Hoztam néhány képet a stance fellegvárából, Wroclaw-ból.
Sokat gondolkodtam, hogy miképpen tudnám a legjobban visszaadni milyen élmény a RACEISM egy olyan benzinbuzinak mint én, és azzal a szomorú hírrel kell szolgáljak, hogy sehogy. Ahhoz, hogy tényleg megértsd azt a vibe-ot ami ezen a 3 napon körbe lengi a Wroclaw Stadiont, ahhoz bizony ott kell lenni. De azért teszek egy próbát, hogy legalább jövőre ne hagyd ki Te sem!
Először is a várakozások, amikkel érkeztem Lengyelországba 99%-ban felül lettek múlva. Azért nem 100%-ot említek, mert sajnos egyetlen egy S30-as Datsun sem jelent meg a kiállításon, pedig tudom, hogy akad Európában nem is egy igazán szemrevaló. Na se baj, elengedtem, ritka kocsi, és amúgy sem feltétlenül stance-re építik.
Tehát 8 óra autópályázás után megérkeztünk, levágtuk a cuccainkat a hotelben és már mentünk is ki a stadionhoz, ugyanis délután 4 órás kezdéssel drift edzés zajlott a parkolóból kialakított pályán. Amikor kiértünk, csupán néhány BMW körözött szolidan a pályán, így arra jutottunk, hogy a nagy buli úgyis másnap lesz, nézzünk inkább körül. És ez volt az a pont, ahonnan megszűntem nyaralni, és megint 2 napon át egy 3 colos kijelzőn, vagy egy keresőben néztem a rendezvényt. Egyszerűen még sosem láttam ennyi autót egy helyen, ahol egyetlen egy példány sem gyári.
Ellenben sehol egy gagyi megoldás, egy szakadt outfit minden kiállított autó egyszerűen tökéletes volt. És persze annyira alacsony, amennyire csak lehet. Egészen mostanáig sok tuning rendezvényen voltam, annál is több drift versenyen. Láttam már ezt, azt… Itt viszont egy új dimenziója nyílt meg a stance fogalmának, és magának a rendezvény fogalmának is. Az, hogy volt olyan sarok, ahol egy kupacban állt egy MkIV Supra, egy R32 Skyline, egy R34 Skyline és egy RX7 teljesen természetes. Akárhova néztem találtam egy japán gyöngyszemet, amiért a fél életem odaadnám ott helyben.
Rettentően fájt a szívem, hogy a saját autómmal nem tudtam nevezni idén, illetve hogy nem azzal vállaltam be ezt az utat. Úgy lett volna az igazi, jövőre biztos, hogy lehozom, még akkor is, ha nem jutok be a kiállítók közé. Összegyűlt Európa stance-jdm krémje az tuti, számos Instagramról már jól ismert autót fotóztam le, és nagy örömömre egy angol MX-5 tulaj barátom is eljött, akinek szintén ott fog állni jövőre az autója az enyém mellett. Legalábbis ezeket a reményeket állítottuk a nagy hüledezések és szívmegszakadások közepette.
Örülök, hogy kimentünk az első nap végére is, így volt esélyem brutál tömeg nélkül lefotózni a kedvenceimet. Bár csak másnap jöttünk rá, hogy a felhozatal felét, ha láttuk, és a fő attrakció szombaton lesz, azért megérte. A második napon már egészen erős dorifto felállás alakult a depóban és a pályán, és bár nem lett volna szabad bemennünk a kordonok mögé, a társaságban volt kellően eltökélt huligán hogy rávegyen mindannyiunkat az illegális bemászásra. Megérte öcsém, de még mennyire!
Arról nem beszélve, hogy igazából senki nem szólt egy szót sem érte, amikor túl közel mentünk a pályához oda sétált egy biztonsági őr, hogy nem kéne gyerekek, de egyébiránt nem küldtek ki minket. Hozzátenném, ez nap elején történt, és szerencsénk volt, mert nap végén már nem volt besurranó út, és szigorúan kiküldtek minden nem oda tartozó nézőt. Talán a drift volt az egyetlen pillanat, amikor leemeltem a gépet a fejemtől és a szememmel is néztem, megéltem a dolgot. A megindító sáv legszélén álltunk, full veszélyes, de nem érdekelt egyikünket sem.
Ezek a lengyelek amúgy nem normálisak, és a dori verseny sem volt komoly, életemben először úgy láttam hivatalos rendezvényen embereket autózni, hogy csak és kizárólag az élményért, a show kedvéért a szórakozásért teszik, amit teszik. Tiszta Amerika! Volt egy rózsaszín cabrio E46 BMW, egy gizda szőke srác vezette, bmx bukósisakban, 3-an ültek még bent rajta kívül, nyitott tetővel, ami önmagában is elég ritka látvány egy versenypályán, de ezeknél egy-egy sör is volt a kézben. Egy igazi szerencsétlen volt a gyerek esett-kelt, ráadásul annyira alacsonyan volt a kocsi, hogy minden kanyarban leszakadt a bódéból valami, de annyira vicces volt, és annyira őszinte, hogy kit érdekelt, tud-e menni.
Persze ez csak az egyik véglet, a másikon bizony nagyon jó pilóták is felálltak a pályára és megmutatták, hogyan kell 2 centiméterrel a fal mellett kilinccsel előre haladni, brutál verseny livery-k és többszáz lóerő minden méteren. Nagyon király volt, örök élmény marad. Órákig tudnék még írni apró részleteiben az eseményről, de semmi sem adná vissza, milyen élőben. Azért ha mégis érdekelne, mi volt idén a RACEISM-en, itt a hivatalos event videó és egy galéria, ami kedvenceimet tartalmazza. Have fun! Vagy ha az esemény szavaival szeretnék élni, GO HARD!
Fotók: Rupa Adrienn
