40 éves a Peugeot 205

Egészen pontosan idén már 41 évesnek mondanánk a 205-ös Peugeot-t, amely 1982 végén hagyta el először a gyártószalagot. Az apró modellnek komoly szerepe volt a francia márka életében.

Korábban már futott a 104-es és felette is voltak modellek jócskán egészen a 604-esig, de a márka mégis nehéz helyzetbe került a '70-es évek végére. Pénzügyileg elindultak a padló felé, mert egy rivális francia gyártó egyszerűen elszipolyozta a vevőket, így lépni kellett.

A Peugeot egy olyan modern kisautót akart, amely nem csak végtermékként olcsó az emberek számára, de a gyártási költségeket is alacsonyan lehet tartani. A formáért a Peugeot belső dizájnstúdióját és a Pininfarinát is ugrasztották, végül előbbi nyert. Később az olasz formatervező stúdió a kabrió változatot rajzolhatta meg.

Az autó viszonylag hamar elkészült, és '82 év végén gyártásba ment. Végül nagy siker lett, mert a 104-esnél nagyobb volt, mégis megtartotta a kisautók előnyeit. Eleinte motorjait is a kistesótól kölcsönözte, később sajátokat kapott. 1987-ben pedig megérkezett a TU motorcsalád, ami szintén remeknek bizonyult a 205-ösben.

Az autó jól vezethető volt, mert alacsony súlyához és kis méreteihez egy ügyesen behangolt futómű párosult. Elöl MacPherson, hátul egy csatolt hosszlengőkaros rendszer dolgozott, ami miatt bőségesen maradt csomagtér.

Annyira nagy hely volt hátul, hogy ennek okán a motortérből a csomagtér padlójába költözhetett a pótkerék, emiatt a motorháztetőt alacsonyabbra húzhatták, ezzel sportosabb megjelenést adva az autónak. De aki igazán mókás dologra vágyott, annak úgyis a GTI modellek kellettek.

Eleinte egy pörgős kis 1,6 literes motor volt ebben a kivitelben, később jött az 1,9 literes, még nagyobb teljesítménnyel. A csupán 860 kilós kasztnit 130 lóerő és 161 Nm mozgatta ebben a változatban, és a futóművet is feszesebbre hangolták.

Nem beszélve egyébként a kétszeres rali világbajnok Peugeot 205 T16-ról, ami igazi legendává érett a versenysorozatban. A szerkezetet átépítették középmotorosra és hátra került be az 1,8 literes blokk. A hajtás immár mind a négy kerékre elért és legdurvább állapotában akár az 550 lóerőt is elérte az alig 890 kilós versenyautó.

A gyártás 1999-es leállításáig összesen több mint 5,3 millió darabot adtak el különböző változataikból. Ezidő alatt létezett 3 és 5 ajtós kivitelekben, kisáruszállítóként, kabrióként és a versenypályán ugye kőkemény középmotoros versenygépként. Ezek mellett viszont legfontosabb feladatát is teljesítette, megmentette a márkát egy nehéz időszakban.