A Derbyt 1977-ben dobta piacra a Volkswagen, a Polo tágasabb és vagányabb testvére kimondottan népszerű választásnak számított akkoriban.
Megtervezni egy kisautót, majd később nagyobbat csinálni belőle elsőre logikátlan ötletnek tűnhet. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem építették eleve nagyobbra? Van-e egyáltalán értelme? Veszélyezteti-e a hízlalás esetleg a komolyabb modellek eladásait? Érdekes elméleti felvetések, de a gyakorlat azt mutatja, hogy igenis van igénye a vásárlóknak ilyen típusokra. Ott van például az Audi, amely az alsó-középkategóriás A3-asból dobott piacra limuzin kivitelt: lépcsőshátú, csak úgy, mint az A4, de azért olcsóbb, mint a nagy testvér. Kitűnő választás a tehetősebb fiataloknak, a Mercedes is elkészítette erre a mintára a CLA-t, sőt, már az A-osztály limuzin is a kínálat részét képezi. Ha visszapörgetjük az idő kerekét, megfigyelhetjük, hogy ez nem újkeletű trend az autóiparban: a Volkswagen már több mint 40 éve alkalmazott hízókúrát!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A Polo modellt mindenki ismeri. Kategóriájának egyik meghatározó szereplője, a VW kisautója már hosszú évtizedek óta a paletta egyik alappillérét jelenti. Egészen pontosan 46 éve, az első Polo ugyanis 1975-ben debütált az Audi 50-es testvérmodelljeként. A kor viszonylatában egy jól összerakott, minőségi terméknek számított, kedvező ára miatt rendkívül kapós volt: mindössze 4 év alatt félmillió példányt sikerült értékesíteni világszerte. Fapadosabb volt ugyan, mint a négykarikás változat, de azért ebben a kategóriában és ebben az évtizedben az sem kínálhatott akkora csodát, hogy mérvadó különbség legyen a két autó között. A sikereken felbuzdulva a Volkswagen egy új Polo variáns piacra dobását helyezte kilátásba, nagyobb helykínálattal, de azonos padlólemezen.
A Derby 1977-ben debütált, a Volkswagen A01-es platformjára épített szedán gyakorlatilag a C-oszlopig azonos volt a Polóval, csak egy komolyabb csomagtartót csatoltak a karosszériához. Hossza még így sem érte el a 4 métert (3866 mm), így továbbra is jól lehetett manőverezni vele, a városi szűkös parkolásokra is kitűnően alkalmas volt. Sőt, ebben a méretosztályban egészen vagányul nézett ki! A Volkswagen előszeretettel hangsúlyozta, hogy a Polo formaterve a Bertone műhelyében született, igazából a dizájn nagy része házon belüli tervezők munkáját dicséri, az olasz gárda csak közreműködött bizonyos részek finomhangolásával pl. a csípőszerű kidomborítással az autó hátulján. Összességében egy pofás városi járgány volt a Polo, de a Derby sokkal vagányabb kiállással rendelkezett: megmaradt a két ajtó, a lépcsős hát kifejezetten sportos megjelenést kölcsönzött neki, 445 literes csomagterével pedig jócskán túlszárnyalta a testvérmodelljét.
Az európai piacon a Derbyt háromféle erőforrással kínálták: a 0,9 literes volt a belépőszint, az 1,1-es képviselte az arany középutat, a csúcsot pedig az 1,3-as jelentette. Teljesítményüket könnyű volt megjegyezni, 40, 50 és 60 ló szaggatta az istrángot, az utóbbi már tisztességes menetdinamikát biztosított a Volkswagen kisautójának, mivel önsúlya csupán 745 kilogramm volt a filigrán karosszériának köszönhetően. 1981-ben érkezett egy különleges változat: a Formel E névre keresztelt típust kedvező fogyasztásra hangolták, hosszabb váltóáttételekkel. Ez a technika később más VW-konszernes modellek esetében is elérhetővé vált.
A Derby ráncfelvarrását 1979-re ütemezte a gyártó, itt már jobban igyekeztek optikailag elkülöníteni a Polo modelltől, és inkább a nagytestvérhez, a Jettához szabni. A fényszórók négyszögletesek lettek, változtattak a hűtőrácson, illetve a faceliftes Derby már műanyag lökhárítókat kapott. Az utasteret sem hagyták érintetlenül, az 1-es Golf műszerfalát építették a régi helyére. 5 évvel később a Volkswagen úgy döntött, hogy az európai piacos modell a Polo Classic lesz, így a Derby nevet később a mexikói VW vette át.
Koruk miatt a korai Derbyk már kikoptak a forgalomból, pedig régen kifejezetten népszerű választás volt, a Golffal karöltve jelentős százalékát jelentették a wolfsburgi márka eladásainak. A ‘90-es években a Polo Classic is szépen fogyott, főleg az 1994 és 2000 között gyártott harmadik széria. Az SDI és TDI dízelmotorok kitűnő szolgálatot tettek a Volkswagen kis szedánjában, de a szívó benzineseket is látni még szép számmal a forgalomban.
