Alfa Romeo 159 - 2005-2011

Frissítve:
2018-11-04, 05:59

Karl-Heinz Kalbfell rendet rakott? Aligha!

Társszerző: Kovács Olivér

Lám, lám, lám, Karl-Heinz Kalbfell személyében német vezető került az Alfa Romeo élére és máris gatyába rázta az olasz gyártó termékeit – vélekedtek sokan 2005-ben, a 159-es bemutatásakor. Azonban ilyesmiről szó sem volt.

Ami a középkategóriás Alfa minőségét illeti, valóban vitathatatlanul sokat javult, ám ehhez nem sok köze volt a 2013 augusztusában, egy motorbaleset következtében elhunyt, német származású igazgatónak, hiszen alig pár hónappal a 159-es debütálása előtt vette át a cég irányítását, ilyen rövid idő alatt pedig még a német szigor se képes csodákra. Az olaszok joggal lehettek büszkék: a minőségben, megbízhatóságban bekövetkezett óriási javulás egyértelműen az ő érdemük.

Alfa Romeo 159 szedán

Ők maguk is tisztában voltak ezzel, bíztak is a 159-esben, nem is kicsit. Erre misem lehetne jobb példa, mint az, hogy a három évig, vagy 120 ezer kilométerig szóló garanciaperiódus ideje alatt még magát a karbantartást, a kötelező szervizeket is teljesen ingyen végezték.

No persze, azért így se lett egy Toyota Corolla. Előfordulhatnak elektromos problémák, például a kipörgésgátlóval, a menetbiztonsági elektronikával, vagy a tempomattal. Többeknél mondta be az unalmast az ablaktörlő, továbbá a zárszerkezetek és a csomagtartó teleszkópok sem bizonyultak elég hosszú életűnek néhány 159-esben. Megesik, hogy átég a leömlőnél található tömítés, vagy a szívócső környékén adódik valami gikszer. Nem ismeretlen jelenség némi olajfolyás sem, de ezek a meghibásodások közel sem törvényszerűek. A kormányműé viszont már sokkal gyakoribb, akárcsak az utastérben a helyükről kipottyanó csavarok, kilazuló műanyagok, kárpitok.

A 159-es fejlesztése a General Motors és a Fiat együttműködése idején zajlott. Az öt éven tartó, végig nézeteltérésekkel terhelt kapcsolat pont 2005 elején ért véget. Sok Alfa-rajongó aggódott, milyen hatással lesz az együttműködés a 156-os utódjára, és bizony félelmeik részben beigazolódtak. A 159-es azért is lett jóval nagyobb elődjénél, mert a GM-mel közösen fejlesztett platformra épült, melyet eredetileg a 166-os utódjához, illetve más, hasonló méretű Saab, Cadillac és Buick modellekhez kívántak felhasználni. Azonban ezek egyike se valósult meg, így hát az Alfa, hogy ne vesszen kárba a belefektetett temérdek pénz, megcsinálta belőle a 159-est. Igen ám, de ezt a veszteségminimalizáló lépést nem úszhatták meg büntetlenül. Ennek eredményeképpen a 159-es a kategóriatársaihoz képest – motorváltozatok függvényében – körülbelül egy mázsával nyomott többet.

Ezüst színű Alfa Romeo 159 2005

Elmúltak már azok az idők, mikor az Alfa Romeo név egyet jelentett a vérpezsdítő motorhanggal, hiszen a vásárlók döntő többsége a dízel változatok mellett tette le a voksát. Ebben azonban – az általános autópiaci tendencia mellett – az imént említett súlygyarapodás is szerepet játszhatott, ugyanis a legtöbb benzinessel közel sem elég dinamikus a 159. Egyedül a 3.2-es V6-os, a maga 260 lóerejével tudja kellően az ülésbe préselni a sofőrt ahhoz, hogy kritika nélkül megússza.

Ezt a változatot kezdetben csak a Q4 névre keresztelt, állandó, Torsen-rendszerű önzáró differenciálművel dolgozó összkerékhajtási rendszerrel gyártották. No persze, 260 lóerő, összkerékhajtással súlyosbítva igencsak iszákossá tette a V6-os 159-est. Mellesleg, az 1.8-as kivételével, mindegyik benzines erőforrás GM alapokon nyugodott, vagyis a General Motorstól származott a motorblokkjuk, csupán a hengerfejüket tervezték az Alfa Romeónál.

Egy szó, mint száz, egészen 2009-ig nem igazán akadt ésszerű választási lehetőség azok számára, akiknek nem futotta a 260 lóerős V6-os fenntartására, de ugyanakkor a dízelmotorokat sem kedvelték. Ebben az évben azonban megérkezett a benzinvérű Alfások megváltója, az 1750 TBi névvel ellátott, 1742 köbcentis, négyhengeres, turbófeltöltésű motor személyében. Az 5000-es fordulatszámon produkált 200 lóerő és a már 1400-nál jelentkező 320 newtonméter nyomaték önmagáért beszél – alig 7,7 másodperc alatt százra gyorsítja a 159-est –, és vegyes használat mellett, képességeit nem kiautózva beéri 9-10 liter üzemanyaggal.

Benzines 159? Ugyan kérem! Olyan szinte nem is létezik, hisz majdhogynem az összes vásárló dízelmotorral vette, ezen a téren pedig már minden a legnagyobb rendben. A belépőmodellt az 1.9-es JTDm 8 szelepes, 120 lóerős változata jelentette, ugyanakkor ennek létezett 16 szelepes, 150 lovas kivitele is. A legerősebb dízel a 2.4-es JTDm, 200, illetve 210 lóerővel – 2007-ben erősödött tíz lóerőt, de csak a manuális váltóval szerelt kivitelek. Aztán 2009-ben megjelent a 170 lovas 2.0 JTDm, majd a következő évben gyengébb, 136 lóerős formában is piacra dobták.

Az utolsó modellvére már csak erre a két motorra szűkült le a dízel 159-esek választéka. A 120 lovas alapváltozat kivételével mindegyik kellő dinamikával mozgatja a 159-est – legfeljebb az alacsony fordulati erőtlenségre panaszkodtak egyesek –, a 2.4-es menetteljesítményei pedig a V6-oséhoz foghatóak. Az 1.9-es és a kétliteres dízelek vegyes használatban, tulajdonosi tapasztalatok alapján beérik 7-7.5 liter gázolajjal, míg a 2.4-es 8-9 liter között fogyaszt.

A 159-es futóművéről, pazar útfekvéséről számtalan dicshimnusz íródott. Például a német Auto Motor und Sport által végzett tesztben, az elől kettős keresztlengőkaros, hátul pedig multilink felépítésű felfüggesztése jóvoltából, elsőkerék-hajtású mivolta dacára is jobbnak találtatott még a 3-as BMW-nél is. A lassulási képességeire szintén nem lehetett panaszkodni, a V6-os százról nullára 36 méteren képes megállni. Igaz, a többi változaton valamivel kisebb fékek találhatóak, de állítólag azok is remekül fognak.

Alfa Romeo 159 Sportwagon

Páratlan vezetési élményt nyújt, de mégsem ez a 159-es legnagyobb ütőkártyája, hanem a ragyogó, lélegzetelállító, minden létező pozitív jelzővel illethető karosszériája, ami még ennyi év elteltével sem veszített vonzerejéből. Habár a méretei sokat nőttek (4660 milliméterével 23 centivel hosszabb, mint az előd 156-os, a tengelytávolsága pedig 2595 milliméterről 2700-ra gyarapodott), az utastér magas utasok számára még így is kissé passzentos maradt.

A 159-es két karosszériaváltozatban készült, létezett belőle négyajtós szedán és ötajtós kombi – utóbbi egyesek szerint még szebb, mint a lépcsőshátú kivitel. Az mindenesetre tény, hogy egyik változat sem a hatalmas puttonyával kívánt vásárlókat szerezni magának: a szedán csomagtartója 405, a kombié 445 literes. A korábban már taglalt súlygyarapodás legfőbb jótékony hozadéka a rendkívül masszív karosszéria volt, amivel ötcsillagos eredményt ért el az EuroNCAP töréstesztjén.

Ha már újból szóba került az autó tömege, említést érdemel a 2008-as modellfrissítés, mikor – válaszul a kritikákra – csökkentették a 159-es súlyát. Eredetileg 100 kilogramm lefaragása volt a kitűzött cél, ebből végül csak 45 valósult meg, könnyebb keréktárcsák, alumínium stabilizátorrudak és szintén alumínium féknyergek segítségével. Továbbá a V6-ost ekkortól kezdve már elsőkerék-hajtású kivitelben is árulták, részlegesen önzáró differenciálművel szerelve, így a legerősebb benzines még könnyebb lett. Kívülről abszolút indokolatlan lett volna bármit módosítani a 159-esen, így hát nem is nyúltak hozzá. Ellenben az utastérben kényelmesebbre cserélték az üléseit és más rajzolatú műszereket kapott.

Alfa Romeo 159 Sportwagon kombi 2006

A 159-es gyönyörű, dízelmotorral remekül megy, ugyanakkor viszonylag takarékos, ráadásul csodásan fekszi az utat, igazi élményautó. Mindezek mellett biztonság terén is a maximumot nyújtja és nem is különösebben problémás. Mint azt említettem, dízellel éri meg igazán, ahhoz azonban, hogy dízel 159-est találj, nem kell különösebben megerőltetned magadat, hisz az eladó példányok között a benzinesek aránya még a húsz százalékot sem éri el. Az érvényes magyar papírokkal rendelkező, korai darabok ára alig több mint egymillió forintnál kezdődik, míg egy igazán megkímélt, jól felszerelt, fiatalabb dízelért körülbelül két-két és félmilliót kérnek.

Kapcsolódó írások

1970 Alfa Romeo Montreal, RM Sotheby’s Aukció, sárga, elölnézet
2018. november 14.
1970-ben az Alfa bemutatta 2+2-es kupéját, ami a mai napig bármelyik izomautóval felveszi a versenyt. Ő a torinói Alfa Romeo Montreal.
2019. január 04.
A XX. század közepén az Alfa Romeo bemutatta a Tipo 750-es és 101-es modellt, közismertebb nevén Giuliettát. A kisautó nagy sikernek örvendett, amit 11 éven át tartó gyártási ideje is bizonyít.
RM Sotheby’s 1936 Fiat 500 Topolino, Fiat 500 kabrió, Simca 5, meggyvörös fekete, elölnézet, balról
2019. március 08.
A Fiat 500 reneszánsza alig pár éve indult útjára, de sokan nem tudják, hogy a sikertörténet bőven az ikonná érett faros Nuova Cinquecento előtt kezdődött. Bemutatom Neked az 1936-os modellt, az első Fiat 500-t, becenevén csak „Fiat Topolinot”
1962 Fiat 500 Giardiniera, piros, kombi, elölnézet, oldalnézet, balról
2019. augusztus 11.
1960-ban a Fiat bemutatta a legendás 500-as talán legmeghökkentőbb változatát, a kombi „Giardiniera”-t. Az alig 3 méteres, 2 hengeres kisautó új szintre emelte az „egérkamion” fogalmát