2017. június 29. | 12:47

Ha ki kellene választani a Toyota legjobb autóját, mindent figyelembe véve legtöbben kérdés nélkül a Suprát mondanák

A kóros autóbuzériában szenvedők esetleg bedobhatják az AE86-ot, a terepjárók szerelmesei a Land Cruisert, vagy az elpusztíthatatlan Hiluxot, de a legtöbb ember igazi vágyálma akkor is a negyedik generációs Supra marad.

De mégis mitől ilyen jó? Oké, hogy a Halálos Iramban lenyomják vele a Ferrarit, esetleg ezzel csúszod a legnagyobbat a Need for Speedben, de sokak szerint ez csak egy felkapott, túlértékelt átlagos japán sportkocsi. De nem, nem az, a Supra jogosan érdekelte ki a hírnevet.

A Toyota Supra történelme

A Supra gyökerei egészen a 2000GT-ig nyúlnak vissza. Ugyan a két típus ciklusai között 8 év eltelt, de sokat örökölt a nagy öregtől. Az első három Supra generáció erőforrásai a 2000GT motorjának közvetlen leszármazottját használták, emellett a belső tér és a forma is sokat merít a Toyota szintén ikonikus régi sportautójából.

1978-ban jelent meg az első Celica XX, Japánon kívül pedig a Celica-Supra ami a Celica alapmodelljére épült. A sornégyest sorhatra cserélték, így a kasztni is hosszabb lett. A Toyota ambiciózus célja a Datsun egyeduralmának megtörése volt. GT autó révén, a sportosság mellett a kényelem is fontos volt, ezért a convenience package már ekkorra magába foglalta a tempomatot, az elektromos ablakokat, az elektromos napfénytetőt és a centrálzárat is. 1981-ben pedig a világon elsőként kínálták a navigációs fedélzeti számítógépet egy XX-ben.

1981-ben a Celica teljes átdolgozáson esett át, a Supra pedig Japánban továbbra is XX néven futott. A közös platform továbbra is maradt, de markánsabb eltérések fedezhetőek fel a két modell között, például az XX már bukólámpákkal gurult ki a gyártósorról. A külső változtatások mellett az 5M motor folyamatos fejlesztése sem maradhatott el, az előd rendelhető kényelmi extrái pedig már alapfelszereltségnek számítottak.

1986 az első igazán nagy változás éve. A Supra ekkor vált ki teljesen a Celica családból. Az elsőkerék-hajtás gyors terjedésével a Celica hajtáslánca módosult, szerencsére a Supra továbbra is vérbeli hátsókerekes sportautó maradt. A legnagyobb rendelhető motor ekkor már 3 literesre hízott, és akár turbófeltöltős változatban is kapható volt. Kezdeti gyermekbetegségek után egy erős és megbízható szívet hoztak össze a japán mérnökök, ami megalapozta a későbbi 2JZ sikerét. A név ekkor már presztízzsé vált a Toyota számára, magában hordozta a sportosságot és innovatív technológiát. A japán autógyár ilyenkor már pályára is vitte gyermekét, az A csoportban bizonyíthatott.

Az A80 program 1989-ben indult, a Toyota nagy erőket fektetett a negyedik generációs Supra fejlesztésébe. A végső tervek '90-ben el is készültek, '92-ben pedig elkészült egy 20 darabszámos teszt széria. A tömeggyártásra egészen 1993-ig várni kellett. A teljesen átformált karosszéria kerekded formát vett fel, eldobták a bukólámpákat és a 2000GT vonalai dominálnak. A motortérbe a 2JZ szívó és turbós változatai kerültek, amihez már "csak" egy jó hajtás, futómű és fékrendszer kellett, a Toyota pedig nem okozott csalódást.

Az A80 - 2JZ kultusz

Megjelenése után, az autós köznyelvben csak Mk. 4 Supraként elhíresült A80 egy csapással megrengette a sportautópiacot. A japánok elérték céljukat, a befektetett munka megtérült, a sajtó és az autózás szerelmesei is a lehető legpozitívabban fogadták a sportcsodát. A Supra annyira sikeres lett, hogy hamar felkapott lett a populáris kultúrában is, elég csak a Halálos Iramban filmekre gondolnod. Mégis mi az oka mindezeknek?

Első ránézésre is látszik, hogy a kerekded forma a mai napig kívánatos, de ne felejtsd el, hogy ez egy 1990-es formaterv. Ekkoriban még a legtöbb gyártónál az egyenes vonalak futottak, így a japán fastback coupé megjelenése meglehetősen futurisztikus volt. Az esztétikumon kívül a Toyota felismerte, hogy fontos a tömeget is leszorítani. Rengeteg alkatrésznél használtak alumíniumot, ilyen a motorháztető, a targatető-panel, a zárhíd, valamint az olaj és váltóolaj teknők. Ezen felül üreges vázakat használtak a kárpitokhoz, magnéziumötvözet kormánykereket, műanyag üzemanyagtartályt, gázzal töltött hátsó szárnyat és egycsöves kipufogót szereltek az autóba. A duplaturbós modell így 1560 kilósra sikeredett, 53-47 arányú súlyelosztással.

Az erőért a szintén legendás 2JZ kódnevű modell felelt, ami kapható volt szívó (2JZGE) és turbós (2JZGTE) változatban is, az igazi hírnevet utóbbi nyerte el a Toyotának. A fejlesztés gyakorlatilag egy válasz a Nissan RB26 motorjára, illetve a fő inspirációt is innen nyerték. A 2997 köbcentis szekvenciális töltésű, duplaturbós motor annyira jól sikerült, hogy jelenleg is folyamatosan drágul, a kereslet iránta pedig nem apad. Híresen erős és megbízható motorok, amik versenycélra is tökéletesen alkalmasak. A "gentleman's agreement" szerint a japán belpiacos motorok 276 lóerőre voltak korlátozva, az európai modellek pedig 320 lóerőt adtak le. Valójában gyárilag erősen túlméretezett erőforrások születtek.

Az üzemanyagrendszer, a turbó légáramlati rendszere és a motor belső alkatrészei is alkalmasak voltak az 500 lóerős teljesítmény kiszolgálásához. A soros hathengeres felépítés pedig biztosította a minimális vibrációt, így a motor hosszú ideig foroghat magas tartományokban is. Az itt használt öntöttvas blokk ugyan korszerűtlen és nehéz az alumínium motorblokkokhoz képest, de sokkal tartósabb. Ezek mellé egy jól átgondolt kenési rendszer és szelepvezérlés társult. Nem csoda tehát, hogy a 2JZ motorok megbízhatóság és teljesítmény terén máig páratlannak számítanak.

A Soarernél már jól bevált futóművet örökölte a Supra, a fékekhez pedig Forma-1-es technológiát kölcsönöztek. A méretes tárcsákat harapó nyergek működését egy 4 csatornás, 4 érzékelős pályára optimalizált ABS rendszer vezérelte. A Car and Driver 1997-es féktesztjén fékteljesítménye világrekordot döntött, amelyet 7 év után a Carrera GT döntött meg.

A japán autók kritikus eleme a belső, vagy elnagyolt, vagy semmilyen, vagy szétesik. Az A80 belseje az esélyekkel szembe megy, tartós és még jól is néz ki. Az utasfülke vezető központú műszerfalat kínál, egyszerű 3 műszeres óracsoporttal, alacsony üléspozícióval. Pontosan azt nyújtja amit egy sportautónak nyújtania kell.

Az utolsó szériás Suprát több mint 9 évig gyárották. A '90-es évek végére az eladások visszaestek, valószínűleg ekkorra már mindenki beszerzett egyet, aki megengedhette magának. A gyártósorok 2002 augusztusában álltak le, a Supra ekkorra már nem tudott megfelelni a szigorodó emissziós előírásoknak.

Toyota Supra: a jelen

A Supra népszerűsége máig töretlen, köszönhetően az utólagos építhetőségének. Viszonylag kevés ráfordított pénzzel az amúgy is bődületes teljesítmény akár 2000 lóerőig is fejleszthető. A legbeváltabb recept a szekvenciális turbókat egy szimpla, nagyobbra cserélni, módosított vezérműtengellyel, erősített főtengellyel és nagyobb mennyiségű üzemanyag-ellátással. Az eredmény egy tetszőlegesen hangolható bestiális motor, ami minden körülménynél megállja a helyét.

Természetesen a külső kiegészítők terén is a mai napig van ellátás, a tuningcégek a mai napig adnak ki hozzá elemeket. Nem csoda, hogy mára ritkábbak az érintetlen, mint az épített darabok. Az A80 ára napról napra drágul, ezért minél előbb beszerzed álomautód, annál jobban jársz, sőt, befektetésnek sem utolsó.

Toyota Supra: A jövő

Nem meglepő tehát a Toyota Supra sikeressége, a kérdés már csak az, hogy 15 év után érkezik-e az ötödik generáció. A japán gyártó évek óta pedzegeti a témát, de semmi konkrétumot nem lehet tudni. A sajtó egyöntetűen borítékolja, hogy az FT-1 lesz a következő Supra. Egy biztos, ha a Toyota nem villant nagyot, a sajtó és a rajongók csalódottságát nehéz lesz kárpótolni.