Shinichiro Shirasaka Nissan Skyline R33 GTR-je nem csak az optikai tuningról szól.
Van egyfajta bája azoknak az autóknak, amiknek tulaja megszállott lelkesedéssel igyekszik a legfeszesebb versenyautó látszatát összehozni a vason, de igazából a technikai tuning helyett csak a vizuális átalakítás készül el. Földig érő lökhárítók, látványos küszöbök, ne adj’ isten diffúzor is befigyel hátul a vasalódeszka alatt, de tulajdonképpen a verda technikailag gyári, így pályakörülmények között elvérzik. Ez is egyfajta modellezés, valaki repülőket ragasztgat a konyhapulton, mások plasztikvilágokat hoznak létre a pincében, és megint mások 1/1 méretarányú versenyautókat szögelnek maguknak a garázsban.
Persze mint mindent, ezt is különféle szinten lehet csinálni, van olyan, aki csak a látványra megy, mások pedig a használati élményt sem tartják utolsónak, akárcsak a makettezés és a modellezés közt lavírozna a lelkes autóépítő. Bár mindenhol megvannak azok a benzinvérű örültek, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve csúcsra járatják autórajongásuk, a komoly használati értékkel bíró, nem szimplán versenyautónak látszó önmegvalósítások hazája Japán.
Van valami perverz abban, ahogy a sűrűn lakott szigetország szakijai képesek hozzányúlni egy-egy gyárilag is elképesztő műszaki csodához, mind a külső, mind belső terén. Persze vannak vadhajtások, amikor a keleti mitológián nevelkedett titánok messzire engedik fantáziájukat, mint például a bosozoku stílus rajongói, de én most a nyugati szemnek is tetsző kategória képviselőjét emelném ki. Mert ezek a zártpályás versenyautókra hajazó vasak finoman táncolnak az ízlésesség határán, mindezt úgy, hogy közben a funkcionalitásuk is javul, durván. Persze nem a komfortról beszélek, hiszen itt a cél egy gyönyörűen letisztul versenyautó formavilága és teljesítménye némi kompromisszummal vegyítve az utcai használatért.
Nagy meglepetés nincs abban, hogy Shinichiro Shirasaka alapnak egy Nissan R33 GTR-t választott. Az autó gyári paramétereivel is kiváló, de Shirisaka átszabta, ezzel megvalósítva gyerekkori álmát. Első ránézésre nagyon agresszív látványt nyújt, a világoskék fényezéssel és a 18x11 colos fekete Work Meister S1 felnikkel szerelt szörnyeteg. Azonban ahogy az ember végig nézi a részleteket, feltűnik, hogy tulajdonképpen a lökhárítók gyáriak, viszont sok kis aprósággal van kiegészítve. Az első GTR lökösre az Auto Select Devil karbontoldatai és légterelői kerültek. A gyanúsan nagy kerekek természetesen nem fértek volna el a gyári sárvédők alatt, így a Real Factory M által készített szélesített ívek kerültek az autóra.
Egy remek videós összefoglaló a Tokyo Tuner jóvoltából erről a perverz rizsrakétáról:
Ha úgy érzed, ezen az autón megtaláltad azt, amit azonnal megvennél az R33-ra, elárulom, hogy a motorháztető a Wurz carbon terméke, a küszöbtoldatokat a Hasemitől rendelheted meg, a hátsó karbon diffúzort pedig Top Secret szállította. A Voltex szárny talán kissé túlzásnak tűnhet, de valahogy mégis jól mutat a GTR-en.
Mivel az autó vérprofin van összerakva, a kiegészítők mellett a színösszeállítás is tudatosan megtervezett, a kék-fekete uralkodó színeket a zöld vonószemek és fékek teszik harmonikusan izgalmassá.
Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy az autó versenypályára termett, mint a futómű alatta. Ez az autó nem show car, nincs alatta air ride. Kőkemény, 14k/14K custom circuit specs Buddy Club gólyalábak figyelnek alatta, de számos Cusco és ARC alkatrész teszi vagánnyá az autót, és természetesen az összekerékkormányzás is ki van iktatva rajta. Tulajdonképpen az autó képességeit tekintve tudja azt, ahogy kinéz, igaz jellemzően ezeket a hibátlanul megépített látszatversenyautókat nem autózzák ki a tulajok. De azért a technikának hoznia kell a szintet, amilyennek látszik és éppen ezért Shirasaka R33-án a V35-ös Skyline, vagyis Infiniti G37 féke segít az agresszívabb lassításokkor.
Az autó belseje puritán, mint egy igazi versenyautó, persze itt is minden az igényesen összeválogatott dolgokról szól. Ami viszont sokkal izgalmasabb, hogy az igényes japán tuner véletlen sem hagyta gyári állapotában a motort. A gyári RB26 szét lett borítva, és kapott egy stroker kittet, és az így már 2,7 literes motor vezérműtengelyei helyett is egy pár HKS 264-es tengelyt a kedvezőbb gázáramlás érdekében. A turbóknál sem maradt el a technika hegyezése, HKS GT2530-at kapott, a megfelelő mennyiségű üzemanyag és levegő nyomásáról is HKS termék gondoskodik, ez a kis attrakció pedig szépszámmal növelte a ménest a gépháztető alatt. Nem csoda, hogy az 550 lóerős teljesítményhez szükség volt az ATS duplatárcsás karbon kuplungszettjére is, hogy egy nagyobb gázfröccsnél ne úgy égesse rommá a tárcsát, mint Joli néni az ezres Swiftét a Tesco mélygarázsból felfele.
Összegezve: nem elég, hogy az autó amúgy gyönyörű és nagyon igényesen van összerakva, technikailag is hozza azt a teljesítményt, amit ránézésre tudnia kell. Ez egy tökéletes életnagyságú modell, egy minden porcikájában pályázásra alkalmas halhatatlan japán versenyautóról.
