Megérkeztek a ködös napok, azokkal együtt pedig az úgy felejtett, retinába égő, agyvizet forraló ködzárófények évszaka.
A nagyvárosokban, főleg a fővárosban talán kevésbé szembetűnő probléma, de vidéken vagy akár csak az agglomerációban élő autóstársaink körében azonban valószínűleg jól ismert, sokszor kárhoztatott jelenség a kiegészítő lámpák helytelen használata. Aki autózott már sűrű ködben vagy egyszerűen csak esőben, sötétben kilométereket egy ködzárófényt használó másik autó mögött, annak valószínűleg örökre nem csak a retinájába, de az emlékezetébe is beleégett a mindent betöltő vörös fény.
Mire való a ködlámpa?
A ködlámpa és ködzárófény a gépjárművek kiegészítő lámpái, amelyek csak és kizárólag indokolt esetben használhatóak.
Ahogy nevükben is szerepel, elsősorban a köd miatt erősen korlátozott látási viszonyok között indokolt a használatuk, mivel a hagyományos tompított fényszóróknál jóval erősebb fényt adnak. A ködlámpa az előttünk lévő útszakaszt világítja meg, továbbá segít abban, hogy a szembe közlekedők korábban észleljék járművünket. A ködzárófény feladata, hogy segítsen időben észrevenni járművünket a hátulról érkező többi gépjármű számára.
Mit mond a jogszabály?
Keveset, bár kétségtelen, hogy a lényeg benne van:
„Tompított vagy távolsági fényszóró helyett vagy mellett ködfényszórót, továbbá hátsó helyzetjelző ködlámpát abban az esetben szabad használni, ha a látási viszonyok ezt indokolják”.
Az indokoltságot tehát az autósnak kell eldönteni, illetve mérlegelni, sokan már itt megbuknak, hiszen a hóesés, szakadó eső nem minősül ilyen indoknak, mégis bekapcsolják a kiegészítő lámpákat. Esőben különösen veszélyes a közlekedés többi résztvevője számára, hiszen a nagy intenzitású ködfények tovább erősíti a nedves aszfaltról történő visszatükröződés, illetve az esőcseppek okozta fénytörés.
Akkor mégis, mikor használjuk?
Nem lenne túl bölcs dolog a KRESZ szabályt átfogalmazni, de egy kis egyszerűsítést talán megengedhetünk magunknak: ködben. Méghozzá sűrű ködben, amikor valóban be tudja tölteni funkcióját a ködlámpa. Nem tilos, de például településeken belül, felkapcsolt közvilágítás esetén ritkán lehet indokolt a használatuk.
Lakott településen kívül a ködfényszórót akkor érdemes használni, ha nem halad előttünk más jármű, ha utolérünk valakit, akkor érdemes lekapcsolni azt, hiszen az előttünk haladó jármű már többet segít a biztonságos haladásban, ráadásul annak sofőrjét zavarhatja a visszapillantók sugárzó erősebb fény.
A hátsó ködlámpa, ködzárófény még zavaróbb a mögöttünk haladók számára, jelentősen megnehezíti a koncentrációt és tovább rontja a látási viszonyokat. Ha valaki mögénk ér, győződjünk meg arról, hogy észrevett minket – ha látjuk a tükörben a tompított lámpái fényét, akkor ő is lát minket – és kapcsoljuk le a ködzárófényt.
Ez az, amit sokan elmulasztanak, kellemetlen és balesetveszélyes helyzeteket teremtve az utakon. Ne felejtsük el soha: nem egyedül vagyunk az úton, az összes többi közlekedővel együttműködve nem csak az a cél, hogy eljussunk A-ból B-be, hanem az, hogy biztonságosan, épségben tegyük ezt meg.
Mit tehetünk, ha az előttünk haladó nem kapcsolja le a ködzárófényt?
Ha tömören szeretnénk válaszolni: nem sok mindent. Szabályosan és a közlekedést nem veszélyeztetve legalábbis nem, talán az egyetlen ilyen megoldás, ha félreállunk egy rövid időre, kidörzsöljük a szemünkből a vörös lámpa emlékét és kiengedjük a felgyülemlett gőzt az agyunkból, majd folytatjuk utunkat.
Vannak azután az alternatív megoldások – ezekhez várjuk a tippeket a közösségi oldalunkon, hozzászólások formájában – amelyek közül azonban valószínűleg kevés lesz szabályos. Rendben, tegyük a szívünkre a kezünket: valószínűleg már a legtöbbünkkel megesett, hogy hosszú kilométereket autózva a vörös ködzárófény mögött megpróbáltunk jelezni akár a saját első ködlámpák fel-le kapcsolásával, akár a reflektor felvillantásával.
A rossz hír, hogy egyik sem szabályos, ráadásul az átlagosnál rosszabb időjárási viszonyok között benne van a pakliban, hogy csak megzavarjuk az előttünk haladót, és sokkal nagyobb baj történik, mint amit az úgy felejtett lámpájával okoz.
Az előzés szintén nem biztos, hogy jó opció, bár elvileg szabályos lehet, azonban sűrű ködben finoman szólva is van benne rizikó, ilyenkor jól jön a végtelen türelem. Az ilyen szituációknak szerepelniük kellene mindenképpen egy esetleges, a jogosítványhoz kötött pszichológiai vizsgában, amelynek szükségszerűsége időről-időre felröppen, de egyelőre csak a hivatásos sofőröknek kell teljesíteniük.
A legszabályosabb és legbiztosabb megoldás mindenképpen a ködzárófényt indokolatlanul használó kezében van, hiszen csak egy gombnyomás a megoldás. Nagy kérdés, hogy ha sok esetben, ideális körülmények között az index használata is lehetetlen küldetésnek tűnik sokak számára, akkor mi várható el egy ködös, mellé esetleg még csúszós, esős, havas időben a hazai átlag – vagy talán helyesebben: átlagon aluli – sofőröktől?!
Mindenesetre vigyázzunk egymásra, figyeljünk egymásra. Ha tudunk.
