2018. szeptember 29. | 07:00

A Valaha volt legveszélyesebb autó-díj győztese: Chevrolet Corvair

Az amerikai autóiparról azonnal a Ford T-modell és a benzinfaló óriások juthatnak eszedbe. Közéjük tartozik a Chevrolet Streamliner, Studebaker Dictator, Edsel Ranger, vagy a Packard Caribbean, melyről a ruszkik a rettegett „Csajka” GAZ-13 modellt mintázták. A ’60-as évek izomautói között mégis megbújik egy egyedi konstrukció, mely az amerikai oldtimer-közösségekben is megosztónak számít.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Míg a KGST országaiban teljesen természetes volt a farmotoros autók jelenléte, például a Škoda 1000 MB és 110R vagy a Kispolszki, az USA-ban egy farmotoros kocsi gyártása hasonló hatást váltott ki, mint embert küldeni a Holdra. Ez meg is történt 1959-ben, mikor a Chevrolet bemutatta a Corvairt.

Amikor először láttam róla videót, nem hittem el, hogy az autó rokonságban áll a Camaróval. Sokkal inkább emlékeztetett az ukrán Zaporozsec 968-ra, becenevén Zápor Jóskára, mint egy amerikai álomautóra. Nem is baj, nem annak tervezték. A ’60-as évekre a General Motors hatalmas fölényben volt a többi gyártóval szemben, s anyagi forrásait arra költötte, hogy kifejlesszen egy olcsó kocsit, ami a szegényebb rétegeket is a volán mögé ülteti.

A Corvair saját korában igazi különcnek számított. Egy 2,3 literes, hathengeres 80 lóerős motor repítette a könnyű alumínium karosszériát. Opcionális extraként kérhető volt kétfokozatú automata váltóval, gázüzemű fűtéssel, AM csöves rádióval. Motor szempontjából is volt választék. Választható volt „Super Turbo Air ” névre keresztelt motorvariánssal, ami 95 lóerő és 71 kW leadására volt képes. 

Készült belőle kétajtós kupé és kabrió, négyajtós szedán és kombi. Ez utóbbi szerkezeti kivitele sokban hasonlít a kortárs VW Typ3 „Inge”-vel. Ugyanúgy a Corvair nevet kapta a vele egy időben bemutatott kisteher, ami kérhető volt kétajtós pick up, illetve hat- és nyolcajtós furgon formájában is.  A személyautó kivitel komoly konkurenciát jelentett a Ford Falcon és Chrysler Valiant számára. Az első generációs Corvairt a MotorTrend 1960-ban az év autójának választotta.

Sajnos ma nem erről a sikeréről ismert. 1966-ban Ralph Nader kiadta Unsafe at any speed (Semmilyen sebességnél sem biztonságos) című kézikönyvét, melyben súlyosan becsmérelte a kisautót. Írása oly mértékben valósnak bizonyult, hogy a farmotoros csodabogár azóta sem tudott megszabadulni a rossz kritikától.

Egyik legnagyobb hibájának tartották számon az orr részben elhelyezkedő csomagteret, amitől a kocsi nagyon is instabillá vált – nagyszüleim a Škoda 1000 MB esetében úgy oldották meg a problémát, hogy homokzsákokat helyeztek a kocsi orrába, hogy nehezebb legyen, ne ingázzon a forgalmi sávban.

Szomszédságunkban a lakosok nagy részének szintén farmotoros kocsija bolt, a szomszédasszony is erre a taktikára esküdött. Lehet, hogy mai szemmel értelmetlennek tűnik homokkal teli zsákokkal terhelni a kocsit, de a ’70-es évek szocializmusában rafináltnak kellett lenni.

A személyautó második generációra szintén nagy hatással volt a megalapozott hírnév, mégis vonzónak bizonyult a tömegek számára. Az utód vonalai már kerekebbek, lámpái letisztultabb eleganciát sugároztak. Nagyobb motort is kapott, már megvásárolható volt 140 lóerős 104 kW-os motorral. A 180 lóerős turbós változat választható volt három- és négysebességes váltóval is.

Az alacsony ár és jó felszereltség ellenére 1965-re már megcsappant a kereslet. A Chevrolet leállította a kombi, platós és furgon gyártását. A haszonjárműveket felváltotta a Sportvan, melyet a GMC Handy-Van néven forgalmazott.

Személyautó formájában 1969-ig gyártották, utódjául a Camarót választották. Emellett nagy ispirációs hatással volt Zora Duntovra, aki a Corvair alapján megalkotta a Corvette C2 Sting Ray-t. A két kocsi nagyban különbözik, nem is gondolnád, hogy rokonságban állnak. Hasonló példa a Wartburg és BMW rokonsága, mely esetben az NDK területére került BMW gyárat a ruszkik EMW-re, majd Wartburgra kereszteltek.

AxleAddict

Hagerty Articles

Corvair Society of America

Michael Dörflinger, (2012) Oldtimerek képekben, Alexandra Kiadó