Egy rövid olaszországi látogatás alkalmával is rengeteg élménnyel lehet gazdagodni, ez most sem volt másképp
Tudom, hogy az Alapjárat nem egy motoros oldal (még) , de engedd meg nekem, hogy egy kis kitekintést tegyek, ugyanis a hétvégén egy kirándulás keretében Misano környékén túráztam barátaimmal.
Sokszor kérdezték már tőlem, hogy miért szeretem Olaszországot. Általában mindig más választ kaptak tőlem, ez nem azért van mert szenilis vagyok, hanem mert nem tudom pontosan megmondani az okát, ez egy összetett dolog. Az emberek, a táj, a hatalmas terek, az autó- és motorversenyzés iránti elkötelezett fanatizmusuk egyszerűen magával ragadt évekkel ezelőtt és nem tudom megunni. Mindig gyermeki rajongással várom az újabb és újabb olasz túrákat. Szerencsére volt jó pár az elmúlt években. A teljesség igénye nélkül: Lignanotól kezdve a Misanói Superbike VB-n keresztül a maranellói és modenai Ferrari múzeumokon át a Toszkán vidékig rengeteg arcát láttam már az országnak, azonban még mindig van mit nézni...
Évekkel később ismét Misano lett az úticél, azonban most kevésbé volt kötött a program, így be tudtuk barangolni a környéket, ahol a legtöbb olasz nemzetiségű Moto2-es és Moto3-as pilóta tengeti mindennapjait.
Pénteken hajnalban elindultunk Budapestről Ca’ Rastelli felé, egy kis falucska a pályától úgy 3 km-re. Az nap délután meg is érkeztünk a szállásra, amely minden várakozásomat felül múlta! A tipikus olasz környezet azonnal magával ragadott ismét. Vacsora előtt a többiek lepihentek, mi viszont Krisztián barátommal elindultunk gyalog a Misanói MotoGP pályára, közben pedig gyönyörködtünk a táj szépségeiben, az öt celsius fok körüli hőmérséklet kifejezetten jól esett, na meg a séta után a vacsora is...
Szombaton reggel viszonylag korán kezdtük a napot, reggeli után azonnal autóba pattantunk és meg sem álltunk Tavulliáig, ahol Valentino Rossi főhadiszállása, saját versenypályája és a szülei házából átalakított kávézó található. Mondanom sem kell, hogy még a szalagkorláton is sárga alapon fekete 46-os szám díszelgett, majd egy kanyar után egy hatalmas poszter tárult elém az autó szélvédőjén keresztül, ami a már említett kávézótól nem messze található.
A MotoRanch-hez sajnos nem engedtek túl közel, de a kilátás kissé felejtetni tudta ezt velem. A vendéglátó egységben természetesen a kapucsínómon is, az ominózus 46-os szerepelt. A falakat mindenhol a Doktorról keszített fotók díszítették, valamint sisakjai, bőrruhái ami különleges hangulatot adott az egész helynek.
Egy kiadós olasz ebéd után Marco Simoncelli szülőfalujába, Corrianóba látogattunk. A “La Storia Del Sic” egy múzeum, ahol Simoncelli pályafutásának állomásait veheti szemügyre a látogató. Az első mini motójától kezdve a Pasini Racinges bőrruháján keresztül rengetek emlék közt juthatsz el a MotoGP-s motorjáig, amit egy berendezett boxban csodálhatsz meg. Itt látható többek közt az a bőrruha is, amiben utolsó versenyén, Malajziában rajthoz állt 2011-ben. Annyira különleges atmoszférája van a helynek, hogy konkrétan a libabőr futkosott a hátamon ott jártamkor.
Ezután pedig egy rövid pihenő következett, majd az RXP Pasini Racing (igen, jól emlékszel, ennél a csapatnál pallérozódott Marco Simoncelli és Valentino Rossi is) évzáró vacsorája következett aminek a szállásunk nagyterme adott otthont, amelyen sok Moto2-es és Moto 3-as és GP pilóta is tiszteletét tette. Mindegyikük roppant közvetlen volt, akárcsak Luca Pasini, a csapatfőnök, akinek hatalmas tekintélye van a motorsportban. Nem derogál neki méretet venni a gyerkőcökről a bőrruhához, vagy kint állni és stopperrel mérni az idejüket a pálya szélén, majd elmondja nekik egytől egyig, mit kéne másképp csinálni, hogy gyorsabbak legyenek. Ennyi év után is megvan benne az alázat a sport iránt.
Alkalmam nyílt találkozni Paolo Simoncellivel is családias környezetben, illetve Franco Morbidellivel is sikerült egy közös képet készítenem.
Az RXP Pasini Team színeiben három tehetséges fiatal is ringbe száll 2019-ben az Olasz Bajnokságban! Kecskés Bence, Kecskés Tamás és Bereczki Dávid az elmúlt szezonban már bizonyították, hogy vannak olyan gyorsak, sőt még gyorsabbak, mint az olaszok!
Sok sikert kívánok a srácok!
Köszönöm szépen a Kecskés-, illetve a Bereczki-családnak az invitálást és az egész hétvégét! Meglehetősen erős évindítás volt ez számomra.
