A Forma-1 legjobb pilótái: Gilles Villeneuve

Gilles Villeneuve az egyik kiváló jelképe azoknak a hősies tulajdonságoknak, melyekkel csak a kivételes autóversenyzők rendelkeznek. Villeneuve neve egyértelműen ott van a legnagyobbak között, nyugodtan említhető egy lapon Ayrton Sennával, Jim Clarkkal, vagy akár Juan Manuel Fangióval.

Szinte már közhelynek számít, hogy ez a hihetetlenül tehetséges, rendkívül gyors versenyző egyben szörnyen megbízhatatlan is volt. Ezt az álláspontot igazolja például az 1979-es Holland Nagydíjon történt eset. Villeneuve ugyanis egy defektet követően túlzott sebességgel próbált visszatérni a boxba három kerekű autójával, ezzel minden esélyét elveszítette, hogy visszatérjen a versenybe, amit egyébként ő vezetett.

Érdemes idézni a BBC Forma 1-es szakértőjének, az egykori csapatfőnök Eddie Jordan véleményét:

„Ő egy igazi huligán volt. Úgy vezetett, mint egy idióta, semmi esélye nem volt világbajnoki címet nyerni.”

Egy ennyire gazdag repertoárral megáldott, tehetséges ember kapcsán valószínűsíthető, hogy számos világbajnoki címet nyert volna, ha tovább élt volna. Kétségtelen tény azonban, hogy voltak olyan esetek, ahol Villeneuve túl messzire ment.

A stílust olyan pályafutás szülte, melyben nagyon ritkán kapott igazán versenyképes autót. A Ferrari legendás tervezője, Mauro Forghieri egyenesen „lázadó győzni akarásnak” nevezte azt a képességet, mellyel a kanadai versenyző képes volt harcba szállni erősebb autókkal is.

Talán nem volt soha még egy olyan versenyző, aki ennyire rendszeresen tudott volna jó eredményeket elérni gyenge autókkal - modern korban talán Fernando Alonso volt erre képes. Mindenképpen érdemes tehát áttekintenüi pályafutása legjelentősebb pillanatait, kezdve az első versenyével, az egyetlen olyan versennyel, amin nem Ferrarival indult.

Gilles Villeneuve kiemelkedő teljesítményei

• 1977-ben Silverstoneban, az időmérő edzésen, egy gyengécske McLarennel legyőzte csapattársát, Jochen Masst, aki egy újabb és gyorsabb autóval indult.
• 1978-ban, Monzában, tartani tudta a lépést a világbajnok Mario Andretti sokkal gyorsabb Lotus 79-esével.
• 1979-ben, Dél-Afrikában 33 kör alatt 30 másodperces előnyt épített ki csapattársával, Jody Scheckterrel szemben, majd végül megnyerte a versenyt.
• 1979-ben a Kelet-Amerikai Nagydíj szabadedzését szakadó esőben rendezték. Scheckter szinte biztos volt abban, hogy ő volt a leggyorsabb versenyző a pályán. Amikor visszatért a Ferrari garázsába közölték vele, hogy Villeneuve legyőzte át – méghozzá közel 10 másodperccel körönként.
• Az 1980-as Monacói Nagydíj napján is esett az eső. Villeneuve száraz pályára alkalmas gumikon öt másodperccel volt gyorsabb mindenkinél.

Ez a lista szinte a végtelenségig folytatható.

Villeneuve két utolsó győzelme

A legszélsőségesebb tulajdonságáról talán a két utolsó győzelme tükrözi legjobban, melyek 1981-ben Monacóban és Spanyolországban születtek. Ez a két verseny cáfolja azt a hiedelmet, hogy Villeneuve egy ügyetlen és megbízhatatlan pilóta volt. Vezetési stílusára sokkal inkább a kifinomultság, és a nagyszerű érzék volt jellemző. És persze a sebesség.

1981-ben a Ferrari rendelkezett a legerősebb turbómotorral a mezőnyben. Sajnálatos módon ehhez az erőforráshoz egy nagyon fejletlen karosszéria társult. Villeneuve csak úgy hívta, a „nagy piros Cadillac”. Nehéz ennél alkalmatlanabb autót elképzelni Monacó szűk utcáira. Villeneuvenek valahogy mégis sikerült a második helyre kvalifikálnia magát, Nelson Piquet Brabhamja mögött.

Széles körben elfogadott tény az F1-ben, hogy a Brabham autója könnyebb volt. Villeneuve új csapattársa abban az évben Didier Pironi volt, aki talán a második leggyorsabb pilóta volt akkoriban. Csak a tényszerűség kedvéért: a francia versenyző a 16. helyen fejezte be az időmérőt, 2,5 másodperces lemaradással. A versenyen Villeneuve nem tudta tartani a lépést Piquet-vel, vagy Alan Jones Williamsével, azonban nagyon keményen küzdött. Amikor Piquet és Jones és kiesett, Villeneuve ölébe hullott a győzelem.

Két héttel később Spanyolországban, a kanyargós Jarama versenypályán egy ettől különböző, ám legalább ennyire emlékezetes győzelmet aratott. Hibátlanul vezetett, kihasználta rendkívüli képességeit és a Ferrari motorerejét. A Brabham tervezője, Gordon Murray azt mondta, hogy ez volt a legnagyszerűbb versenyzés, amit valaha látott.

Gilles Villeneuve tragikus halála

Villeneuve nem csak a képességeivel hódította meg rajongóit. Nagyon keményen, és gyorsan vezetett, ám ezzel együtt mindig rendkívül sportszerű volt. „Ő egy valódi pilótaóriás”, mondta róla Keke Rosberg, 1982 világbajnoka.

Ez a becsületesség szerepet játszott halálának bekövetkezésében is. Az 1982-es San Marinói Nagydíjon Pironi ellopta tőle a győzelmet. Villeneuve azt gondolta, hogy a csapatutasítás szerint haladnak a kettős győzelem felé, ám Pironi másképp gondolta. Villeneuve megesküdött, hogy soha többet nem beszél francia csapattársával.

Villeneuveben még mindig tombolt a keserűség, amikor megkezdte élete utolsó időmérő edzését a Belga Nagydíjon. Az utolsó edzésen Gilles Villeneuve utolérte Jochen Masst, jobb első kereke ütközött a March hátsó kerekével, a Ferrari körülbelül 220 kilométeres sebességgel a levegőbe ugrott, majd megperdülve orral a földbe csapódott. Villeneuve az ülésével együtt kiszakadt belőle és az út túloldalán lévő védőhálóba vágódott. A kórházba szállítás közben a kanadai versenyző meghalt a mentőben.

Versenyzőtársai méltatták Villeneuve teljesítményét

Scheckter:

„Ő volt minden idők leggyorsabb versenyzője."

Alain Prost:

„Az utolsó nagyszerű pilóta – a többiek csak nagyon jók a szakmájukban."

Jacques Laffite – aki második helyen végzett Villeneuve mögött Spanyolországban:

”Egyetlen ember sem képes csodákra, ám Gilles minden képzeletet túlszárnyalt.”

Ezek a megemlékezések is azt a fajta hatást érzékeltetik, amit Gilles Villeneuve gyakorolt azokra, akik látták őt versenyezni. Ő volt az a pilóta, aki az összes riválisánál többet tudott kihozni a versenyautóból. Ezzel milliókat szórakoztatott világszerte, és nyilvánvalóvá tette a riválisok számára, hogy versenyzésre született. Az állandó pengeélen táncolás azonban egyszer végzetes körülményekkel járt.