Már ismert technika, de fölötte egy űrhajó szintjén felszerelt beltér és egy különösen szokatlan karosszéria, röviden összefoglalva ez lenne az Auge.
Időnként, ha egy autógyártónál jól megy a szekér, akkor megengedik a mérnököknek, hogy minden korlát nélkül feküdjenek fel a rajzasztalra. Ekkor készülnek igazán különleges és korszakalkotó tervek, amiket később vagy adaptálnak következő modellekbe, vagy gyártásba viszik és vagy beborul, vagy hatalmasat üt.
Amíg megvan, addig viszont körbehurcolják minden világkiállításon, hogy ámuljon a nagyközönség és lássák, hogy a gyártó igenis tökös, tessék tőle autót venni. Hasonló eset történt a Maseratinál az Auge esetében, bár itt inkább tudatmódosító szerekre gondolnék tökösség helyett, de ne ítéljünk előre.
A '95-ben bemutatott Auge olyan, mint egy fordított Multipla sportautó, ez a legjobb kifejezés rá, hiszen a Fiaton a csúfság alapját adó hurka itt hátra került, így szemből nem fáj annyira az Auge. Hátulról borul a bili és érdemben nem is találtam okot arra, hogy így nézzen ki. Indokolatlansággal mégsem merném megvádolni az olaszokat, hiszen azt is tudom, hogy a Multipla miért olyan, amilyen, így biztos, hogy az Auge mögött is állnak sziklaszilárd indokok.
Persze azt már nehezebb elképzelni, hogy ennek nem volt szebb módja egy hosszabbra nyújtott fenékkel és szép kupés formával, vagy akár egy jókora kompakt autós befejezéssel. Akkoriban úgyis futottak ilyenek, bár tény, hogy nem abban a 4,55 méter hosszú és 1,92 méter széles ligában, mint az Auge.
Az Auge esetlenségéhez a 3 ajtós építés is hozzátesz. Ez persze jól áll egy kupénak, de az Auge erősen ízlés dolga, bár talán a plusz két ajtó sem mentette volna meg. Pedig az alumínium-karbon vegyes karosszérián belül lehet igazán jó létezni. Egyfelől nem látni az autót kívülről, másrészt rengeteg kényelmi elektronikával szerelték fel, a prémium anyaghasználat talán már nem is volt kérdés.
Az ülések jó minőségű bőrből készültek, a műszerfal és a díszbetétek nagy része pedig diófából. A kapcsolók, a műszerek és a kezelőszervek mind kellemes borítást kaptak és akkor ott vannak az extrák. Az alapokat talán nem is érdemes felsorolni, amit viszont kiemelnék, az a 3 képernyő. Ezek inkább ma lettek divatos kiegészítők a luxusautókban, bár tény, hogy akkoriban mást nyújtott a technika és például fing-hangot sem lehetett az ülésekhez programozni.
Az autóban telefon kihangosítás, DVD lejátszás és globális navigáció mellett internetelérésre is volt lehetőség, illetve hordozható számítógépet is köthettek a kijelzőkre a bent ülők. Nem csak utazni volt tehát kellemes az Auge-ban, de a munka és a kikapcsolódás és lehetőség volt. A pihenéshez a hideg italt egy, az első és hátsó ülések közé épített hűtőszekrény garantálta, de hogy lásd mindenre gondoltak, még egy-egy esernyő is került az ajtókba, ha esetleg az érkezés esős területre esne.
Az Auge elméletileg egy utazóautó, ehhez pedig megfelelő alapok kellettek. Mi volt akkor kéznél? Hát a Maserati Quattroporte Evoluzione, ami egy modern autónak számított, modern technikával. Lényegében a komplett váz, hajtás és futómű befért az Auge alá, így onnan örökölte minden jó tulajdonságát.
Jó tulajdonság a 3,2 literes, V8-as motor két darab vízhűtéses turbóval megfújva. A hengerenként 4 szelepes motor hengersorai 90 fokban állnak egymáshoz képest és Weber-Marelli befecskendezés dolgozik rajta. A motor teljesítménye 450 lóerő elméletben, ám az eredeti Quattroporte Evoluzione V8-as változata csak 335 lóerőt tudott. A motor akaratát egy 5 sebességes automata váltó közvetítette egyenesen a hátsókerekek felé, az autó kizárólag ott hajtott.
Az Auge jelentése egyébként Franciaországból származik, az a hideg szél, ami végig süvít a Francia Riviérán. Annyi igazság van benne, hogy a Maserati Auge kívülről elsőre tényleg hideg, de inkább zuhany, mint szellő. A lágy meleg érzés, ami a tengerpartot juttatja eszembe inkább a beltérből, vagy méginkább a technika hangjából származik, ha egyszer dalra fakad a V8-as motor.
