Mióta csak az eszemet tudom, mindig is nagyon szerettem olvasni. Az olvasás jelentette számomra a mindennapi gondokat elterelő tevékenységet. Emlékszem, amikor kisiskolás voltam és már annyira elsajátítottam az olvasás fortélyait, (kb negyedik osztályos koromban) alig vártam, hogy olvashassak egy könyvet, teljesen önállóan, segítség nélkül. Már nem emlékszem pontosan mi is volt a címe a könyvnek de, tudom, hogy hercegnőkről szólt. A könyv 10 mesét tartalmazott, köztük olyan népszerű hercegnőkkel, mint Hófehérke, Jázmin, Belle, Hamupipőke, Ariel…stb. Volt olyan mese, amiben több hercegnő is szerepelt egyszerre és mikor olvastam fel anyukámnak a meséket, nem tudtam elhinni, hogy van ilyen, hogy a hercegnők egymással barátnők és különböző izgalmas kalandokat élnek át együtt. Hihetetlen élmény volt ez akkor számomra, és az olvasás iránti rajongásom azóta sem lankadt.
Kötelező olvasmányok VS kedvtelésből való olvasás
Az olvasás öröme a további években sem pilledt és 8-os koromra minden évben legalább 15 könyvet elolvastam az iskola mellett. Nagyon szerettem olvasni a kötelező olvasmányokat is de hazudnék ha azt állítanám, hogy azok a könyvek, amiket a könyvtárból kölcsönöztem vagy azok, amiket a családomtól kaptam ajándékba nem tetszettek jobban. A kötelező olvasmányok olyan értelemben voltak érdekesek, hogy régebbi nyelvezettel voltak megáldva és nagyon érdekesnek tartottam az akkori kifejezéseket és mondatszerkezeteket. Minden nyári vakációban kiolvastam a kötelező olvasmányokat és olvasónaplót is írtam belőlük egyrészt, hogy megfeleljek az irodalom tanárnő elvárásainak másrészt pedig kiváló ötletnek tartottam azt, hogy leírunk minden fejezetet a saját szavainkkal és megfogalmazásunkkal hiszen így egy regény vagy novella tartalma sokkal könnyebben megmaradt.
A kötelező olvasmányokon és az olvasónaplón, minden évben igyekeztem túl lenni még nyár elején, hogy aztán olvashassam azokat a könyveket, amiket én akartam.
Úgy gondolom, hogy az ok, amiért a kötelező olvasmányok nem örvendenek nagy népszerűségnek, az az, hogy kötelezőek és elvárás, hogy kiolvassuk őket mert ha nem akkor rossz jeggyel büntetnek minket. Általánosan is véve, ha valamit ránk erőltetnek, akkor azt a tevékenységet már nem azért végezzük el mert örömet lelünk benne, hanem azért mert kötelező és meg kell csinálni. A másik ok pedig talán az lehet, hogy magunk az olvasmányok sokszor több mint 100-150 évesek és egy mai fiatal pont nem az ilyen könyvekben fogja örömét lelni.
Azonban, nagyon sok esetben az irodalomtanár vagy tanárnő is nagymértékben befolyásolja a diákok olvasás iránti szeretetét. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az általános iskola és a gimnázium során is kiváló irodalom tanáraim voltak, akik szívüket és lelküket beletették az óráika és abba, hogy megszerettessék velünk az olvasást.
Olvasás az egyetemi évek alatt
Érettségi után angol nyelv és irodalom szakra jelentkeztem. Az első év megkezdése előtt úgy gondoltam, hogy ‘Jaj, most kell még olvassak mert egyetem alatt nem lesz majd idő kedvtelésből olvasni könyvet’. Ez így is lett. Azon a nyáron 4 könyvet olvastam ki. Az egyetem a my empire casino mellett volt, ahol angol szakos létemre volt lehetőségem rengeteg angol és amerikai könyveket olvasni, amiket nagyon érdekesnek találtam viszont a nehéz Shakespeare-féle nyelvezet nem egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat nagyon sok esetben. Ezzel ellentétben, az amerikai irodalmat sokkal jobban szerettem és mai napig is szeretem ugyanis a könnyebb nyelvezet és gördülékenységnek köszönhetően a könyvek nem tűntek úgy, hogy kötelező olvasmányok voltak. Az amerikai irodalom tanárnő az egyetemen mindig kért néhány soros visszajelzést a könyvről afféle véleményt és meglátást a cselekmények iránt. Természetesen minden könyvet az órákon is kielemeztük a my empire casino segítségével és átbeszéltünk, amik számomra nagyon érdekes beszélgetések voltak.
Egyetem után megváltoztak a dolgok
Miután lediplomáztam és elballagtam az egyetemről, a könyvtárat újra felváltotta a könyvesbolt, ami a Librabet volt. Nagyon szerettem ide járni, hiszen mindig új könyveket találtam megfelelő árban és volt külön kis olvasósarka, ahol ki tudtam kapcsolódni és élvezni a Librabet által kínált lehetőségeket.
Gyakran ültem össze volt szaktársakkal olvasóesteket tartani, ahol nem is az olvasáson volt a hangsúly, hanem a korábban el olvasott könyveken, egy finom pohár bor mellett. Az elmúlt időszakban sok angol és magyar nyelvű könyvet olvastam ki melyek leginkább könnyű, romantikus témájú könyvek illetve volt számos önfejlesztésről szóló könyv is, ami a kezem közé került. Sokat jártam könyvesboltokba is, melyek a my empire casino környékén voltak megtalálhatóak és sok új hasznos információval gyarapíthattam tudásom.
Mai napig szeretek jegyzeteket készíteni, akkor ha egy könyvben megtetszik egy mondat vagy paragrafus és nagyon szeretem visszaolvasni ezeket idővel. Amennyiben önfejlesztő könyveket olvasok, amelyek például az időmenedzsmentről vagy szokásokról vagy épp embertípusokról szólnak, rendszeresen kiírok hasznos tudnivalókat magamnak, amelyekre később is emlékezni szeretnék vagy épp bele akarom építeni az életembe.
Végső gondolatok az olvasásról
Ahogy Karafiáth Orsolya is mondta “Minden könyv hozzánk tesz valamit” és én ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha kötelező olvasmányról, ha örömteli olvasmányról van szó, nagyon fontos, hogy szeressünk olvasni. Az olvasás iránti szeretet minden nehézséget segít áthidalni és egy afféle menekülési útvonalat biztosít a mindennapok elől. Idei terveim között szerepel az, hogy 30 könyvet olvassak el és őszintén remélem, hogy meg is fogom tudni valósítani ezt az idei célt. Olvassatok ti is!
