2018. december 07. | 17:03

A Tokiói Autószalon a világ nívós eseményeinek egyike, ahol a tunerek büszkén mutathatják meg több hetes vagy akár hónapos munkájuk virágzó gyümölcsét. Az Edge Customs ízléses kitet készített ennek a Dodge Challengernek!

1970-ben mutatkozott be az amerikai gyártó által nevet kapott Challenger, vagyis annak első generációja. Négy éven át gyártották, az azt követő négy évben pedig mondhatni nem történt semmi az autóval, ’78-tól kezdtek el a második generáción munkálkodni. A jelenlegi, harmadik viszont immáron tíz éve porondon van.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A három generáció során készült modellek nagyban különböznek egymástól, de előnyükre szolgál, hogy mindegyiknek meg van a maga szépsége. Szívemhez legközelebb talán az igazi klasszikus, amerikai izomautót képviselő ’70-es modell áll, de, amint megláttam ezt az ízlésesen kipofozott példányt, melyet a Tokiói Autószalonon állítottak ki, bevallom, kicsit elgondolkodtam.

Sok tuner abba a hibába esik, - ha egyáltalán ezt lehet hibának nevezni – hogy addig-addig módosítgatják autójukat, amíg az már szinte teljesen funkcionalitását veszti. Nem túlzok, ha azt mondom, porig van ültetve ez a Challenger, de ez a folyamat része, itt elsősorban nem a használhatóságot, hanem a szépséget kell figyelembe venni. Továbbá gondolj csak bele, mennyi munka rejlik ebben a több tonnás vasmasinában…

Az Edge Customs műhelye csodálatos body kiteket fejlesztett többek közt Mustangok és Challengerek számára. Noriyoshi-san elképzelése az volt, hogy minél jobban kihangsúlyozza az autó mérete-adta lehetőségeket.  Olyasmin törte a fejét, ami nem csak az „agresszív faktort” jelképezi, hanem egy kis versenyszellemre is hajaz.

Hogy mindez kivitelezhető legyen, Noriyoshi-san sárvédőket tervezett a járműre elölre és hátulra, továbbá olyan elemeket szerelt az autóra, melyeknek fontos aerodinamikai szerepük van. Oldalra szoknyák, elölre splitter, a vadonatúj hűtőrács két oldalához pedig légterelő-elemek lettek illesztve.

A kacsafarok-szárnyra külön kitérnék, ugyanis rendkívül jól passzol az SRT méretes hátsójához, továbbá erőteljesebbé és sportosabbá varázsolja azt. A jármű alá AirREX felfüggesztést operáltak, a végső megjelenést Work Meister S1R kerekek és Pirelli P Zero abroncsok teszik teljessé.

Az R-Line kit összességében pont olyanná tette az autót, amilyet Noriyoshi-san elképzelt. Kissé elszomorít, hogy az autó belsejéről és teljesítményéről nem közöltek információt, de, mint ahogyan azt már az elején említettem, ezesetben a külső a lényeg. Remélem azért a legnagyobb, 6,4 literes V8-as erőforrás duruzsol az autó motorterében. Ezzel a motorral egyébként a Challenger 485 lóerős teljesítményre képes, melyet 6100-as fordulatszámon ad le.