2020. január 04. | 14:30

Nem mindenki tudta kezelni a nagycsapatoknál jelentkező nyomást.

Társszerző: Hajdu Balázs

A Forma-1 történetében számos olyan pilóta akadt, akik kisebb csapatoknál bizonyították tehetségüket, ám amikor lehetőséget kaptak a nagyok között, akkor nem tudtak mit kezdeni a rájuk nehezedő nyomással.

Általánosságban elmondható, hogy a királykategória meghatározó szereplői is ezt az utat járták be: Kimi Räikkönen a Saubernél kezdett, majd az élmezőnyben szerepelt a McLarennel, valamint lett világbajnok a Ferrarival. Fernando Alonso először a Minardinál mutatkozott be, majd a Renault-val lett sikeres. Ebben az összeállításban a nagycsapatoknál szenvedő versenyzőkről olvashatsz.

Giancarlo Fisichella

Giancarlo Fisichella egyszemélyben összefoglalja mindazt, amiről ez a lista szól. A kilencvenes években a jövő világbajnokának kiáltották ki. A Jordan színeiben többször közel került a győzelemhez, majd számos alkalommal a dobogóra repítette a Benetton istálló autóját. 2003-ban visszatért a Jordanhez, meglepetésre megnyerte a Brazil Nagydíjat. 2004-ben a Sauber csapatánál bizonyította, hogy érdemes vele számolni.

Jó teljesítményének köszönhetően 2005-ben szerződtette őt a Renault, Fernando Alonso mellé. A csapat a mezőny legjobbja volt, ez volt Fisichella egyik nagy lehetősége, hogy egy valódi nagyágyúnál bizonyítson. Ausztráliában győzelemmel kezdett, majd elindult lefelé a lejtőn. Csapattársa, Alonso két év alatt 14 futamot és 2 VB-címet nyert, Fisichellának 2 győzelem és 6 dobogós helyezés jutott.

2007-ben hasonlóan sikertelen teljesítményt nyújtott, majd átigazolt az újonnan formálódó Force India csapatához. A 2009-es Belga Nagydíjon mindenkit meglepve megszerezte a pole pozíciót, majd a második helyen végzett a futamon.

2009 szeptemberében kapott még egy nagy lehetőséget a sorstól. Massa balesete után Luca Badoer bizonyíthatott a Ferrariban, kevés sikerrel, az Olasz Nagydíjtól Fisichella vette át a helyét. Éppen lemaradt a pontszerzésről, akkoriban a 9. helyért még nem járt pont, ám a szezon hátra levő részében ennél csak gyengébb helyezései voltak. A következő idényt tesztpilótaként kezdte meg a vörösöknél, többször már nem indult versenyen.

Heikki Kovalainen

2007-ben ő volt Fisichella csapattársa a Renaultnál. A finn pilótát ígéretes tehetségnek kiáltották ki, első szezonjában szépen gyűjtögette a pontokat, valamint olasz kollégája előtt végzett a bajnokságban. Fujiban második helyen ért célba, egy heves esőzésekkel tarkított versenyen.

Amikor Alonso egy év után elhagyta a McLarent, gyakorlatilag helyet cserélt Kovalainennel. Lewis Hamilton csapattársának lenni nem egyszerű, Kovalainen számára sem alakultak túl jól a dolgok a brit istállónál. Három alkalommal ugyan felállhatott a dobogóra – köztük egy győzelemmel a Hungaroringen – csapattársa viszont drámai körülmények között megnyerte a világbajnokságot. 2009-ben Hamilton 5., míg Kovalainen 12. lett az összetett pontversenyben.

2010-ben három új csapat jelent meg a mezőnyben: a Lotus, a Virgin és a HRT. Kovalainen az előbbinél kapott lehetőséget, ahol a következő három évben versenyzett. Ezzel az autóval gyakorlatilag lehetetlennek tűnt a pontszerzés. Szponzori okokból 2013-ban elveszítette a helyét. Kimi Räikkönen kihagyni kényszerült az utolsó két versenyt, így az ő helyén beülhetett a „másik” Lotus volánja mögé. Ez a két futam jelentette Forma-1-es pályafutása végét.

Ivan Capelli

1987 és 1991 között Ivan Capelli a March és a Leyton House versenyzőjeként nyújtott kiváló teljesítményt. Adrian Newey egyik friss tervezésével néhány alkalommal közel került a győzelemhez, megszorongatta a McLaren sztárjait, Alain Prostot és Ayrton Sennát.

1992-ben Capelli a Ferrari csapatánál kapott lehetőséget. Ez minden Forma-1-es pilóta álma – ami hamar rémálommá változott az olasz pilóta számára. A Ferrari F92 akkoriban nem igazán volt versenyképes. Capelli csak két pontszerző helyet tudott felmutatni, miközben Jean Alesi kétszer is felállhatott a dobogóra.

Capelli gyakran nem tudta magát kvalifikálni a versenyre, az önbizalma pedig egyre alacsonyabbra zuhant. Két versennyel a szezon vége előtt a csapat megvált tőle – a mai napig ő az utolsó, akivel ez megtörtént a Ferrarinál. 1993-ban a Jordan istálló adott dobott neki egy mentőövet, ám két futammal a bajnokság megkezdése után elhagyta a csapatot, és ezzel együtt véget ért az F1-es karrierje is.

Heinz-Harald Frentzen

Heinz-Harald Frentzen 1994-ben debütált a Sauber csapatánál, majd 1997-ben csatlakozott a domináns Williams istállónál. Imolában győzni tudott, Monacóban megszerezte az első rajtkockát, ám összességében gyengébb teljesített csapattársánál, Jacques Villeneuvenél. Frentzen átigazolt a Jordanhez 1999-ben, ahol meglepő módon bajnoki esélyes vált belőle. Két futamgyőzelem, és négy további dobogós helyezés az összetett harmadik helyére repítette.

Láthatóan jobban érezte magát a kisebb csapatoknál. A Jordannél töltött évek után a Prosthoz szerződött, majd 2002-ben pontot szerzett az Arrows csapatával.

Sergio Perez

A Saubernél eltöltött két remek szezont követően a McLaren 2013-ban szerződést ajánlott a mexikóiak kedvencének. Perez Hamilton helyére érkezett, ez pedig túl nagy falatnak bizonyult számára. Ebben az évben indult el a csapat a lejtőn lefelé: a McLaren egyetlen alkalommal sem végzett dobogós helyen – ez volt az első ilyen idényük 1980 óta.

Sajnos Perez belekeveredett néhány balesetbe, talán a túlságosan agresszív stílusának köszönhetően. Button egyenesen mocskosnak nevezte ezt a vezetési stílust, Räikkönen pedig szerette volna megütni a mexikóit. Ha már a finn Jégember is így nyilatkozik rólad, akkor komoly baj van.

Perez ugyan némi javulást mutatott az év második felében, ám a McLaren így is Kevin Magnussent szerződtette a helyére. A mexikói a Force Indiához került, ahol immár Racing Point néven a mai napig is versenyez. A középmezőnyben meggyőző teljesítményt nyújt, a McLaren által kínált lehetőséggel azonban nem tudott megfelelően élni.

Jos Verstappen

Jos Verstappen esete azért is érdekes, mert egyetlen szezont töltött élcsapatnál, ez pedig rögtön az első idénye volt. 1994-ben a Benetton szerződtette Michael Schumacher mellé, 50 versennyel a háta mögött. Schumacher nem végzett második helynél hátrébb, az év végén megnyerte a világbajnokságot, a holland versenyző azonban nem tudott a mélyvízben úszni.

A Benettonos időszak után a Simtek, a Footwork, a Tyrrell, a Stewart, az Arrows és a Minardi kevésbé versenyképes csapatainál kapott lehetőséget. Verstappen több alkalommal bizonyította tehetségét, a lehető legtöbbet hozta ki az autóiból. A világbajnoki címhez természetesen nem tudott közel kerülni. Egy napon talán együtt ünnepelhet fiával, Max Verstapennel, akit az esélyesek közé sorolnék a 2020-as bajnoki címet illetően.