Az nevet igazán, aki a végén nevet!
A Forma-1-ben ritkán fordul elő, hogy az utolsó körben változik az éllovas kiléte. A múltban gyakrabban megesett, hogy az első helyen haladó versenyző autója meghibásodott, vagy esetleg az időjárás tréfálta meg a pilótákat. Ebben az összeállításban 8 olyan F1-es futamról olvashatsz, melyen a végső győztes csak az utolsó körben vezetett.
1959 Amerikai Nagydíj
Az 1959-es idényben ez a verseny döntött a világbajnoki cím sorsáról. Stirling Moss és Tony Brooks megpróbálták ledolgozni hátrányukat Jack Brabhammel szemben. Moss már a futam elején kiszállt a küzdelemből, Brooks pedig csapattársával ütközött, így a döntés Brabham kezében volt. A Cooper pilótája az egész versenyen át vezetett, a második helyen csapattársa, Bruce McLaren haladt. A két éllovas nem diktált erős tempót, mivel Brabham autójában kevesebb üzemanyag volt, és így próbált meg eljutni a verseny végéig. Az utolsó körben aztán kifogyott a benzin, a kocsi megállt, Bruce McLaren pedig pályafutása első futamgyőzelmét ünnepelhette. Brabham autóját úgy kellett áttolni a célvonalon, a hivatalos eredmény szerint a negyedik helyen végzett, ezzel elegendő pontot gyűjtött a világbajnoki cím elhódításához.
1967 Olasz Nagydíj
Az 1967-es Olasz Nagydíj minden idők egyik legfordulatosabb versenye volt. Sokáig Jim Clark állt az élen, ám a brit pilóta defektet kapott, és egy kör hátrányban találta magát. Hihetetlen tempójának köszönhetően, nyolc körrel a vége előtt újból átvette a vezetést. Az utolsó körben azonban a Lotus az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt lelassult, a győzelmet pedig John Surtees örökölte meg.
1968 Belga Nagydíj
A régi Spa-Francorchamps pálya vonalvezetése kegyetlen módon el tudott bánni a versenyzőkkel. Az 1968-as futamon mindenki kiesett, aki az élen haladt. A pole pozícióból rajtoló Chris Amon John Surteesszel csatázott az első helyért, melyben mindkét autó megsérült, így ők feladni kényszerültek a viadalt. Ezt követően Denny Hulme és Jackie Stewart vívtak ádáz küzdelmet a vezetésért. Hulme műszaki hiba következtében kiesett, úgy tűnt, Stewart simán megnyerheti a versenyt. Az utolsó körben azonban megállt alatta a Matra, mivel kifogyott az autóból az üzemanyag. A győzelem így Bruce McLaren ölébe hullott – ez volt az új-zélandi versenyző utolsó, egyben a McLaren csapat első futamgyőzelme a Forma-1-ben.
1970 Monacói Nagydíj
Ismét egy olyan történet következik, melynek Jack Brabham az egyik főszereplője. A 44 éves „Black Jack” még ennyi idősen is remek teljesítményt nyújtott, megnyerte az 1970-es Dél-Afrikai Nagydíjat, majd a spanyolországi futamot a második helyről, motorhiba miatt kényszerült feladni. A Monacói Nagydíjon is sokáig vezetett, ám a befejező körre a Lotus pilótája, Jochen Rindt nagyon közel került hozzá. Az utolsó kanyar előtt még Brabham állt az élen, ám védekezés közben lesodródott az ideális ívről és kicsúszott, így Rindt elhappolta előle a futamgyőzelmet. Drámai befejezés a javából!
1978 Dél-Afrikai Nagydíj
Az 1978-as Dél-Afrikai Nagydíj első köreiben Mario Andretti és Jody Scheckter vívtak ádáz csatát, a versenyt viszont sokáig Riccardo Patrese vezette, a mindössze második futamán induló Arrows színeiben. 15 körrel a vége előtt Patrese autója meghibásodott, az első helyet Patrick Depailler, a Tyrrell pilótája örökölte meg. Ő volt a kor Nick Heidfeldje – a német pilóta 13 alkalommal állhatott dobogóra, de soha nem nyert F1-es futamot. Depaillert is utolérte a végzet, vagy inkább Ronnie Peterson. A francia versenyző mindent megpróbált, hogy visszaverje az ostromot, ám végül a svéd jött ki győztesen kettejük csatájából. Depailler számára két futammal később, a Monacói Nagydíjon jött el az első futamgyőzelem ideje.
1991 Kanadai Nagydíj
Nigel Mansell valósággal dominált az 1991-es Kanadai Nagydíjon. Az első körben megelőzte a pole pozícióból rajtoló Patresét, majd körről-körre növelte előnyét. Az utolsó körben annyival vezetett a második helyezett Nelson Piquet előtt, hogy elkezdett integetni a közönségnek, mintha tiszteletkört futna. Néhány kanyarral a vége előtt azonban megállt Mansell alatt a Williams. A brit pilótát annyira lefoglalta az ünneplés, hogy közben a hidraulikus nyomás annyira alacsony szintre esett vissza, hogy nem tudott sebességet váltani, az autója pedig lefulladt. Piquet nagyjából egy perccel később elment Mansell mellett, és megnyerte a futamot. A francia versenyzőt nem zavarta, hogy pusztán a szerencsének köszönhette a győzelmet. Szerintem még mosolygott is a sisakja alatt, amikor látta a tehetetlen Mansellt a pálya szélén.
1997 Európa Nagydíj
Az 1997-es világbajnoki cím sorsa a Jerezben megrendezett Európa Nagydíjon dőlt el. Micsoda őrült egy futam volt! Az időmérőn az első három helyezett ezredmásodpercre azonos időt futott, Schumacher és Villeneuve az első körben összeütközött a versenyen – a végjáték pedig a mai napig emlékezetes marad annak, aki látta.
Villeneuve autója megsérült a Schumacherrel való kakaskodásban, a két McLaren pedig vészesen közeledett a kanadai felé. Néhány körrel a leintés előtt Villeneuve mindkettőjüket elengedte. Mika Häkkinen ekkor aratta pályafutása első F1-es futamgyőzelmét, David Coulthard végzett a második helyen, az utolsó futamát teljesítő Gerhard Bergert pedig negyedikként intették le. Az első hat helyezettet mindössze 4,5 másodperc választotta el egymástól.
2011 Kanadai Nagydíj
A 2011-es Kanadai Nagydíj bővelkedett az elképesztő fordulatokban. Hatszor járt a pályán a biztonsági autó, a versenyt a heves esőzés miatt két órára félbeszakították. Button Hamiltonnal és Alonsóval is ütközött, büntetést is kapott, összesen hat alkalommal látgatta meg szerelőit, a 70-ből 30 körön át az utolsó helyen haladt. A brit versenyző azonban mesteri módon képes alkalmazkodni a kiszámíthatatlan körülményekhez. Minden kerékcserét a megfelelő időben hajtott végre, ennek köszönhetően átverekedte magát a mezőnyön. Öt körrel a leintés előtt már az éllovas Sebastian Vettelt szorongatta. A Red Bull világbajnoka az utolsó körben lecsúszott a pályáról, Button előzött, és élete egyik legnagyszerűbb futamgyőzelmét ünnepelhette.
A fent említett nyolc versenyen kívül még négy alkalommal fordult elő, hogy az adott futam győztese csak az utolsó körben vezetett. Az 1964-es Belga Nagydíjon Jim Clark nyert Dan Gurney és Graham Hill kiesésének köszönhetően. Az 1977-es Francia Nagydíjat Mario Andretti nyerte, miután John Watson autója meghibásodott. Jacques Villeneuve az 1997-es Magyar Nagydíjon orozta el a győzelmet Damon Hill elől – vajon hová tűnt Damon Hill, azóta sem tudjuk. A 2003-as Brazil Nagydíjon Giancarlo Fisichella is csak egy körön át állt az élen, azt a futamot mondjuk idő előtt félbeszakították.
