F1: Halálesetek és a biztonság fejlődése

Társszerző: Hajdu Balázs

A Forma-1-es versenyhétvégéken összesen 25-en vesztették életüket a pilóták közül. A biztonsági intézkedések rohamos fejlődésének köszönhetően ma már ritkaságszámba mennek az életveszélyt magukban hordozó balesetek.

A nézők sem voltak mindig biztonságban

A helyszínre kilátogató nézők ma már biztonságban érezhetik magukat, és a pilóták testi épségére is sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a szervezők. Ez azonban nem volt mindig így: az 1928-as Olasz Nagydíjon 41 ember vesztette életét, amikor Emilio Materassi autója a közönség soraiba csapódott. 1961-ben Graf Berghe von Trips balesete 14 ember életét követelte, az 1955-ös Le Mans 24 órás pedig 84 halálos áldozattal járt.

F1-es pilóták halálesetei

Az autósport történelemkönyvében a siker és a csillogás lapjai mellett megtalálhatók a halálról, vérről és fájdalomról szóló fejezetek is. A Forma-1-es versenyhétvégéken összesen 25 pilóta vesztette életét, heten Indy500-as versenyen haltak meg (1950 és 1960 között az Indy500 is beleszámított a világbajnokságba). Ehhez hozzá kell még adni azt a 14 versenyzőt, akik teszten, vagy nem hivatalos VB-futamon szenvedtek halálos balesetet. Összesen 49 pilóta hunyt el a Forma-1-gyel párhuzamos versenysorozatokban.

Ezek brutális számok. A 25 pilóta közül 19-es a hetvenes években, vagy azelőtt vesztettek életüket. A nyolcvanas években mindössze öt halálos kimenetelű baleset következett be. A 21. században Jules Bianchi (2014 Japán) volt az egyetlen.

A Forma-1 biztonsági intézkedései rengeteget fejlődtek az évek során. A kezdeti időszakban katasztrofálisak voltak a körülmények. 1952 óta kötelező a bukósisak, 1967 óta pedig a biztonsági öv használata. Ez utóbbit viszont nem mindenki használata megfelelő formában – például Jochen Rindt 1970-ben Monzában történt balesete esetén.

Tűzesetek az F1-ben

Számos Forma 1-es pilóta lett a lángok áldozata: Stuart Lewis-Evans 1958-ban Marokkóban, Lorenzo Bandini 1967-ben Monacóban, Jo Schlesser 1968 Franciaországban, valamint Roger Williamson 1973-ban Zandvoortban. Ronnie Peterson túlélte az 1978-as tűzesetet, azonban a kórházban elhunyt. A mai Forma-1-es autókban van automatikus tűzoltóberendezés, ha a pilótafülkében tűz ütne ki – elég valószínűtlen esemény. 1975 óta a pilóták tűzálló overállban versenyeznek.

Veszélyforrások a Forma 1-ben

Az egyik fő veszélyforrást az jelentette, hogy a pilóták kirepültek az autókból, vagy éppen saját autójuk nyomta össze őket. Lugi Musso 1958-ban Franciaországban, vagy Gilles Villeneuve 1982-ben Bellgiumban így vesztették életüket.

2018-ban vezették be az úgynevezett glóriát, mely a versenyzőket védi az esetleges fejsérülések ellen. A glória a 2018-as Belga Nagydíjon bekövetkezett rajtbalesetben jó eséllyel megmentette Charles Leclerc életét. A teljesen nyitott pilótafülke többek között Alan Stacey (1960 Belgium, az arcába repült egy madár), Piers Courage (1970, nekicsapódott egy kerék), Mark Donohue (1975 Ausztria, a kerítésnek vágódott), valamint Tom Pryce (1977 Dél-Afrika, egy tűzoltókészüléknek ütközött) életét követelte.

Ma már teljesen elképzelhetetlennek hangzik, hogy csak 1978 óta létezik állandó elsősegély-szolgálat, 1980 óta pályakórház, és 1986 óta mentőhelikopter a Forma-1-es futamokon. A szakszerű orvosi ellátás hiánya számos halálesethez vezetett, különösen a teszteken.

A Forma-1 ma már biztonságosabb, mint a labdarúgás. Az autóknak komoly törésteszteken kell ellenállniuk az őrült terheléseknek: a monocoque elölről 20 tonnás és oldalról 25 tonnás terhelést kap. A pályán az úgynevezett Tecpro korlátok (hab, acél és víz keveréke) a baleseti energia nagy részét elnyelik az ütközés során. A kerekeket acélkábellel rögzítik a pilótafülkéhez, így azok nem repülnek kontroll nélkül mindenfelé.

A Forma-1-es halálesetek listája

• Onofre Marimón (Maserati) Német Nagydíj, 1954
• Luigi Musso (Ferrari) Francia Nagydíj, 1958
• Peter Collins (Ferrari) Német Nagydíj, 1958
• Stuart Lewis-Evans (Vanwall) Marokkói Nagydíj, 1958
• Chris Bristow (Cooper-Climax) Belga Nagydíj, 1960
• Alan Stacey (Lotus-Climax) Belga Nagydíj, 1960
• Wolfgang Graf Berghe von Trips (Ferrari) Olasz Nagydíj, 1961
• Carel Godin de Beaufort (Porsche) Német Nagydíj, 1964
• John Taylor (Brabham-BRM) Német Nagydíj, 1966
• Lorenzo Bandini (Ferrari) Monacói Nagydíj, 1967
• Jo Schlesser (Honda) Francia Nagydíj, 1968
• Gerhard Mitter (BMW) Német Nagydíj, 1969
• Piers Courage (De-Tomaso-Ford) Holland Nagydíj, 1970
• Jochen Rindt (Lotus-Ford) Olasz Nagydíj, 1970
• Roger Williamson (March-Ford) Holland Nagydíj, 1973
• François Cevert (Tyrrell-Ford) Amerikai Nagydíj, 1973
• Helmut Koinigg (Surtees-Ford) Amerikai Nagydíj, 1974
• Mark Donohue (Penske-Ford) Osztrák Nagydíj, 1975
• Tom Pryce (Shadow-Ford) Dél-Afrikai Nagydíj 1977
• Ronnie Peterson (Lotus-Ford) Olasz Nagydíj, 1978
• Gilles Villeneuve (Ferrari) Belga Nagydíj, 1982
• Riccardo Paletti (Osella-Ford) Kanadai Nagydíj, 1982
• Roland Ratzenberger (Simtek-Ford) San Marinói Nagydíj, 1994
• Ayrton Senna (Williams-Renault) San Marinói Nagydíj, 1994
• Jules Bianchi (Marussia-Ferrari) Japán Nagydíj, 2014