Német lufik a világ körül – BMW Isetta és társai

A veterános körökben ma is töretlen sikernek örvendő BMW Isetta története az ’50-es évek Itáliájában kezdődött. A bressoi székhelyű Iso spA akkoriban hűtőket és robogókat gyártott. Renzo Rivolta, a cég tulajdonosa szeretett volna egy városi kisautót is piacra dobni, ami alacsony árának köszönhetően a tömegek számára is megfizethető.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Az álom 1953-ban valósággá vált, az ebben az évben megrendezett Torinói Autószalonon hatalmas sikert aratott. Ehhez hozzájárult szokatlan megjelenése: egyetlen ajtaja a géptest elején volt, nyitáskor a kormány előre bukott, hogy megkönnyítse a beszállást. A fűtés opcionális extra volt, a szellőzésért és a 2 személyes utastér hűtéséért a ponyvatető volt felelős. Az Isetta, magyarul „aprócska” nevet kapta, ami nem is meglepő, hiszen hossza alig érte el a 2,3m-t, szélessége az 1,37m-t.
 

Egy 9,5 lóerős kétütemű motort kapott, amihez egy 4 sebességes váltó csatlakozott. A hátramenetet kihagyták, a motor fordított indításával hátrafelé is ugyanennyi fokozata volt. Az első prototípusoknak 3 kereke volt, de a sorozatgyártásba szánt modelleknek már 4 – a két hátsó kerék olyan közel volt egymáshoz, hogy nem volt szükség differenciálműre. Legnagyobb sebessége 75 km/ óra volt, 30 másodperc alatt gyorsult 50-re. Fogyasztása 100 km-en 4 és 5,6 liter között volt.

A kezdeti sikeren felbuzdulva Rivolta több országnak eladta az autó gyártási jogát. Spanyolországban, Franciaországban és Németországban gyorsan szárnyra kapott, de Brazíliában és Argentínában is készültek Isetták más-más márkanév alatt.

Az Isetta híre hamarosan elért a tengerentúlra is. A brazil Romi szerszámgyártó vállalat 1955-ben megvette a buborékautó gyártási jogát. Ez azért is fontos autótörténeti pillanat, mivel az Isetta volt az első Brazíliában gyártott személyautó. A brazil állam anyagi támogatást ígért a Rominak, mely végül elmaradt. 1956 és ’61 között 3.000 Romi Isetta készült.

A nagy sikert végül a BMW-vel kötött szerződés hozta meg. A német autógyártó megtartotta az Iso eredeti formatervi jellegzetességeinek nagy részét, míg a műszaki részleteket a felismerhetetlenségig átdolgozta. Az első generációs Isetta a BMW 250 nevet kapta, 1955 áprilisában gurult le a gyártósorról. 1962-ben a termelés leállítását követően átvette helyét a farmotoros 700-as modell. Két generációja született, összesen 161.728 darab készült. A sajtó azonnal lecsapott a szenzációra, a média tele volt értetlenkedéssel. Miért akar a BMW, az egyik legismertebb luxusautó gyártó olcsó népautókat is termelni? Viszonyítási alapként az 501-es modellt, a „Barokk angyalt” hozták, aminek az árából 5 Isettát lehetett vásárolni.

A 250-es modell megtartotta az Iso eredeti „buborék formáját”, de motorját az R25/3-as kerékpár 245 köbcentis, négyütemű erőforrására cserélték. Az egyhengeres motor 12 lóerő leadására volt képes. Dynastart rendszerrel szerelték fel, ami az önindító és a dinamó egyesítésével született. Legnagyobb sebessége 85 km/óra volt, az NSZK-ban motoros jogosítvánnyal is lehetett vezetni. Nagy volt a konkurencia, a Messerschmitt és más mikroautógyártók addigra már nagy sikernek örvendtek.

A második generációs Isetta egy évvel később, ’56-ban mutatkozott be. A BMW 300 névre hallgató minimobil külseje megváltozott, az eredeti buborék ablakokat csúsztatható panelekre cserélték. Az új modell egy 13 lóerős, 298 köbcentis motort kapott. Az újítások ellenére maximális sebessége 85 km/óra maradt.

Apró termete és furcsa megjelenése ellenére készült belőle kabrió és pick up változat is. Az Egyesült Királyságban három kerékkel készült, ami stabilitás szempontjából előnytelen, viszont adózás szempontjából kedvező volt. Ebben a formában háromkerekű motorként is le lehetett vizsgáztatni, s ennek köszönhetően jóval kevesebbet kellett a kisautó után adózni. Brightonban négykerekű Isetták is készültek, ezeket Kanadába, Új-Zélandra és Ausztráliába exportálták.

A kisautót Amerikába is exportálták, ahol elég nagy csodálatot váltott ki a lakosságból. Ne felejtsd el, hogy ebben az időszakban az USA-ban gyártott autók hatalmasak és nehezek voltak, az Isetta könnyen ráfért volna a legkisebb pick up platójára is.

Számos vásárló szívét megdobogtatta a BMW mikroautója, közülük ma is sokan rajonganak érte. A videó megtekintésével megláthatod milyen is egy igazi amerikai szerelmi történet ember és gép között:

Felszereltség szempontjából két típus létezett, a Standard és az Export. Az utóbbi a magasabb felszereltségi szintre utalt, ami magába foglalta a lehúzható oldalsó ablakok luxusát. A BMW Isettája volt az egyetlen az Iso Isettáját utánzó autók közül, ami érdemben kevesebbet fogyasztott, 100 km-enként megközelítőleg 3,3 litert.

A kétszemélyes kisautó sikerén felbuzdulva a BMW elkészítette az Isetta „kombi/ limuzin” változatát is. A 600-as modell két üléspadot kapott, a karosszéria jobb oldalára szerelt hátsó ajtón lehetett hátra beszállni. A típus átmenetet képzett az Isetta és a 700-as szedán között. Kéthengeres boxermotorja 582 köbcentis volt, legnagyobb sebessége 103 km/óra volt. 1957 és ’59 között 34.813 darab készült. Hiába volt megbízható és jó minőségű, a vásárlók átpártoltak más gyártókhoz, amik „igazi” autókat gyártottak. Az eladott Isetták száma a ’60-as évek elejéig csak kis mértékben csökkent, ehhez hozzájárult, hogy keveset fogyasztottak – és ekkortájt tartott a Szuezi-válság.

A ’60-as évekre lecsengett a nyugati országok mikro- és buborékautók utáni sóvárgása, alig pár ezer darab maradt fent. Szerencsére a veteránfanatikusok világszerte kutatják és felújítják a jobb sorsra érdemes darabokat.

Az Isetták ára függ az évjárattól, kiviteltől és legfőképp az állapotuktól. A Hemming Motor News oldalán a kétszemélyesek induló ára eléri a 30.000 eurót, míg a 600-as modellek 50 ezernél kezdődnek. Az Európában árusított darabok valamivel olcsóbbak, már alig 15.000 euróért is találsz igényesen felújított darabokat.

Eddig úgy tűnt, hogy az Isetták a múlt értékes kincsei maradnak. 2016-ban a Genfi Autószalonon Wim Ouboter, a Micro Mobility Systems igazgatója bemutatta a cég új tanulmányautóját, a Microlinót. Az elektromos kisautó sorozatgyártását 2018 nyarára tervezték, de a tervet eddig nem sikerült megvalósítani.