A szarvast egy másik autó ütötte el először, onnan került a közútkezelők autójára.
Horrorbaleset történt február 13-án kora reggel, amikor a Közútkezelő munkatársa egy brigádszállító autóval haladt a 76-os úton. A teherautóval Körmendről Nagykanizsára tartott, amikor kigurott elé egy szarvas.
Az állatot először egy szemből érkező autó kapta el és ütötte fel a levegőbe. Ezt követően a tehetetlen állat nekicsapódott a Közútkezelő autójának, amit pont a szélvédő tetején talált el.
Mivel az állat közel 300 kiló és lendületből sem volt hiány, kiszakította a tetőlemezt és a szélvédőt az oszlopok között és beesett a brigádszállító autóba. Egyedül egy 36 éves férfi volt a járműben, ő vezette.
Sajnos az állat eltalálta, és azért is egy órán keresztül közdöttek a mentők, hogy egyáltalán kórházba szállíthassák. Miután sikerült elszállítani Szombathelyre, megműtötték a férfit, de állapota még így is válságos.
Felesége megtörten adott interjút a Blikknek, amiben elmondta, hogy már az orvosok sem reménykednek a férje állapota miatt. A fején egy sebet össze sem tudtak varrni és egyelőre nem reagál semmire.
A férfinek felesége mellett 5 és 7 éves gyermekei is vannak, akik tudják, hogy apjukkal baleset történt, de nem mondták még el nekik, hogy ennyire súlyos a helyzet. A fiatal férfi gépkezelőként dolgozott a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-nél.
A szembe érkező autót vezető férfi karcolásokkal megúszta az esetet. Bár az ő autóját is csúnyán összetörte az állat, az A-oszlopok felfogták a nagy súlyt. Sajnos a Közútkezelő autójánál az oszlopok közé esett az állat, így itt nem segíthetett a biztonsági utascella.
A vadgázolás egyébként sokszor kivédhetetlen, mert nincs mindig lehetőségünk korrigálni az állat láttán. Sokan ilyenkor lefagynak és képtelenek reagálni, de van, hogy a közlekedési helyzet nem engedi a kitérést. Feltehetően a Magyar Közút munkatársának sem volt esélye kivédeni a balesetet. Sok országban felkészítik a sofőröket ilyen helyzetre - jellemzően északi országokban - nálunk ez sajnos még nincs napirenden.
Ez a szomorú eset is felhívja a figyelmet arra, hogy azokon a területeken különös óvatossággal kell közlekedni, ahol a vadveszélyre figyelmeztető táblákat kihelyezték. Célszerű mérsékelni a sebességet, úgy nagyobb az esély arra, hogy elkerüljük az ütközést.
Jár-e kártérítés vadgázolás esetén?
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy abban az esetben jár-e kártérítés, ha a vadbaleset olyan útszakaszon tröténik, ahol vadveszélyt jelző tábla van kihelyezve. Máshogy megfogalmazva a kérdést, mentesíti-e a vadásztársaságot a kártérítési fellősség alól a tábla kihelyezése?
Ennek korábban utánajártunk a das.hu szakértőjének segítségével. A bírói gyakorlat hosszú ideje következetesen a Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemek találkozására előírt szabályait alkalmazza, ha vad és gépjármű ütközik össze közúton, írta meg nekünk dr. Bálint Boglárka.
Ennek alapján az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.
Ha az egymásnak okozott kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.
Ez a szabályozás azonban nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy önmagában a vadveszélyt jelző tábla kihelyezése, vagy éppen kihelyezésének elmulasztása megalapozza-e a vadásztársaság felelősségét. A kérdésre nem is lehet ilyen egyértelmű választ adni, a bíróságok ezen ügyekben is az eset összes körülményét vizsgálják.
Kijelenthető ugyanakkor, hogy a vadat elgázoló autótulajdonos jogi szempontból sajnos akkor van a legnehezebb helyzetben, hogyha a balesetre fő- vagy mellékútvonalon kerül sor, ahol vadveszélyt jelző tábla is kihelyezésre került. Ezekben az esetekben sajnos szinte lehetetlen a vadásztársasággal szemben eredményesen fellépni, így bár önmagában a gépjármű sofőrje sem tehető felelőssé a balesetért, mégis mindegyik fél maga viseli a kárát.
Sok esetben felmerül továbbá, hogy a vadveszélyt jelző táblát egy kiegészítő táblával látják el, amely jelzi, hogy hány méteren kell számítania a gépjármű vezetőjének arra, hogy az úton vad bukkan fel. A bírói gyakorlat alapján ugyanakkor kijelenthetjük, hogyha a baleset nem sokkal messzebb következik be, mint a tábla hatályának vége, úgy szintén nincs sok esély a sikeres igényérvényesítésre a vadásztársasággal szemben.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a vadveszélyt jelző tábla hiánya önmagában nem alapozza meg a vadásztársaság felelősségét. Ehhez ugyanis az kell, hogy a vadásztársaság oldalán felmerüljenek olyan körülmények, amelyek a felróhatóságot megalapozzák. Főszabály szerint ugyanis a vad közúton történő megjelenése nem minősül jogi értelemben vett rendellenességnek, így csak a vadásztársaság felróhatósága esetében bízhat kártérítésben a gépjármű tulajdonosa.
A vadásztársaság akkor kötelezhető kártérítésre, hogyha a baleset közvetlenül vadászati tevékenységre vezethető vissza, az út közelében etetőt, itatót létesített, elmulasztotta kérni a vadveszélyt jelző tábla kihelyezését vagy éppen fokozottan vadveszélyes helyen elmulasztotta az állományritkító vadászatot. Ezekben az esetekben sajnos jelentős problémát jelent a bizonyítás is, a gépjármű tulajdonosának kell ugyanis bizonyítania azt, hogy a vadásztársaság felróhatóan járt el.
Fontos ugyanakkor, hogy a bírói gyakorlat alapján autópályán és gyorsforgalmi úton a sofőröknek nem kell számítaniuk arra, hogy az úttesten vad jelenik meg. Ha a sofőr betartotta a KRESZ szabályait, akkor ezekben az esetekben a kár áthárítható arra a vadásztársaságra, amelynek területéről a vad az úttestre tévedt, illetve bizonyos esetekben a közútkezelőre. A bírói gyakorlat ugyanis elsődlegesen a vadásztársaság működésének körében felmerült rendellenességként kezeli ezeket az eseteket.
Összefoglalva tehát nem önmagában a vadveszélyt jelző tábla kihelyezése vagy kihelyezésének elmulasztása döntő ezekben az ügyekben, hanem az, hogy a vadásztársaság oldalán felmerült-e bármilyen rendellenesség vagy felróhatóság.
