A hatalmas bukástól még a különleges szépsége sem menthette meg a típust.
Giorgetto Giugiarót senkinek sem kell bemutatni. Az autótervezők elhomályosíthatatlan legendájának nevéhez olyan járművek megalkotása köthető, mint a DMC DeLorean, a Volkswagen Golf Mk1 vagy éppen a BMW M1, hogy csak néhányat említsünk a számtalan közül.
Történetesen a mester készítette el a kívánatos Alfa Romeo Brera eredeti terveit is, és talán vitán felül áll, hogy kitűnő munkát végzett. De ha a szemünkkel nem is látjuk az autó formai nagyságát, a neves Compasso d'Oro díj, amit 2004-ben elnyert érte, minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy jól sikerült.
Annak idején ellopta a show-t
A Brera koncepcióját még a 2002-es Genfi Autószalonon mutatták be azzal az ígérettel, hogy néhány éven belül gyártásba kerül. A nagyközönség természetesen nem is érte be mással, a 400 lóerős Maserati-eredetű V8-as motorral hajtott, felfelé nyíló ajtóval ellátott gyönyörű autó hatalmas sikert aratott, az emberek egyszerűen elvárták a megalkotását.
Három évvel később aztán meg is indult a sorozatgyártás, hogy a típus leválthassa a korosodó, egyébként szintén nem csúnya Alfa Romeo GTV-t. A 2+2 üléses sportkocsi végül a prototípus sok vonását megörökölte, egyszóval szemet gyönyörködtető alkotás volt annak ellenére, hogy az Alfa Romeo 159-cel közös platformra került, ami jelentett némi kompromisszumot az elsőkerekes kialakítás miatt.
A modellt eleinte két benzines motorral, a 185 lóerős négyhengeres 2.2 JTS-sel és a 260 lóerőt produkáló, 3,2 literes JTS V6-ossal lehetett megvásárolni. A fogyasztásra érzékenyebb vásárlók számára volt dízel is, ők a 200 lóerős, öthengeres 2.4 JTD-t választhatták. A gyengébb benzines és a dízel az első kerekeit hajtotta, a nagy benzines azonban Torsen-rendszerű állandó összkerékhajtást kapott.
Megérkezik a Spider
2006-ban – egy évvel a kupé után - bemutatták a tető nélküli változatot, a két személy szállítására alkalmas roadstert. A modell szintén nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, nem mellesleg azonnal elnyerte az „Év kabriója” címet. A Spider palettáján ugyanazok a motorok szerepeltek, mint a sima Brera esetében, igaz, a dízel csak 2007-ben vált elérhetővé hozzá.
Az új modellre az 1966 és 1993 között gyártott Alfa Romeo Spider négy generációjának szellemi utódjaként lehetett tekinteni, ahogyan a korábbi, 2006-ban kifutott GTV Spider is az volt. A nyitható tetejű Alfák sorában a (Brera) Spidert később az azóta szintén megszűnt 4C Spider követte.
Inkább lemezek alatti változásokat hozott a facelift
A 2008-as esztendőben megújult az autó, széles körben elkezdték alkalmazni az alumíniumot, ami komoly súlycsökkenést eredményezett. A V6-os motorhoz elérhetővé vált az elsőkerék-meghajtás, ami a kisebb önsúly mellett immáron a 250 km/órás végsebesség megfutását is lehetővé tette.
Megjelent egy vadonatúj motor, az 1742 köbcentis, közvetlen benzinbefecskendezéses turbós négyhengeres, amely kis méretéhez viszonyítva meglepően nagy teljesítményre volt képes. Az 1750 TBi (Turbo Benzina iniezione) névre hallgató motor 200 lóerőt produkált és 320 Newtonméteres forgatónyomatékot szolgáltatott.
A különleges limitált szériák támadása
2008 tavaszán a Prodrive nevű angol tuningcég egy, csak a britek számára elérhető limitált szériával jelentkezett. Ötszáz speciális példányt építettek a Brera S-ből, amelyeket alaposan átdolgoztak a modellt ért kritikák miatt. Sokan panaszkodtak ugyanis az autó lagymatag kezelhetőségére, ezért megújított, a korábbinál alacsonyabb és sokkal keményebb futóművet álmodtak alá.
Rá egy évre elkészült a Brera Italia Independent is, amelyet az Alfa Romeo a szintén a Fiat érdekeltségébe tartozó Italia Independent nevű szemüveggyártó vállalattal együttműködve alkotott meg. Mindössze 900 példány készült a különleges titán árnyalatú festéssel, turbinát mintázó 18-as felnikkel és alumínium tanksapkával rendelkező autóból.
A roadsterből is készültek korlátozott példányszámú változatok. Elsőként a Spider Mille Miglia, amely az 1927 és 1961 között megrendezett ezermérföldes autóversenynek állított emléket. Mindössze 11 példány készült, mivel a gyártó ennyiszer nyerte meg a legendás viadalt. Valamennyiben a 3,2 literes V6-os szolgált, kaptak egy-egy győzelmet megörökítő emlékpakettet és felkerült rájuk a „Quadrifoglio” logó is.
Az Alfa Romeo Spider Limited Edition kivitelt különleges Carbonio-fekete, Alfa-piros vagy Ghiaccio-fehér fényezéssel lehetett párosítani, a beltér pedig a lehető legmagasabban volt felextrázva. Bőrkárpitozás, elektromos állítású fűthető ülések és hangfelismerő telefonkihangosítás is megtalálható volt a kizárólag a 2,2 literes benzinmotorral elérhető autó fedélzetén.
A csúfos vég
2010-ben, csupán öt évvel a bevezetést követően ért véget a típus pályafutása. Mindösszesen 21 786 példány hagyta el a San Giorgio Canavesében található gyár kapuját, ami bőven kevesebb, mint amennyiről annak idején a konstruktőrök álmodtak. Az autó minden szépsége ellenére hatalmas bukás volt, nem vették, nem vitték.
Az autó nagy tömege okozta a legtöbb gondot, még a V6-os csúcsmodell sem volt gyors. Ezen sajnos a modellciklus felénél megtartott könyörtelen fogyókúra sem javított érdemben, a megjelenése egyszerűen sokkal többet sejtetett, mint amire valójában képes volt.
Az olyan modellek ellen, mint az Audi TT vagy a Nissan 350Z esélye sem volt vezetési élmény terén. A szépség tehát nem minden, és ezt az Alfa Romeo Brera tökéletesen példázza. Ezt látta a gyártó is, így hát idő előtt elkaszálták a típust. Csekély vigasz, hogy a különleges és ritka autó ma egyre keresettebb a márka rajongóinak körében, ami adhat némi visszamenőleges megbecsülést a számára.
