összesen 45 darab készült.

A Trident a média különböző ágaiban is felbukkant, a TV világában számos példa van rá. Szerepelt a Top Gear, a Dragons Dan műsoraiban is. Mivel egy koros autóról beszélünk, amiből ráadásul kevesebb, mint 50 darab látott napvilágot, ára a P50-esnél vetekszik.

Az RM Sotheby’s 2017-es monterey-i árverésén kalapács alá kerülő modell 121 ezer dollárért, nagyjából 33,4 millió forintért kelt el. Ha mélyebben is érdekel a szénszálas kis bestia, nézz bele a videóba:

A Peel kétütemű 2 típusa nagyszerű példája az autóipar törekvéseinek. Üzenete: a legnehezebb időkben is lehetséges megbízható, egyszerű és olcsón fenntartható járműveket gyártani. Emellett még egy nagyobb siker is a nevükhöz fűződik. A Guinness Rekordok Könyvének 2010-es kiadásában megkapták a valaha gyártott legkisebb autók címét.