Az Aldis emelőnél is a méret a lényeg

Nem rosszak az Aldis szerszámok, mert kevés pénzért adnak elfogadható minőségű cuccokat. Ezek a hobbistáknak szólnak, tehát ne várj olyan kidolgozottságot és masszivitást, mint az ipari versenytársaktól, ellenben nem is törnek ketté két használat után. Nemrég a bejárat mellett felpolcolt, füles, fekete emelős dobozok szúrták ki a szememet, és amikor megláttam a hatezer forintos árcédulát, azonnal felkaptam egyet.

Külsőre egy tisztességes, komoly emelő benyomását kelti, a súly és anyaghasználat pedig további bizakodásra ad okot. Itt-ott van egy kis sorja, de amíg a működést nem befolyásolja és nem vágja el a kezem, addig egy szavam sincs. Öt tonna teherbírást ígér, ami elég tisztes tekintve, hogy egy átlagos személyautó 1,5 tonna. A legnagyobb hobbidömperek is megállnak három tonna alatt, ráadásul jobb esetben csak egy sarkot emelünk a négyből, tehát öt tonna bőségesen elég kell legyen. Egyébként több embertől is megkaptam, hogy valószínűleg nem bír el öt tonnát, de ha csak a felét tudja, már az is nagyon jó.

Külön örültem annak, hogy belebotlottam az Aldiban, mert az autóm saját emelője egy katasztrófa. Minden emelésnél azt érzem, hogy az utolsó pillanatait éli, és mindjárt szétfeszíti magát. Pedig egy őszi kerékcsere mellett négyszer is fel kell emelnie az autót, minden alkalommal kellett valami biztonsági ék, ha véletlen szétpattanna.

Pedig az autóm kerek egytonnás össztömegével nem kéne gondot okozzon, bár ezek szerint a gyári emelő alulméretezett. Már dörzsöltem is a tenyeremet, hogy: ho-hóóó, majd a hidraulikus emelő megkönnyíti az életemet. Aztán az autó mellé tettem, és nem fért alá. Nemhogy a küszöb éle alá, de még a feljebb lévő merevítőnél sem tudtam megemelni. Hátra mentem, hogy hátha ott magasabb, de nem, bő három centi híján nem tudtam megemelni az autómat. Remek – gondoltam magamban, kidobtam hatezer forintot egy polcdíszért.

Persze itt még nem adtam fel, elugrottam bátyámhoz, hogy majd a Toyota Priusa jó lesz, az nem egy ültetett, sportos kis gyösz, mint az enyém, azt majd jól felemelem. Hát nem, az alá sem fért be, legfeljebb, ha ráállt egy kiálló csatornafedélre. Végső elkeseredésemben édesanyám Mercedes W169-es A-osztálya alá próbáltam be, és már ott is majdnem feladtam, de szerencsémre az egyik emelőbak kiszakadt egy nagyobb felütésnél, és az alatta lévő fém támasztékhoz odafért az emelő. Az sem érdekelt, hogy a kerekeket már lecseréltem két héttel ezelőtt, de most már nagyon emelgetni akartam.

Ha nagy nehezen túrunk valamit, ami alá befér, akkor viszont fantasztikus. Az emeléshez két összerakható toldókart kapunk – erőkar gyanánt – viszont nekem bőven elég volt az egyik. Az 1240 kilós Mercedes jobb hátulját nagyobb erő kifejtése nélkül lehetett felpumpálni. A másik karra valószínűleg tényleg csak nagyobb súlyoknál van szükség.

Finoman emeli az autót, nem ugrál, nem recseg és a becsúszószár nem kezdett el kotyogni. Amikor a legtetejére értem, akkor finoman elkezd visszaugrálni, tehát ez a maximum emelési magasság. Viszont pont itt vettem észre, hogy a kerék alá éppen csak befér az ujjam. Pedig az emelő szűk húsz centit képes kitolni magából, de ez jelen helyzetben éppen csak elég. Erre van a tetején egy kitekerhető, vaskos menetesszár, amivel érdemes milliméterre pontosan bekészíteni az autó alá. El tudom képzelni, hogy nagyobb rugóúttal rendelkező autókat nem is tud rendesen kiemelni.

Nyugodtan le tudtam venni a kereket, és a helyére ugrasztani egy másikat, egy millimétert nem engedett lejjebb. Miután végeztem, az erőkart elég kihúzni az emelőből, és a végére vágott két nútot rá kell illeszteni a leengedőszelepre. Egy fél fordítás után finoman süllyed az autó, ha valami baj van, a zárásra azonnal megáll. Lehet adagolni, de egy teljes fordításra azonnal lehuppan az autó. Szelep visszazár, és mehet vissza a praktikus, füles táskájába. Dobnám is be a csomagtartóba, csak nem tudom melyik autóéba, mert szűk családi körben senki sem tudja használni.

Persze, szűk családi körben sem tud senki normális autót venni. A Streetkám egy ültetett autó, ahogy bátyám Priusa és édesanyám A-osztálya is - a magas építése miatt. Kicsit tovább mentem, és egy ősmagyar Suzuki Swift alá milliméterrel, de befért. Találtam egy első generációs Ford Focust, ahova már kicsit kényelmesebben, szintén befért, szóval nem olyan veszett ügy ez az emelő, csak előre kell tájékozódni - amit én most elfelejtettem.

Nagyítóval, de megtaláltam a dobozon az engedélyező hatóság logóját, tehát a termék papíron is biztonságos. Ezek mellett viszont a szerelő elmondta, minden emelő mellett örök szabály, hogy miután az autó fent van, támasszuk alá és csak úgy kezdjünk el dolgozni rajta. Ha nincs semmi, amivel ezt megtehetnénk, toljuk be a küszöb alá a levett kereket. Inkább a felnire essen az autó, mint ránk.

Egy jó hidraulikus emelő az őszi vagy tavaszi kerékcserénél rengeteg időt és energiát spórólhat meg, viszont az Aldis emelővel legfeljebb csak az ágyamat tudtam emelgetni, körültekintőbbnek kellett volna lennem. Hiába a jól működő funkciók, ha elgáncsolja a mérete és kialakítása. Ha első körben lemérjük, hogy az autónk küszöbe és a föld között több van 195 mm-nél – ez van a gyári leírásban – akkor szerintem rohanjunk megvenni, nekem meg marad a kurblis, gyári emelő – és a szenvedés.

A cikk írásának pillanatában még több helyen is kapni lehetett Budapesten és vidéki üzletekben is, érdemes tájékozódni a vásárlás előtt.