Az 1988-as Torinói Autószalonon mutatták be a koncepciót, amely sokkolta a közönséget. Nem véletlenül.
A '90-es évek derekán a Renault megmutatta az Espace F1-gyel, hogyan képzelik el a sportos egyterűeket, ám ez már akkor sem volt egy újkeletű ötlet. Az 1988-as Torinói Autószalonon például a Lamborghini mutatott be egy elég merész koncepciót, amely a Genesis nevet viselte.
A Bertone által 30 ezer munkaórával megtervezett jármű a márkától megszokott módon felfele nyíló első ajtókkal rendelkezett, hátul pedig mindkét oldalt tolóajtón keresztül lehetett bejutni a kabinba. A bézs és vörös Alcantarával borított utastér 4-6 embernek biztosított helyet, amelyhez a ma már kicsinek számító, 2650 mm-es tengelytáv is hozzájárult. Az már látványosabb adat, hogy a Genesis 2 méter széles volt.
Hiába Lamborghini, ha már egyterűbe fogtak, figyeltek a praktikumra is. Az ülések elektromosan mozgathatóak voltak több irányban, a jobb elsőt pedig szembe is lehetett fordítani a hátsókkal. Lábtámasz is jutott a hátul ülőknek, valamint egy TV.
Ami a hajtást illeti, a lemezek alatt egy 5167 köbcentis, karburátoros V12 dolgozott 455 lóerővel, a nyomatékot pedig egy Chrysler-féle, 3 sebességes automata váltó juttatta el a hátsó tengelyre (akkoriban a Lamborghinit a Chrysler tulajdonolta).
A motor egyébként a Countach Quattrovalvole modellből származott, és bár nem közölték, hol helyezkedik el, a kialakítás alapján valószínűleg egy orrmotoros modellről van szó. A váltó áttételezése nem a sprinteknek kedvezett, ahogyan az autó 1800 kilós tömege sem.
Annyi biztos, hogy a bemutatásakor mindenki felkapta a fejét a rinocérosz-szerű külsővel ellátott Lambóra.
