2022. június 05. | 10:10

Akik másokat a lassú tempójukkal indokolatlanul feltartanak vagy zavarnak, óhatatlanul komoly veszélyhelyzeteket teremthetnek.

Éppen egy családi születésnapra autózok Budapestről Kecskemétre az 5-ös számú főúton valahol Alsónémedi és Dabas között. Nem sietek, tartom a forgalom diktálta tempót, élvezem az utat és örülök, hogy végre láthatom a vidéki rokonokat.

Egyszer csak látom, ahogy kétszáz méterrel előrébb kifordul az útra elém egy fehér Škoda Favorit. Leveszem a gázról a lábam, engedem elfogyni a lendületem, hogy az autóoszlop új tagja is felvehesse a tempót. Ám csak nem akar gyorsulni, végül fékezni kényszerülök, hogy elkerüljem a beköszönést az idős úr vezette autó hátuljába.

A tempó körülbelül 60 km/óra, pedig látszólag haladhatnánk gyorsabban is. A forgalmi-, út-, és látási viszonyok egyáltalán nem indokolják, hogy ne a megengedett 90 km/h-s sebességet tartsuk. A sűrű szembeforgalom miatt egyelőre nincs lehetőségem előzni, így inkább tisztes követési távolsággal beállok a Škoda mögé.

Az autók mögöttünk hamar feltorlódnak, a közvetlenül mögöttem érkező audis pedig nagyon hamar ideges lesz, legalábbis a viselkedése alapján erre a következtetésre jutok. Teljesen rám jön, érzésre alig egy méteres követési távolságot tart, és néhány másodpercenként kihúz balra, hátha tud már előzni, de még mindig túl sűrű a forgalom.

A bácsi továbbra sem hajlandó érdemben emelni a tempót, már az én pumpám is kezd felmenni, mert nem érzem magam komfortosan a türelmetlen Audi miatt. Szememmel keresem az érkezők tengerében a lyukat, amikor biztonságosan ki tudok menni előzni, de nem igen kínálkozik erre lehetőség az 1.6-os szívó benzinmotorral szerelt autóm számára.

fotó egy fejét fogó mérges sofőrről
Fotó: Depositphotos

A mögöttem lévő bezzeg nem teketóriázik ennyit, az első adandó alkalommal kivág a szembe sávba. Szegény húszéves A6-os minden megmaradt lóerejét beveti a siker érdekében, kipufogóját koromrészecskék milliárdjai hagyják el. Mellém ér, de közben gyorsan közelednek szemből is, és ijesztően fogy a manőver biztonságos befejezéséhez rendelkezésre álló hely.

Eltelik még néhány másodperc és egyértelművé válik, hogy az előzés nem fog sikerülni. Az agyam vészüzemmódba kapcsol. Villog a szembejövő, fékez az Audi, fékezek én is. Talán a Škodás öregnek fel sem tűnik, hogy éppen milyen félelmetes események történnek körülötte – részben miatta.

Hiába fékezek, nem elég, az Audi pedig jön vissza a sávba, menekül az egyetlen irányba, ahova tud. Elkapom a kormányt, kénytelen vagyok kissé letérni az útról, a jobboldali kerekek már az útpadkán, kétségbeesetten darál az ABS és villog a menetstabilizáló visszajelzője. Amennyire csak tudom szorítom a kormányt és reménykedem a szerencsés végkimenetelben. Minden olyan gyorsan történik.

Végül sikerül beengedni a világ összes kilométerét már maga mögött tudó 1.9 TDI A6-ost, nem történt nagy baj, mindenki ép bőrrel megúszta. Ezt most. A pulzusom az egekben, csak tudnám, hova kell sietni egy olyan autóval, amelyik már bőven megette kenyere javát és miért kell mindenki mást is veszélybe sodornia egy meggondolatlan vezetőnek!? Vagy itt inkább az idős úr a hibás?

Sajnos az indokolatlanul lassú haladás egyáltalán nem ritka jelenség az utakon és az vele a legnagyobb probléma, hogy komoly veszélyhelyzetet teremthet. Az emberek stresszszintje állandó jelleggel az egekben, ami miatt a türelmetlenebb sofőrök nagyon hamar kockázatos, és sokszor szabálytalan manőverekbe kezdhetnek annak érdekében, hogy mihamarabb maguk mögött tudhassák a mazsolát. Ennek estem majdnem áldozatul én magam is.

Ezt mondja a KRESZ az indokolatlanul lassú haladásról

 

1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól (továbbiakban KRESZ) harmadik paragrafusának első bekezdése eképp rendelkezik a közúti közlekedésben való részvételről:

 

„3. § (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, … c) köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.”

 

A 13. paragrafus értekezik az utasítást adó jelzőtáblákról. A d) pontban kerül említésre a „kötelező legkisebb sebesség” fogalma:

 

„d) „Kötelező legkisebb sebesség” tábla azt jelzi, hogy az úton legalább a táblán megjelölt sebességgel kell haladni - kivéve ha ez a sebesség az út-, a forgalmi, az időjárási vagy a látási viszonyok miatt a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné; a jelzőtábla hatályát csak a „Kötelező legkisebb sebesség vége” tábla oldja fel;”

 

A 17. paragrafus h) pontja rendelkezik a „Kapaszkodósáv” jelzőtábláról, amelyet alkalomadtán kötelező minimum sebességre utaló jelzéssel egészítenek ki:

 

„h) „Kapaszkodósáv” tábla emelkedő úton a lassabban haladó járművek közlekedésére szolgáló kiegészítő sáv (kapaszkodósáv) kezdetét jelzi. A tábla jelezheti azt a sebességértéket is, amelynél kisebb sebességgel haladó jármű a kapaszkodósávot köteles igénybe venni;”

 

A KRESZ huszonötödik paragrafusának első pontja ezt mondja az úton történő haladásról:

 

„25. § (1) Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra.”

 

A 26. paragrafus első, második és harmadik bekezdése szabályozza a különböző úttípusokon megengedett legnagyobb sebességeket az egyes járműkategóriákban. Ugyanezen a passzus négyes és ötös pontja ezzel egészíti ki a tárgyalt sebességhatárokat:

 

„(4) A jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.

 

(5) Nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassú haladni, hogy az a forgalmat akadályozza.”

 

A 36. paragrafus kilences pontja kimondja, hogy kinek és mikor kötelező használnia a kapaszkodósávot:

 

„(9) Ahol kapaszkodósáv van, a kapaszkodósávon kell haladniuk azoknak a járműveknek, amelyek a „Kapaszkodósáv” jelzőtáblán megjelölt - ennek hiányában lakott területen kívül 70 km/óra, lakott területen 40 km/óra - sebességnél lassabban haladnak.”

 

A KRESZ 37. paragrafusának első pontja tesz említést előírt legkisebb sebességről az autóutakon és autópályákon:

 

„37. § (1) Autópályán és autóúton, valamint az azokra való ráhajtásra szolgáló úton (az előjelző táblától kezdődően) csak olyan gépjárművel, illetőleg gépjárműből és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel szabad közlekedni, amely sík úton legalább 60 km/óra sebességgel képes haladni; ezeken az utakon más jármű közlekedése tilos.”

A jogász segít értelmezni az indokolatlanul lassú haladást

Megkérdeztem dr. Vágány Tamást, a D.A.S. Legal irodavezető ügyvédjét, hogy ő miként értelmezi az ide vágó szabályokat, tapasztalata, meglátása szerint mi számít indokolatlanul lassú haladásnak a közúti forgalomban. Természetesen arra is kíváncsi voltam, hogy milyen esetben nem számít indokolatlan lassú haladásnak az alacsony tempó.

A szakember saját megfogalmazása szerint az a közlekedő tekinthető a KRESZ szerint indokolatlanul lassú haladónak, aki - elháríthatatlan és hirtelen fellépő műszaki hiba hiányában - a forgalmat, annak ütemét különösebb indok nélkül zavarja. Ennek tényét mindig az adott időjárási- és útviszonyok között, az adott úttípus és forgalmi helyzet függvényében lehet megvizsgálni.

Azaz kizárólag minden körülmény együttes értelmezésével és mérlegelésével lehet megállapítani, hogy valaki valóban elköveti-e ezt a szabálysértést vagy sem. Amennyiben például valaki különösebb ok nélkül 70-80 km/órás sebességgel halad az autópályán, miközben a forgalmi-, út- és látási viszonyok, illetve az egyéb körülmények megengednék a nagyobb tempót, ráadásul magatartásával feltartja a forgalom ritmusát, az indokolatlanul lassan halad.

Ugyanakkor, ha valaki városban törékeny tárgyat szállít, és emiatt mondjuk 50 helyett 20 km/órás sebességgel halad az úton és ezzel valamelyest akadályozza a forgalmat, nem feltétlenül követi el a szóban forgó kihágást. A KRESZ 25. paragrafusának első bekezdése ugyanis kitér arra, hogy a járművel úgy szabad közlekedni, hogy figyelemmel kell lenni a rakományra is. Ez esetben tehát a jogszabály lehetőséget teremt a forgalom ritmusától eltérő tempó megválasztására - mondja a szakértő.

Mikor és hogyan bünteti a rendőrség az indokolatlanul lassú haladást?

Felkerestem az Országos Rendőr-Főkapitányság illetékeseit, hogy ők is segítsenek eligazodni a KRESZ által megfogalmazott szabályok között, és szolgáltassanak információt arról, hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között büntetik az indokolatlanul lassú haladást a való életben, illetve büntetik-e egyáltalán.

Válaszukat azzal kezdték, hogy az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet ugyan használja az „indokolatlanul lassú haladás” kifejezést, azonban sem a rendelet, sem másik jogszabály nem ad rá konkrét fogalom-meghatározást. Ilyen esetben, amikor az adott jogszabály egy fogalmat nem definiál, akkor annak a köznapi jelentését kell alapul venni – hívják fel a figyelmet.

Éppen ezért a rendőrség az általa lefolytatott eljárásokban az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe véve, a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve a saját meggyőződése alapján hozza meg a döntését arra vonatkozóan, hogy egy adott eset mikor minősül indokolatlanul lassú haladásnak.

Szankcionálásra rendszerint akkor kerül sor ha az indokolatlan lassú haladással mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszik ki, vagy könnyű testi sértést okoznak. Ez esetben megvalósul a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés. Abban az esetben, ha a fent említett közvetlen veszély nem áll fenn, akkor a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértéséről beszélhetünk és ennek megfelelően járnak el az intézkedő rendőrök – áll az ORFK válaszában.

Ezt tedd, ha indokolatlanul lassú haladó járművel találkozol

A cikk elején megemlített történet jó véget ért, az audis meggondolatlan manővere végül nem torkollt nagyobb bajba. A szerencsés végkifejlet persze nem a vezetési képességeimnek köszönhető, sokkal inkább annak, hogy az autó, amiben ültem tökéletes állapotnak örvend. A futómű és a fékek fel vannak újítva, az évszaknak megfelelő, márkás gumikban csupán néhány ezer kilométer van és minden megtett méterét modern elektronikák hada felügyeli.

De mi lett volna, ha nem én vagyok ott, ha az öreg Škodát egy hasonszőrű, elhanyagolt műszaki állapotú autóval követi rossz gumikkal, elfáradt lengéscsillapítókkal és persze ABS, ESP vagy légzsákerdő felügyelete nélkül? Annak ellenére, hogy a tempó nem volt nagy, a baj könnyen megtörténhetett volna. Jobb tehát az ilyen kalandokból inkább kimaradni, csak nem mindig lehet, ahogyan azt az én példám is bizonyítja.

A történet tanulsága, hogy minden esetben észnél kell lenni az utakon, az autóvezetés veszélyes üzem, mindenkor teljes odafigyelést igényel. Meg persze rengeteg türelmet és hidegvért az olyanokkal szemben, akik indokolatlanul feltartanak másokat. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a bajt sosem a lassú haladás okozza, hanem a türelmetlenség és a „na, majd én megmutatom ennek” attitűd szüli.

  • Címkék: