Karl-Heinz Kalbfell rendet rakott? Aligha!
Társszerző: Kovács Olivér
Lám, lám, lám, Karl-Heinz Kalbfell személyében német vezető került az Alfa Romeo élére és máris gatyába rázta az olasz gyártó termékeit – vélekedtek sokan 2005-ben, a 159-es bemutatásakor. Azonban ilyesmiről szó sem volt.
Ami a középkategóriás Alfa minőségét illeti, valóban vitathatatlanul sokat javult, ám ehhez nem sok köze volt a 2013 augusztusában, egy motorbaleset következtében elhunyt, német származású igazgatónak, hiszen alig pár hónappal a 159-es debütálása előtt vette át a cég irányítását, ilyen rövid idő alatt pedig még a német szigor se képes csodákra. Az olaszok joggal lehettek büszkék: a minőségben, megbízhatóságban bekövetkezett óriási javulás egyértelműen az ő érdemük.
Ők maguk is tisztában voltak ezzel, bíztak is a 159-esben, nem is kicsit. Erre misem lehetne jobb példa, mint az, hogy a három évig, vagy 120 ezer kilométerig szóló garanciaperiódus ideje alatt még magát a karbantartást, a kötelező szervizeket is teljesen ingyen végezték.
No persze, azért így se lett egy Toyota Corolla. Előfordulhatnak elektromos problémák, például a kipörgésgátlóval, a menetbiztonsági elektronikával, vagy a tempomattal. Többeknél mondta be az unalmast az ablaktörlő, továbbá a zárszerkezetek és a csomagtartó teleszkópok sem bizonyultak elég hosszú életűnek néhány 159-esben. Megesik, hogy átég a leömlőnél található tömítés, vagy a szívócső környékén adódik valami gikszer. Nem ismeretlen jelenség némi olajfolyás sem, de ezek a meghibásodások közel sem törvényszerűek. A kormányműé viszont már sokkal gyakoribb, akárcsak az utastérben a helyükről kipottyanó csavarok, kilazuló műanyagok, kárpitok.
A 159-es fejlesztése a General Motors és a Fiat együttműködése idején zajlott. Az öt éven tartó, végig nézeteltérésekkel terhelt kapcsolat pont 2005 elején ért véget. Sok Alfa-rajongó aggódott, milyen hatással lesz az együttműködés a 156-os utódjára, és bizony félelmeik részben beigazolódtak. A 159-es azért is lett jóval nagyobb elődjénél, mert a GM-mel közösen fejlesztett platformra épült, melyet eredetileg a 166-os utódjához, illetve más, hasonló méretű Saab, Cadillac és Buick modellekhez kívántak felhasználni. Azonban ezek egyike se valósult meg, így hát az Alfa, hogy ne vesszen kárba a belefektetett temérdek pénz, megcsinálta belőle a 159-est. Igen ám, de ezt a veszteségminimalizáló lépést nem úszhatták meg büntetlenül. Ennek eredményeképpen a 159-es a kategóriatársaihoz képest – motorváltozatok függvényében – körülbelül egy mázsával nyomott többet.
Elmúltak már azok az idők, mikor az Alfa Romeo név egyet jelentett a vérpezsdítő motorhanggal, hiszen a vásárlók döntő többsége a dízel változatok mellett tette le a voksát. Ebben azonban – az általános autópiaci tendencia mellett – az imént említett súlygyarapodás is szerepet játszhatott, ugyanis a legtöbb benzinessel közel sem elég dinamikus a 159. Egyedül a 3.2-es V6-os, a maga 260 lóerejével tudja kellően az ülésbe préselni a sofőrt ahhoz, hogy kritika nélkül megússza.
Ezt a változatot kezdetben csak a Q4 névre keresztelt, állandó, Torsen-rendszerű önzáró differenciálművel dolgozó összkerékhajtási rendszerrel gyártották. No persze, 260 lóerő, összkerékhajtással súlyosbítva igencsak iszákossá tette a V6-os 159-est. Mellesleg, az 1.8-as kivételével, mindegyik benzines erőforrás GM alapokon nyugodott, vagyis a General Motorstól származott a motorblokkjuk, csupán a hengerfejüket tervezték az Alfa Romeónál.
Egy szó, mint száz, egészen 2009-ig nem igazán akadt ésszerű választási lehetőség azok számára, akiknek nem futotta a 260 lóerős V6-os fenntartására, de ugyanakkor a dízelmotorokat sem kedvelték. Ebben az évben azonban megérkezett a benzinvérű Alfások megváltója, az 1750 TBi névvel ellátott, 1742 köbcentis, négyhengeres, turbófeltöltésű motor személyében. Az 5000-es fordulatszámon produkált 200 lóerő és a már 1400-nál jelentkező 320 newtonméter nyomaték önmagáért beszél – alig 7,7 másodperc alatt százra gyorsítja a 159-est –, és vegyes használat mellett, képességeit nem kiautózva beéri 9-
Benzines 159? Ugyan kérem! Olyan szinte nem is létezik, hisz majdhogynem az összes vásárló dízelmotorral vette, ezen a téren pedig már minden a legnagyobb rendben. A belépőmodellt az 1.9-es JTDm 8 szelepes, 120 lóerős változata jelentette, ugyanakkor ennek létezett 16 szelepes, 150 lovas kivitele is. A legerősebb dízel a 2.4-es JTDm, 200, illetve 210 lóerővel – 2007-ben erősödött tíz lóerőt, de csak a manuális váltóval szerelt kivitelek. Aztán 2009-ben megjelent a 170 lovas 2.0 JTDm, majd a következő évben gyengébb, 136 lóerős formában is piacra dobták.
Az utolsó modellvére már csak erre a két motorra szűkült le a dízel 159-esek választéka. A 120 lovas alapváltozat kivételével mindegyik kellő dinamikával mozgatja a 159-est – legfeljebb az alacsony fordulati erőtlenségre panaszkodtak egyesek –, a 2.4-es menetteljesítményei pedig a V6-oséhoz foghatóak. Az 1.9-es és a kétliteres dízelek vegyes használatban, tulajdonosi tapasztalatok alapján beérik 7-
A 159-es futóművéről, pazar útfekvéséről számtalan dicshimnusz íródott. Például a német Auto Motor und Sport által végzett tesztben, az elől kettős keresztlengőkaros, hátul pedig multilink felépítésű felfüggesztése jóvoltából, elsőkerék-hajtású mivolta dacára is jobbnak találtatott még a 3-as BMW-nél is. A lassulási képességeire szintén nem lehetett panaszkodni, a V6-os százról nullára 36 méteren képes megállni. Igaz, a többi változaton valamivel kisebb fékek találhatóak, de állítólag azok is remekül fognak.
Páratlan vezetési élményt nyújt, de mégsem ez a 159-es legnagyobb ütőkártyája, hanem a ragyogó, lélegzetelállító, minden létező pozitív jelzővel illethető karosszériája, ami még ennyi év elteltével sem veszített vonzerejéből. Habár a méretei sokat nőttek (4660 milliméterével 23 centivel hosszabb, mint az előd 156-os, a tengelytávolsága pedig 2595 milliméterről 2700-ra gyarapodott), az utastér magas utasok számára még így is kissé passzentos maradt.
A 159-es két karosszériaváltozatban készült, létezett belőle négyajtós szedán és ötajtós kombi – utóbbi egyesek szerint még szebb, mint a lépcsőshátú kivitel. Az mindenesetre tény, hogy egyik változat sem a hatalmas puttonyával kívánt vásárlókat szerezni magának: a szedán csomagtartója
Ha már újból szóba került az autó tömege, említést érdemel a 2008-as modellfrissítés, mikor – válaszul a kritikákra – csökkentették a 159-es súlyát. Eredetileg
A 159-es gyönyörű, dízelmotorral remekül megy, ugyanakkor viszonylag takarékos, ráadásul csodásan fekszi az utat, igazi élményautó. Mindezek mellett biztonság terén is a maximumot nyújtja és nem is különösebben problémás. Mint azt említettem, dízellel éri meg igazán, ahhoz azonban, hogy dízel 159-est találj, nem kell különösebben megerőltetned magadat, hisz az eladó példányok között a benzinesek aránya még a húsz százalékot sem éri el. Az érvényes magyar papírokkal rendelkező, korai darabok ára alig több mint egymillió forintnál kezdődik, míg egy igazán megkímélt, jól felszerelt, fiatalabb dízelért körülbelül két-két és félmilliót kérnek.
