Olvasónk a szomszédjával keveredett konfliktusba, a szakjogász válaszol a kérdésre.

Olvasói levelünkből megtudtuk, hogy biztonsági okokból kamerát szerelt fel a kertjében és a kapuhoz is, amely részben az utcára is „rálát”. Olvasónk autója a háza előtt állt, és a kamerafelvételeken látszik, amint az egyik szomszédja – akivel egyébként jó viszonyt ápol – éppen meghúzza azt, valószínűleg véletlenül.

A „szembesítés” során a szomszéd tagadta, hogy kárt okozott volna, a kamerafelvétel említését követően pedig elhangzott, hogy az utcát nem szabad kamerázni, az nem lesz bizonyíték. Olvasónk kérdése, hogy fordulhat-e a rendőrséghez a kamera felvételekkel a károkozás bebizonyítása miatt? A jogi kérdéssel dr. Krizsán Zoltánt, a D.A.S. Jogszerviz jogászát kerestük meg. Szerencsére nem hangzik el az „attól függ” szófordulat, mint sok másik jogi problémánál. 

Az olvasó a kamerafelvételek jogszerűségéről kérdezett, így ennek a kereteit fogjuk érinteni. Itt elengedhetetlen lesz magáról a kártérítési részről is szót ejteni röviden. Az ingatlanunk, kertünk védelme érdekében magáncélból telepíthetünk kamerákat, ezzel nincs is semmi gond. A jogszabály ezt magáncélú adatkezelésnek tekinti és nevezi. Ennek határa a saját tulajdon: az olvasói kérdés esetében tehát a 0. lépés az lesz, hogy a bejárati kapu előtti terület még magánterület-e, és mi az a határ, amitől már közterület? 

Ha ugyanis közterületről van szó, főszabály szerint magánszemély „önös érdekből és célból” nem veheti fel az utcán, a már közterületen történteket – sajnos még a saját vagyonvédelme érdekében sem. A vagyon- és személyvédelem a közterületen ugyanúgy megköveteli a mozgókép készítését, ezt azonban jogszerűen csak az arra kijelölt szervek és személyek végezhetik.

Mindezt szigorú adatkezelési szempontok betartásával, kezdve a kamera telepítésétől, az érintettek tájékoztatásán át egészen addig, hogy az adatkezelés során kinek adhat át adatot, illetve meddig jogosult megőrizni a képmást vagy hangot is rögzítő felvételeket. Ugyanez vonatkozik egyébként a szomszédunk területének megfigyelésére is: ha a közös kerítés a választóvonal, a kerítésen túlra a kameránk már nem nézhet és nem készíthet felvételt. 

Addig, amíg magáncélú kamerás adatkezelésről van szó, az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) szabályait nem kell alkalmazni. Fontos azonban, hogy a kamerákat a saját tulajdonú területeken belül kell úgy elhelyezni, hogy azok látószöge ne terjedjen túl az ingatlan határain.

Ezzel biztosítható, hogy senkinek se sérüljön a magánszférája és a személyiségi joga. Hozzáteszem, hogy adatvédelmi szempontból egy gépjármű rendszáma már személyes adatnak minősül, amiről főszabály szerint képfelvételt készíteni ugyanúgy jogellenes lesz, mint egy természetes személyt lencsevégre kapni a hozzájárulása nélkül. Ez egyébként a fedélzeti kamerák (dashcam) körében is érdekes kérdés, adatvédelmi szempontból. 

Az olvasó esetében azonban találhatunk kiskaput: az Európai Adatvédelmi Testület 3/2019. számú iránymutatását. Ez ugyanis elismeri, hogy kivételes esetben előfordulhat a kamerás megfigyelés kiterjesztése a saját tulajdonú terület közvetlen környezetére.

Nagyon fontos azonban a megfelelő technikai és szervezési intézkedés: a nem releváns területeket ki kell takarni, ki kell maszkolni. A jogi csavar itt pedig az, hogy ha a közterületet egyebekben nem takarja ki a kamerát üzemeltető személy, már adatkezelővé válik és a tevékenysége nem minősül magáncélú adatkezelésnek. Ekkor már alkalmazni kell a GDPR előírásait is őrá nézve. 

Amennyiben tehát az olvasó autója közterületen áll, kitakarás nélkül a közterületet jogszerűen nem veheti fel kamerával, a kimaszkolás során pedig különös gondot kell fordítania arra, hogy a gépjárművön kívül más ne legyen kivehető a képen. A gyakorlatban nyilván kérdéses, hogy ha csak magát az autót rögzíti a kamera, látszódni fog-e, hogy pl. egy másik autó éppen meghúzza azt. A korábbiak szerint viszont, ha a közterületet már csak kis részben is „szemmel tartjuk”, az már adatkezelés lesz, így a GDPR szabályait és korlátait be kell tartani.

A közterületről felvétel készítésnek jogkövetkezményei lehetnek: egyrészt adatvédelmi eljárás a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) által, másrészt büntetőeljárás, ha a felvétel a becsület csorbítására alkalmas, harmadrészt pedig polgári jogi eljárás is szóba jöhet, személyiségi jogsérelem esetén. 

Eddig főképp a felvételek készítéséről esett szó, viszont külön is beszélni kell a már elkészített felvételek felhasználásáról, pl. egy polgári perben. A polgári eljárásjog a jogsértő bizonyítási eszközökre vonatkozó szabályokat akként rendezi, hogy a jogsértő módon keletkezett bizonyíték nem használható fel a perben.

Ezzel együtt, a törvény kivételesen megengedi a bíróság részére a jogsértő bizonyíték befogadását. Az eset összes körülményeit mérlegelik, a legfontosabb talán az, hogy a jogsértő bizonyíték befogadásában érdekelt peres fél érdeke arányaiban és szükségességében nem csorbítja jelentősen a másik fél perbeli jogait. Az eljárásjogi kódex külön is kiemeli, hogy ha a perben be is fogadják a jogsértő bizonyítási eszközt, a peres fél büntetőjogi és polgári jogi felelősségét ez még önmagában nem érinti.

Végül pedig beszélni kell magáról a kártérítésről is. A büntetőjog csak a szándékos rongálást rendeli megtorolni, így az eddig rendelkezésre álló információk alapján én nem mennék a rendőrségre az olvasó esetében, ez egy polgári jogi kártérítési kategória lesz. Az okozott károkat viselnie kell a károkozónak, az összegszerűséget az olvasónak kell megjelölnie.

A bizonyítás – ebben az esetben sajnos azt kell mondjam – az olvasót terheli, tehát a károkozó személyét neki kell megneveznie és bizonyítania a jogsértő magatartását. Arra a kérdésre, hogy a kamera felvételt ebben az ügyben polgári jogi bíróság befogadja-e, nincsen biztos igen válasz. Vegyesek a tapasztalataink, hogy a magyar bírói gyakorlat mennyire szigorú, és az egyedi ügyekben fennálló mérlegelési jogukat mennyire óvatosan gyakorolják.   

Depositphotos